A Soros-zsoldosok után júniusban azokat a társadalomkutatókat listázta a Figyelő, akik „a liberális világszemlélet narratívája alapján”olyan témákat kutatnak az adófizetők pénzén, amik szembemennek a magyar társadalom érdekeivel - így például a demográfiai krízis helyett szexuális kisebbségekkel, migrációval és egyéb aberrációkkal foglalkoznak.

A természetesen névtelenül megjelent cikk azt a benyomást kelti, mintha a kutatók kontroll nélkül, a liberális háttérhatalom parancsainak engedelmeskedve csak olyan területeket kutatnának, amik a keresztény Európa és a heteronormatív felfogás lebontását szolgálják. A felsorolás alapján nyilvánvaló, hogy egyetlen tanulmányba sem lapoztak bele, viszont képpel illusztrálták a nemzetellenes kutatókat. A listázott kutatók az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársai.

Schmidt Mária csapata természetesen nem hasraütésre találta ki, hogy a társadalomkutatókkal nem minden kóser. A kormány épp az MTA kutatóintézetének államosítására készül és az intézményrendszer 40 milliárdos költségvetéséből 28 milliárdot Palkovics László Innovációs és Technológiai Minisztériumához utalna. 

Az MTA, miután 54 percet kapott a törvény véleményezésére, kiállt magáért és autonómiája elleni súlyos támadásként értékelte a tervezetet. Miután az intézményt vezető Lovász László is kikelt a módosítás ellen, a kormány körei megkezdték az ilyenkor szokásos ujjal mutogatást és hangulatkeltést.

„Nem rólunk szól, hanem az intézményről”

Szerepel a felsorolásban Sík Endre szociológus, a TÁRKI tudományos tanácsadója, az ELTE Társadalomtudományi Kar Kisebbségszociológiai Tanszékének egyetemi tanára. A Figyelő-lista alapján Sík bűne, hogy a migrációt és az idegenellenességet kutatja.

„A Figyelő nem újság, hanem egy kormányzati propagandafórum, amit senki nem olvas, ez pedig nem egy cikk, hanem egy politikai termék” - mondja Sík, aki szerint szomorú, hogy a média is csak akkor foglalkozik tudományos kérdésekkel, amikor politikai provokáció célkeresztjébe kerül. Sík szerint teljesen nyilvánvaló mi történt: 

valaki felütötte az MTA tudományos műveinek tárát, kimazsolázta a liberális cimkével illethető témákat, és már villant is a kopipészt. 

Ezt jól mutatja az is, hogy több tucat kutató nem lett érdemes a listázásra, akik egyébként többek közt olyan témákkal foglalkoznak, amik a kormány számára fontosak. (Más kérdés, hogy a Figyelő újságírói nem volnának túl boldogok, ha vennék a fáradságot, és elolvasnák, milyen eredményekre jutottak az MTA kutatói Magyarország demográfiai kilátásait illetően.)

Sík szerint szánalmas és nagyon szomorú a lista, de komolyan kell venni, mert nem zárható ki, hogy ez valaminek a kezdete, mint volt például a 2011-es „filozófusbűnözőzés” idején. „Az egész esetleges, önkényes és felszínes boszorkányüldözés” - teszi hozzá Sík, akinek rossz érzései voltak, amint meglátta a listát, de nem hajlandó elkezdeni félni.

Vajda Róza tudományos segédmunkatársat is sikerült elérnünk. Az ő számláján sok van: egyszerre foglalkozik társadalmi kirekesztéssel, kisebbségek reprezentációjával, nemek közti egyenlőtlenségekkel, és romákkal is. Vajda szerint a listázás nem személyes dolog, inkább politikai természetű ijesztgetés, ami meg akar ágyazni egy politikai természetű döntésnek. Ezért nem is gondolja azt, hogy direktbe kéne erre reagálni, mert a fenyegetés nem személyeknek szól. 

„Viszont wishful thinking lenne úgy tenni, mintha ez a listázás teljesen ártalmatlan volna. Épp ezért intézményes kiállásra nagy szükség volna, keményebbre mint az eddigiek, és fontos volna az egyetemek és más társintézmények szolidaritása is.”

Vajdát egyébként nem sokkolta a cikk, mert „körülöttem dolgozó emberek és civilek közül többen is voltak már hasonló cipőben.” 

