Érthető, ha valaki előzetesen a Marokkó-Irán meccset áldozta be a pénteki három közül, hogy felálljon a tévé elől, de tök lelkes első félidőt játszott a két csapat. Ez volt az a meccs, ami győzelmi lehetőséggel kecsegtetett mindkét csapat számára, merthogy Spanyolország és Portugália van még ebben a négyesben.

Marokkó rögtön tudatosítani akarta az irániakban és a két csapatot egyáltalán nem ismerőkben, melyik is a jobb válogatott, nyomasztó volt a dominanciájuk az első 20 percben. Nagyon kusza volt az irániak védelme, ha a marokkóiaknak, és nem az egyiptomiaknak van egy - nem sérült - Szalahjuk, akkor simán rúghattak volna hármat. De nekik védőből jutott híres ember - Benatia a Juventusból -, így aztán sorra elpocsékolták a helyzeteiket. Előbb Zijes rúgott luftot óriási helyzetben, aztán egy szabadrúgás után visszafejelt labdát hármat is kapura küldtek, Zijes, Benatia és Belhanda, változatosan maradt ki: blokk, kapus védett, rosszul találták el. 

link Forrás

A saját térfelüket nem túlságosan hatékonyan megszálló irániak a 21. percben vezették az első veszélyes kontrájukat, majdnem kapuig, de elbénázták. Maradt a marokkói fölény 20 perc után is, de már messzebb kerültek az iráni kaputól. Az irániaktól Hadzsszafi úgy hagyott emléket magáról, hogy 35-ről próbálta eltalálni szabadrúgásból a marokkói kaput, többször is. Elsőre olyan különlegesen rúgta meg, hogy a labda a kapu felé tartva a lefelé csapódás helyett hirtelen fölfelé ment. A második próbálkozásban nem volt ilyen bravúr, simán fölé ment. 

Aztán a félidő végén az irániak hagytak ki egy hatalmas ziccert. Még tisztább kontrát vezettek, mint 20 perccel korábban, létszámfölényben vitték a kapura, Azmun viszont a kapus lábába lőtte. 

A szünetben összesítet statisztikák szerint Iránnal nemcsak sokkal sokkal kevesebbet volt a labda, de ha nagy nehezen megszerezték, akkor gyorsan elszórták, 55 százalékos volt a passzpontosságuk, vagyis majdnem minden második rossz volt.  

A második félidőben is Marokkó próbált támadni, de már egy sokkal rendezettebb iráni védelemmel szemben. Olyan csatáruk nem volt, mint az oroszoknak, aki a nyitómeccshez hasonlóan kegyetlenkedett volna a gyengébb ellenfél kapuja előtt. 

A második félidőre leült a meccs, sok volt a lendületet megtörő ápolás, komolyabb izgalmat az okozott, amikor egy ütközés után az oldalvonalnál arccal előre állt bele a földbe Nordin Ambramat. Vissza akart menni az ápolás után, de nem engedték, olyan állapotban volt, mint egy KO-ztatott bokszoló. Testvére, Szofjan váltotta. 

link Forrás

Hosszú idő után a marokkóiak a 80. percben találták el a kaput, egy lebólintott labdát Zijes lőtt rá, jó lövés volt, bravúrral védett Beiranvand. Aztán még pár sérülés, ápolás, csere, majdnem lepörgött a meccs, amikor az első pénteki meccshez hasonlóan az utolsó pillanatban végül megszületett egy gól, meglepetésre az irániak szerezték, a Németországban játszó Buhadduz fejelt a saját kapujába. 

link Forrás

Az irániak messze nem érdemelték meg a győzelmet, de a nagy fölényben játszó marokkói ritka töketlen volt a kapu előtt. 

A meccs legrosszabb élménye: a dél-afrikai vuvuzellák megjelentek a stadionban.

A meccs legszemkápráztatóbb dolga:

A marokkóiak francia edzőjének, Hervé Renard cipője.

Maga Hervé pedig simán beugorhatna a Lovasszínházba Pintér Tenya Tibor helyére.

A meccs üzenete a stadionokból kitüntett iráni nőkért:

Marokkó-Irán 0-1

Gól:  Buhadduz (öngól, 92.)

Marokkó: Munir - Hakimi, Benatia, Szaissz - Busszufa, Zijes, el-Ahmadi, Harit (da Costa, 82.) - N. Amrabat (76., Sz. Amrabat), el-Kaabi ( Buhadduz, 77.), Belhanda

Irán:  Beiranvand -  Rezaeian, Csesmi, Puraligandzsi -  Ebrahimi (Hosszejni, 81.), Hadzsszafi -  Anszarifard, Sodzsaei (Taremi, 68.) -  Dzsahanbahs (Goddosz, 84.), Azmun, Amiri