Újabb kihalt állatfajt gyászolhat az emberiség. Igaz, nem most halt ki, hanem évszázadokkal ezelőtt, de eddig nem tudtuk arról sem, hogy egyáltalán létezett. A Junzi imperialis nevű gibbonfaj a nevét császári életkörülményeiről kapta, a faj képviselőinek egyetlen fennmaradt csontvázát ugyanis Kína első császára, Csin Si Huang-ti nagymamájának sírjában találták meg. Erről pedig a régészek arra következtettek, hogy a gibbon a császári nagymama háziállata lehetett.

A kínai császárok és családtagjaik a feljegyzések szerint gyakran tartottak gibbonokat, és rajtuk kívül gyakori volt a pandák, medvék, párducok és orrszarvúak tartása is.

A 2200 évvel ezelőtt élt Csin Si Huang-ti sírját az 1970-es években tárták fel, és az ásatás világszerte nagy sajtóvisszhangot kapott, mivel itt találták meg az úgynevezett terrakotta hadsereget. 2004-ben néhány kilométerrel arrébb találtak egy másik mauzóleumot is, ebben volt a nagymama, na meg egy rakás állat (valószínűleg a nagymama háziállatai) csontvázai. Volt itt hiúz, daru, párduc és feketemedve is, na meg egy gibbonkoponya.

A gibbonkoponya néhány évvel később keltette fel a régészek figyelmét, mivel feltűnt, hogy nagyon különbözik az eddig ismert gibbonfélék koponyájától. Ráadásul a sír több száz kilométerre fekszik azoktól az erdőktől, melyekben a gibbonok ma élnek Kínában.

A régészek szerint a Junzi imperialis kihalását az emberi erdőirtás okozta. Erre abból következtettek, hogy abban az időben a klíma nagyon stabil volt, tehát éghajlatváltozás nem okozhatta a fej pusztulását. A kínai birodalom megszületése ugyanis nagyszabású erőirtásokkal járt annak érdekében, hogy minél nagyobb területeket vonhassanak művelés alá. (NPR)