Vasárnap délután a G-csoportban is véget ért a második forduló: miután szombaton Belgium simán nyert Tunézia ellen, Anglia és Panama is megmérkőzött egymással, és a britek kiütéses győzelmet arattak. 

Az első fordulóban a Tunézia elleni meccsen ha nem is jött könnyen össze a győzelem, de az angolok alapvetően nem játszottak rosszul, míg Panama próbálta ugyan tartani a meccset Belgium ellen, de Lukakuék végül felőrölték őket. Az angoloknál egy lényegi változás történt az első meccshez képest: az edzésen megsérült Dele Alli helyett a 22 éves Ruben Loftus-Cheek kezdett, míg az első meccsen sok kritikát kapott Sterling maradt a csapatban, Rashford ezúttal is a padra fért csak fel. 

A meccs előtt jogos aggodalomnak tűnhetett, hogy a 32 fokos meleg miatt majd lassabban pörögnek be a csapatok, de szerencsére erről szó sem volt: már a hetedik percben vezetést szereztek az angolok. Egy szögletből Stones fejelt védhetetlenül a kapuba, élete első válogatottbeli gólját szerezve így. Érdekesség, de ez már a harmadik szögletből szerzett gólja volt a válogatottnak a vébén, nagyjából 100 percnyi játék alatt. 

A következő 10 perc meglehetősen töredezett volt, sokat állt a játék kisebb-nagyobb szabálytalanságok után, de 20. percben jött az újabb angol gól: a tizenhatoson belülre törő Lingardot Escobar sodorta el, egyértelmű tizenegyes volt, amit Harry Kane magabiztosan értékesített. 

Majd ment tovább a brit henger: ugyan az angolok nem alakítottak ki nagyon sok helyzetet, de amikor felértek, az mindig életveszélyes volt. A félidő utolsó negyedórájába belefért még egy fantasztikus Lingard-gól:

Még egy Stones-fejes, illetve egy újabb Kane-tizenegyes is (szintén jogos volt.)

A panamai csapat nemcsak arra volt képes, hogy már egyetlen félidő alatt öt gólt kapjanak, hanem azt is, hogy mindezt olyan játékkal tegyék, hogy a nagycsapat által felpofozott kiscsapatok oldalára általában együttérzésből odaálló semleges nézők se szerethessenek igazán beléjük: több alattomos, sérülésveszélyes megmozdulásuk is volt az első játékrészben. 

A második félidőre az angol válogatott érezhetően kisebb lendülettel futott ki, pedig ekkor már csak egy gól hiányzott ahhoz, hogy Anglia a csoport élére álljon, és akár egy belgák elleni döntetlennel is csoportgyőztes lehessen. Ez a gól végül a 62. percben jött el: Loftus-Cheek nem túl meggyőző távoli lövése nagyon szerencsésen (panamai szempontból szerencsétlenül) pattant meg a lesgyanúsan helyezkedő Kane lábán, és így védhetetlenül pattant be a kapuba.

Ezzel Kane lett Lineker óta az első angol játékos, aki mesterhármast lőtt egy világbajnokságon. A mesternégyesre ugyanakkor nem volt esélye: már a gólja előtt melegíteni kezdett Vardy, és a gólöröm után ülhetett is le a kispadra. Kane ezzel két meccs után öt gólos a világbajnokságon, és a négy-négy gólos Ronaldo és Lukaku elé ugorva az élre állt a góllövőlistán. 

A csoportelsőség viszont nem tartott sokáig: a hetvenedik perc környékén Panama két veszélyes helyzetet is kidolgozott: Torres előbb egy szöglet után hiába szakadt el védőjétől, nem tudta eltalálni a kaput, de pár perccel később Baloy már nem hibázott egy szabadrúgásból érkező beadás után. Történelmi pillanat volt ez, hiszen ez volt Panam első világbajnoki gólja valaha, a szurkolóik is úgy örültek, mintha a meccset nyerték volna meg vele.

Innentől már mintha mindenki azt érezte volna, hogy kihozta a meccsből, amit szeretett volna: az angolok kiütéses nagy gólarányú, sima győzelmet arattak, míg Panama meglőtte a maga egyetlen gólját, úgyhogy az utolsó 10 perc eseménytelen passzolgatással telt el. 

A G-csoport zárófordulójában csütörtök este a két hatpontos csapat, Belgium és Anglia komoly rangadót vív majd a csoportelsőségért, míg a két nullapontos válogatott, Tunézia és Panama egymás ellen küzdhet a szépítésért. Az angolok és a belgák gólkülönbsége is megegyezik, (8-2), így ha esetleg döntleneznének egymással, akkor a fairplay-mutatók dönthetnek a csoportelsőségről.