Nagyon kemény vlogot tett közzé pár napja a csatornáján boogie2988, a vlogger, aki főleg videojátékokról, játékokról szóló hírekről szokott videókat csinálni. A címe: 'Az igazság a gyerekkoromról', és arról beszél benne, hogyan bántalmazta őt és a testvéreit az édesanyja több évtizeden át. Az anyja tíz évvel ezelőtt halt meg.

Boogie2988-nak 4,4 millió követője van, sokan nagyon bátornak tartják és felnéznek rá, amiért képes volt erről beszélni ilyen nagy nyilvánosság előtt.

„Sokan kérték tőlem az elmúlt tíz évben, készítsem el ezt a videót. Én is meg akartam csinálni. Próbálkoztam, próbálkoztam, de sosem tudtam befejezni. Ma végre leültem és elhatároztam, hogy levideózom, itt is van. A gyerekkoromról fogok beszélni és néhány szörnyűségről, amin keresztül kellett mennem. Az anyukámról, hogy milyen volt vele élni. Bemutatom, hogy a bántalmazás milyen formáit kellett átélnem.”

A videóban boogie elmondja, hogy az anyja már tíz éve meghalt, de azért várt ennyit a videóval, mert nem akarta megsérteni az emlékét, vagy nyomasztani azokat, akik szeretettel emlékeztek vissza rá, de most késznek érzi magát, hogy beszéljen róla. Volt két nagyobb testvére, egy fiú és egy lány, eleinte az anyja csak őket bántalmazta. Elmeséli, hogy a nővére egyszer azt mondta az anyukájára, hogy "witch" (boszorkány), amit az anyja úgy hallott félre, hogy "bitch" (kurva), ezért a földre teperte a lányt, ráállt teljes testsúlyával a mellkasára, és a kisfiút arra kérte, hogy öntsön mosogatószert a nővére szájába. A nő, miután a két idősebb testvér elköltözött otthonról, minden erejét a legkisebb fiúra összpontosította, akinek életében mindennaposak voltak a verések, vérző sebek. Az anyja nem ijedt meg tőle, hogy ököllel vagy kalapáccsal rohanjon neki a fiának, és attól sem, hogy az iskola előtt rendezzen jelenetet. Nem kell hozzá semmilyen indok, hogy a nőt felmérgesítsék, a legapróbb semmiség miatt is képes volt ütni. Boogie arról is beszél, mennyire tehetetlen volt az iskola, ahová járt, a tanárok tudtak a dologról, de csak annyit tudtak tenni, hogy egy alkalommal terápiára küldték őket. A terápiának nem volt haszna, mert a fiú és az anyja otthon megbeszélték, mit fognak mondani és a nő megfenyegette a fiát, ha bármit elmond, megöli. A fiú így készségesen hazudott, mert egyáltalán nem kételkedett benne, hogy az anyja képes lenne halálra verni őt. Amikor a fiú először olvasta Stephen Kingtől a Ragyogást, az anyjára ismert benne, ezután Stephen King rajongó lett, majd az irodalomba és a számítógépes játékokba menekült. Az anyja, miután félholtra verte a gyerekét, rendszeresen elvitte pizzázni, hogy kiengesztelje, de később bevallotta neki, hogy ez is a bántalmazás része volt: fel akarta hizlalni, hogy ne legyen vonzó a lányok szemében, hogy soha ne költözzön el és ne kelljen egyedül meghalnia. Boogie azt is elmondja, hogy az anyja eközben nagyon hasznos társadalmi munkát végzett, tanítónő volt, gyerekkel foglalkozott, áldozatosan és szeretettel gondoskodott az emberekről, akiket rábíztak – talán azért, hogy kompenzálja azt, amit a saját gyerekeivel tett.

Amikor az anyja már nagyon beteg volt, a halálos ágyán bocsánatot kért a fiától. 

„'Miért kérsz bocsánatot?', kérdeztem anyámtól. 'Mert tönkrettem az életed', mondta. 'Nem, anyu, nem. Én szeretem azt az embert, aki vagyok. Nincs miért bocsánatot kérned', mondtam. Nem tudom, hogy akkor komolyan gondoltam-e, de tudom, hogy ez volt a helyes.

Ma, tíz évvel később tudom, hogy szeretem azt az embert, aki vagyok. A bántalmazás terméke vagyok, nem vagyok tökéletes. Csináltam hülye dolgokat, megbántottam azokat, akiket szerettem. De tudjátok mit? Szeretem magamat és megbocsátok neki.”