Bár az utóbbi pár évszázadban eléggé korrekt modelleket dolgoztak ki a földi tudósok arról, hogyan keletkezhet egy bolygó, de ténylegesen megfigyelni egy bolygó keletkezését még soha nem tudtuk. Az ilyesmi nagyon nehéz feladat, nemcsak nagyon sok időbe telik, de nehéz is észrevenni azt, amit látni szeretnénk, hiszen nagyon távol lévő csillagok körül kellene kiszúrnunk apró pontokat.

Néhány európai csillagásznak azonban most sikerült képet készíteniük egy születő bolygóról az Európai Déli Obszervatórium Chilében lévő hatalmas csillagászati távcső-rendszerével, a VLT-vel. (A VLT rövidítés egyébként Very Large Telescope-ot, azaz Nagyon Nagy Távcsövet takar.)

A PDS 70b névre keresztelt bolygó 370 fényévnyire van a Földtől, és így néz ki:

A sötét folt a kép közepén a csillag, ami körül kering, a PDS 70. Azért fekete, mert a VLT szerencsére képes kitakarni és kiszűrni a fénye nagy részét, hogy így láthatóvá váljanak a közelében lévő, kevésbé fényes tárgyak, mint például a PDS 70b, ami a kép fekete közepétől jobbra lent fényes pontként tűnik fel. Ha a csillag fénye nem lenne kitakarva, esélytelen volna észrevenni a bolygót.

A csillag körüli fényes folt pedig a PDS 70 protoplanetáris korongja. Ilyen korongok fiatal csillagok körül jönnek létre (mint amilyen a PDS 70), és azért hívják őket protoplanetárisnak, mert olyan gázok és szilárd részecskék keringenek bennük, amik a fizika szabályai szerint idővel összeállnak, és bolygókká formálódhatnak.

A csillagászok éppen azért döntöttek úgy, hogy a távcsövüket a PDS 70 felé irányítják, mert tudták, hogy az egy viszonylag kis tömegű, nem olyan nagyon fényes, fiatal csillag, aminek protoplanetáris korongja már 1992 óta sok kutatás tárgya. 2006-ban be is bizonyították a korong létezését, 2012-ben pedig rájöttek, hogy van benne egy nagy lyuk. A kutatók remélték, hogy az a nagy lyuk egy formálódó bolygót rejt, és igazuk is lett. A bolygó azért jelentkezik hézagként a korongban, mert az égitest a pályája körül összegyűjti a korongban addig céltalanul keringő részecskéket, így jön létre a bolygó.

A PDS 70b-ről eddig nem sokat tudunk, de az biztosnak tűnik, hogy a bolygó egy, a Jupiterhez hasonló, de annál sokkal nagyobb gázbolygó, ami nagyon messze van a csillagjától. Olyan messze, hogy kb. 120 évbe telhet, amíg egyszer megkerüli (a Jupiternél ugyanez egy kicsit kevesebb mint 12 évbe telik).

A PDS 70b megfigyelése szépen bizonyítja a tételt, hogy a bolygók jellemzőit már a keletkezésük során nagyban meghatározza a távolságuk csillagtól, ami körül keringenek. A PDS 70b és a Jupiter ugyanis azért hasonlítanak, mert viszonylag messze vannak a csillagjaiktól. A fiatal csillagok általában magukba szívják a gázt a  protoplanetáris korongjuk belső részéből, ezért a csillagokhoz közelebb bolygók csak abból keletkezhetnek, ami marad: szilárd kőzetből. Így lett ilyen a Föld vagy a Mars.

A csillagoktól távolabb viszont megmarad a gáz a protoplanetáris korongban, ezért ott már keletkezhetnek olyan hatalmas gázbolygók, mint a Jupiter, vagy még hatalmasabbak, mint a PDS 70b.

A most felfedezett bolygó persze különbözik is a Jupitertől, nemcsak a méretében, de a hőmérsékletében is: a felszínén akár 1000 Celsius is lehet a hőmérséklet.