• A kormány Nemzeti Drogstratégiája korábban azt vállalta, hogy 2020-ra eltűnik a kábítószer Magyarországról. 
  
• Ez nyilván teljesen abszurd vállalás, ugyanakkor a stratégia évek óta hatályban van, nemrég készült el a félideji értékelése. 
  
• A témával foglalkozó civil szervezetek szerint viszont nem tudni elég konkrétumot a hazai helyzetről ahhoz, hogy tényleg értékelni lehessen az állam munkáját, ezért a területen dolgozó szakemberek bevonásával készítettek egy árnyékjelentést. 
  
• Ez meglehetősen lesújtó képet mutat a hazai helyzetről. 
  

Minden évben június 26-án tartják a kábítószer-ellenes világnapot, ilyenkor világszerte a prevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek és hatóságok beszámolnak a munkájukról, illetve elmondják azt is, mi a teendő a jövőben. 

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala az idei világnap jelszavának az 'Először hallgass!' felhívást választotta ki, arra utalva, hogy a fiatalok körében bármiféle hatékony drogügyi beavatkozás csak úgy képzelhető el, ha a szakemberek odafordulnak a fiatalok felé, és meghallgatják őket. 

Ezek az elv azonban nem alkalmazható könnyen Magyarországon: egyszerűen azért, mert alig akad példa értelmes párbeszédre, nemhogy a fiatalok, de még a területen dolgozó szakemberek véleményre se nagyon kíváncsi senki a döntéshozók között. Ez derült ki a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) keddi sajtótájékoztatóján.

Árnyékjelentés kellett

Ennek a testületnek a munkájában prevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szakemberek vesznek részt, mindannyian régóta közelről figyelik a hazai droghelyzet alakulását. A testületet azután hozták létre, hogy a kormány 2013-ban kizárta a civil szervezeteket az állami kábítószerügyi bizottságból. Ugyanebben az évben indult el a Nemzeti Drogstratégia, ami 2020-ra azt a célt tűzte ki célul, hogy teljesen kiszorítják a kábítószereket Magyarországról. 

A hivatalos állami stratégia 2016-ben a félidejéhez érkezett, ekkor készült egy hivatalos értékelés az időarányosan elért eredményekről, de a KCKT szakértői nem voltak ezzel elégedettek. Azért nem, mert a hivatalos állami drogstratégia értékeléséből hiányoztak a konkrét tényadatok, nem lehetett világosan nyomon követni, hogyan alakult a hazai ellátórendszer vagy a prevenciós rendszer sorsa 2013 és 2016 vége között.

Ezért a KCKT egy párhuzamos értékelést készített: fókuszcsoportoson beszélgetéseken értékeltetették az elmúlt évek történéseit drogszakmai területeken dolgozó szakemberekkel. 17 szakember érkezett az egészségfejlesztés és a kábítószer-megelőzés területéről, 17 pedig a kezelés, ellátás és felépülés területéről. A kutatás összeállítói figyeltek arra is, hogy megfelelő arányban legyenek köztük állami, önkormányzati, illetve civil szervezeteknél dolgozó szereplők, ahogy figyeltek a budapesti, illetve a vidéki arányokra is. A cél az volt, hogy az elégtelen állami értékelés helyett minél pontosabb szakmai képet kapjanak a hazai kábítószerügyi helyzetről. 

A jelentésük kedden jelent meg, ez olvasható a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetségének honlapján. Mi most a jelentés főbb megállapításait foglaljuk össze röviden. 

Visszaszorulóban a prevenció

Ugyan sokat hangoztatott cél, hogy a gyerekeket fel kell világosítani az egészséges életmód fontosságáról, illetve felhívni a figyelmüket a különféle szerek veszélyeire, a kutatásban résztvevő szakemberek értékelése szerint 

a különböző prevenciós beavatkozások az országban általában mindössze néhány helyen működnek, a legtöbb helyen nem hozzáférhetőek.

A válaszoló szakértők többsége szerint ráadásul a helyzet vagy stagnált vagy egyenesen romlott 2013 óta, javulást csak egyetlen egy válaszadó érzékelt. Visszatérő probléma volt, hogy nem áramlik jól az információ, sokszor még a meglévő prevenciós lehetőségek sem jutnak el az érintettekhez. Szintén problémát jelent a finanszírozás visszaszorulása, illetve a szakemberhiány is. 

Megfigyelhető volt az is, hogy az iskolai prevenciós előadásokat egyre nagyobb arányban tartják rendőrök. Azt persze senki nem állítja, hogy a rendőrök ne végezhetnének hasznos munkát az iskolákban, de azzal párhuzamosan, ahogy egyre inkább a jogi, szankcionáló megközelítések válnak dominánssá a hazai drogpolitikában, ennek az arányeltolódásnak következménye lehet, hogy a fiatalok egyre kevésbé mernek majd segítségért fordulni, ha problémájuk akad, hiszen félnek a következményektől. 

