Kedden elvitték a helyszínről Budapest egyik legbizarrabban kinéző köztéri kísérleti eszközét, a Kolosy térnél felállított, kisebb óriásplakát méretű, dizájnos fémkeretbe foglalt szerkezetet, ami leginkább olyan volt, mintha egy stadion eredményjelzőjéhez mindkét oldalán egy-egy padot csavaroztak volna.

Azzal a különbséggel, hogy ahol a kijelzőn világító pixelek mutatják az eredményt, ezen a gépezeten buja, mélyzöld moharéteg nőtt volna, olyan hatásfokkal szűrve, tisztítva és nedvesítve a 3. kerület levegőjét, mint 275 városi fa. A feltételes módban fogalmazást az indokolja, hogy az újító eszköz üzembehelyezése után azonnal kiderült, hogy nem működik a belső öntözőberendezése, ami a vizet eljuttatta volna a nedvességérzékeny moháig. Ami ezért szinte azonnal kiszáradt, hogy a cucc hónapokon át olyan látványt nyújtson, mint a dohányosok tüdejének felszínéről készült, elrettentő hatású felvételek.

Mostanáig, mert az önkormányzat most elszállította a mohafalat. Amit tudomásunk szerint nem dobnak ki, hanem átmenetileg az önkormányzat egyik raktárában helyezik el, de csak addig, amíg a papírmunka végeztével meg nem kapja azt az Óbudai Egyetem környezetmérnöki intézete.

A különleges készülék egy német zöld high tech cég terméke volt, amit az önkormányzat 2007 2017. májusától bérelt ki. Ez tényleg igazi progresszív újdonság volt, amiből korábban csak pár tesztpéldány üzemelt a világon. A fal elvileg saját magának termeli meg a működtetéséhez szükséges áramot, automatizálva gyűjti be és locsolja ki az öntözővizet, miközben szenzorai folyamatosan mérik a légszennyezettséget és az eszköz tisztító-kapacitását. Amikor kiderült, hogy a készülék talán legkevésbé forradalmi része, az öntöző csőrendszer nem működik, az önkormányzat azonnal leállította a bérleti díj fizetését, amit a németek el is fogadtak. 

Miután nyilvánvaló lett, hogy a mohafalat nekik nem sikerül megjavítani, a német cég pedig végleg lemondott róla, a kerület a 444.hu információi szerint megpróbálta felajánlani azt valamelyik budapesti egyetemnek, hogy azt a kutatásaikhoz használják. Mert a szenzorok és a szerkezet egyéb részei prímán működtek, és ha valakinek van rá ideje, elvileg az sem volt kizárt, hogy egyszer az öntözőrészt is megcsinálják. Ám a felajánlott mohafal nem kellett sem a Szent István Egyetem kertészettudományi karának,  sem pedig a tájépítészeknek. 

A megoldás végig ott volt a közelben: a különleges eszköz végül az Óbudai Egyetem környezetmérnöki intézetének fantáziáját mozgatta meg a legjobban. 

Ők rá is bólintottak az ingyenes átvételére, de ebbe hiába egyezett bele a tulajdonáról lemondó német cég, a dolgot hivatalosan is le kell papírozni, ami hosszú ideig tart. Az önkormányzat végül úgy döntött, hogy mivel a 444 első cikke után „kéthetente jelentek meg cikkek a kiszáradt mohafalról”, ami Óbuda egyik legforgalmasabb pontján barnállott, inkább elviszi azt a helyszínről, amíg a papírmunka le nem zárul. Ez történt meg most, így nem kizárt, hogy a kaliforniai stílusú zöld-bio-high tech eszköz egyszer tényleg értelmes célra lesz használható.