A kormányzati identitáspolitikát látva egyébként aligha véletlen, hogy a társadalomkutatókra repült rá a kormány, rajtuk keresztül ugyanis a hatalom újra képes demonstrálni, hogy milyen csoportokat kíván diszkriminálni a társadalomban. Vajda is kiemelte: a cikkíró látványos fércmunkát végzett, azt se tudja, milyen kötelezettségei vannak egy kutatónak és több ponton konkrétan hazudik is, amikor egyes nyugdíjazott professzorokon a publikációk elmaradását kéri számon. 

„Ahhoz se vették a fáradságot, hogy utánanézzenek”

Az egyik hazugság érintettje Neményi Mária professor emeritus, nyugdíjazott kutató, az MTA doktora, aki a cikk szerint 2014 és 2017 között nem publikált. Ez nem igaz, csak Neményinek nyugdíjazott kutatóként már nincs beszámolási kötelezettsége az intézet felé. Neményi úgy fogalmazott, hogy a lista nem más, mint 

„Palkovics tervének aljas aprópénzre váltása”,

és a „munka” minőségét pontosan mutatja, hogy szerzője annak se nézett utána, milyen publikációkat közölt 2014 óta, bár valószínűleg a magyarországi romák politikai mozgalmainak elemzésével aligha lett volna kibékülve. Ezzel együtt Neményi is egyetért abban, hogy a kutatókat nem az ilyen cikk fenyegeti, hanem a kutatásfinanszírozás megvonása - a többi csak hangulatkeltés. 

„A cikk csak ostor” - mondta még Neményi, aki nyugdíjas, egzisztenciájában nem fenyegeti az ilyesmi, a fiatal kutatókat annál inkább - különösen aljas ugyanis, hogy olyan fiatal kutatókat is felvettek a listára, akik még doktori disszertációjukra készülnek. Neményinek is feltűnt, hogy a Figyelő számonkéri: a társadalomkutatók nem a demográfiával foglalkoznak, ami nevetséges, hiszen ez az egyik legalaposabban kutatott terület.  

Beszéltünk még egy fiatal kutatóval, akit felzaklatott a lista, és kis gondolkodás után családja és környezete érdekében azt kérte, inkább ne közöljük nevét. Ő 

kifejezetten fenyegetőnek élte meg, hogy képét is mellékelték a „gyáva és koncepciózus” cikkhez, 

noha az számára is világos, hogy nem a kutatók a célpontok, hanem az intézmény, sőt, a tudomány. Mivel az intézmény nyilvánosan ellenállást tanúsít, a hatalom új, már bejáratott eszközökhöz folyamodik, hogy így csökkentse az akadémiai szabadságot - épp ezért a szándékot komolyan kell venni. Azt is mondta, sokan fel vannak háborodva és szolidarítanak velük szakmán belül és azon kívül is. 

A kutató a korábban elhangzottak mellett azt emelte ki, hogy a szöveg szerzője láthatóan nagyon kevés tapasztalattal bír a tudomány világában, ugyanis azt a benyomást kelti, mintha a kutatási szabadság és a kutatási területek meghatározása csak a kutatók kedvtelésén múlna. 

Valójában a hazai és nemzetközi tudományos világban nagy verseny zajlik és szigorú kritériumok alapján dől el, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alap és a nemzetközi alapok milyen munkákat tartanak támogatásra érdemesnek, és ezek a döntések a társadalmi hasznosság, és az elméleti és módszertani megalapozottság szempontjai alapján születnek meg. 

Az MTA Társadalomtudomány Központja közleményt adott ki, amiben nem említik név szerint a Figyelőt, de egyértelmű, hogy mire reagálnak. A szöveg elején azt írják: „Mi az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban büszkék vagyunk a kutatóinkra. Büszkék vagyunk rájuk, függetlenül attól, hogy a határon túli magyarok helyzete, a társadalmi egyenlőtlenségek, speciális helyzetű társadalmi csoportok, a közpolitika intézményeibe vetett bizalom vagy a sajtószabadság érvényesülése terén folytatnak felfedező kutatást”. 

A témaválasztásról pedig: „A Társadalomtudományi Kutatóközpontban a témaválasztás szabad, mert csak a szabad, kíváncsiság által vezérelt témaválasztásból származik igazi innováció. A kiválóság egyetlen - igaz, nagyon szigorú - mércéje a kutatásban a tudományosság nemzetközileg elfogadott módszereinek alkalmazása, az eredmények rangos folyóiratokban és kiadóknál való publikálása, a sikerességet egy objektív teljesítményértékelési rendszer minősíti minden évben.”