A kezelés és a felépülés szűkülése 

„Van, ami romlott, de javulni nem javult semmi.”

– foglalta össze az egyik szakértő a helyzetet ezen a téren. Többségük úgy látta, hogy 2013 és 2016 között romlott az ellátórendszer lefedettsége, az ellátási lánc teljes spektruma csak kevés helyen elérhető, többségében nem lehet az ellátási formák mindegyikéhez hozzáférni. 

A magyarázatot egyrészt az anyagi források szűkülése, másrészt különböző szolgáltatások megszűnése jelenti. Mint a jelentés fogalmaz, a szolgáltatások megszűnése azt okozza, hogy mind a kliensek, mind a szakemberek tájékozatlanok azzal kapcsolatban, hogy mi az a szolgáltatás, ami elérhető egy adott területen. Nő az informális kapcsolatok szerepe, miközben az ellátási rendszer különféle szereplői között sem tud hatékony munkamegosztás kialakulni, hiszen túl gyakoriak a változások. 

Másrészt az ellátórendszer magasabb szintjeinek eléréséhez kulcsfontosságúak az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programok, mert ezek érik el és kapcsolják be az ellátórendszerbe az aktív szerhasználókat és magas kockázatú szerhasználói csoportokat. Ugyanakkor az elmúlt években az ellátórendszeren belül ez az ellátási forma szűkült be legnagyobb mértékben, ami megnehezíti a célcsoportok elérését, és csökkenti a kezelésbe kerülők számát.

A területen dolgozó szakemberek szintén problémaként élik meg a stigmatizáltság erősödését: többek között a tűcsere-programmal szemben indított támadások miatt érezhetően nőtt az elutasítottság az ártalomcsökkentést végző tevékenységekkel szemben. De a jelentés szerint ez a stigmatizáltság, elhallgatás nem csak az ártalomcsökkentést érinti, érzékelhető az egész ellátórendszerrel, azaz általában a szerhasználókkal való munkával kapcsolatban is. Nehéz kommunikálni a kábítószerrel foglalkozó szolgáltatásokról, nehéz megjeleníteni az ellátórendszert. A láthatóság romlása nyilvánvalóan hatással van az elérhetőségre is, azaz összefügg az egész ellátórendszer hatékonyságával is. 

Mint a legtöbb területen, itt is visszatérő vélemény volt, hogy korábban, 2013 előtt sem volt idilli a helyzet, de az elmúlt évek sem hoztak előrelépést, az már jó hír, ha csak stagnálás történt. 

A tiltás nem segít, és csak népszerűsíti a designerdrogokat

A szakemberek szerint a jelenleg hatályos jogi szabályozás átgondolása egyértelműen racionális lépés lenne a kormány részéről, mivel 

„a túlszabályozott és tiltó, szankciókkal teletűzdelt jogszabályi környezet is felelőssé tehető azért, hogy a legálisnak vélt, olcsóbb szerek kínálata, illetve fogyasztása ennyire jelentős méreteket ölt”. 

Azaz az elmúlt években villámsebességgel terjedő új típusú designerdrogok népszerűsége a területen dolgozók szerint összefüggésben lehet azzal, hogy a már ismert kábítószerek fogyasztását olyan szigorúan szankcionálják a hatóságok. Így sokak fordultak az új pszichoaktív szerek felé, melyek megjelenésükkor még nem voltak tiltólistán, viszont melyeknek az élettani hatását sem lehetett ismerni.

Korábban több részletes riportban is foglalkoztunk azzal, hogy a herbál vagy a kristály mekkora pusztítást végez Magyarországon, miközben a szakemberek még felmérni se tudták, mit is tesznek pontosan ezek a szintetikus szerek. A most publikált kutatásban résztvevő szakértők úgy látják, hogy 2016-ra megállt az új típusú pszichoaktív szerek terjedése, és a 2013/2014-es megtorpanás után visszatértek a régi szerek is.

Mint a konklúzióban írják, „hiába minden erőfeszítés a szabályozás erősítésére, a kábítószereket tartalmazó listák késnek, az eljárások hosszúak. A kínálatcsökkentéssel kapcsolatos erőfeszítések sikertelenek, mivel a szerek elérhetősége nem csökkent, egymás után kerülnek piacra az új szerek és most már a régiek is visszatértek. A piac átláthatatlanabb lett. Úgy tűnik, hogy a kínálatcsökkentés vonatkozásában az előállítás adta lehetőségek, a kínálat mennyisége egy-egy szer kapcsán inkább meghatározzák a piaci működéseket, semmint a kínálatcsökkentés: a jogi szabályozás és a bűnüldözés – a szakemberek által gyengének ítélt - próbálkozásai”. 

Sokkal részletesebb elemzést a KCKT jelentésében lehet olvasni.