Kedden jelentették a thai hatóságok, hogy a Tham Luang Nang Non barlangban rekedt gyerekek közül mind a tizenkettőt és a velük lévő 25 éves futballedzőt is kimentették. A focicsapat több mint két hete rekedt a barlangban, amelyet az esőzések miatt elárasztott a víz. A mentőcsapatok kilenc nappal a eltűnésük után találták meg őket egy nehezen elérhető barlangrészen.

Vasárnap kezdték meg a mentést, a gyerekeket egyenként vezették ki búvárok a barlangból. Rendkívül nehéz körülmények között, úszva-búvárkodva kellett kijönniük a szűk, elárasztott barlangból.

Ez azt jelentette, hogy volt, aki 17 napot töltött a barlang mélyén.

A gyerekek legyengültek. Ez alatt az idő alatt a barlang faláról csöpögő vizet itták, és a barlanglátogatásra magukkal vitt rágcsálnivalót ették. Jelenleg kórházi karanténban vannak. A kérdés az, mi lesz velük most, és mit tanulhatnak azoktól a bányászoktól, akik nyolc évvel ezelőtt kerültek hasonló helyzetbe?

Jól vannak, de várnak rájuk még megpróbáltatások

A kórházi vizsgálatokat követően úgy tűnik, hogy a gyerekek olcsón megúszták a 17 napos barlangi kalandot. Van ugyan, aki tüdőgyulladást kapott, és sokat fogytak a barlangban töltött idő alatt, de különben jól vannak (itt egy videó róluk a kórházból).

Egy héten keresztül még a kórházban tartják őket megfigyelésre, ez alatt az idő alatt pedig visszaszoktatják őket a normális ételekre. A vasárnap kimentett gyerekek már látogatókat is fogadhatnak, a többiekhez csak később fogják közel engedni a családtagjaikat.

Az osztálytársaik már várják őket, hogy segítsenek neki visszailleszkedni az iskolába, egyikük meg is ígérte, hogy az első dolga lesz elmenni velük a KFC-be csirkét enni.

A thai hatóságok szerint mentálisan is jó állapotban vannak, a szüleiktől kapott levelek és a mentőalakulatok is igyekeztek megerősíteni őket a barlangban, az edzőjük pedig meditációs gyakorlatokat tanított nekik. Ettől függetlenül a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a fiatal koruk miatt különösen ki vannak téve az érzelmi sérüléseknek, ezért folyamatosan figyelni kell rájuk.

Van azonban még pár dolog, amivel közép- és hosszútávon kezdeniük kell valamit:

fel kell dolgozniuk az elmúlt hetek eseményeit és az azzal járó hírnevet. Ez pedig még simán okozhat nekik lelki sérüléseket.

Az elmúlt két hétben tényleg róluk szólt minden. A tévék és hírügynökségek élőben közvetítették a mentőakciót, a fényképeik bejárták a világsajtót, megszólalt az ügyükben az amerikai elnök, Elon Musk pedig személyesen vitte el a barlangba a cége saját fejlesztésű mentőkapszuláját, hogy azzal vigyék ki őket (de végül nem használták).

Emellett még:

• A FIFA meghívta őket a világbajnoki döntőre, bár oda a kórházi kezelésük miatt nem fognak tudni elutazni.
• A Manchester United elhívta őket egy meccsükre.
• Az FC Barcelona szintén, megspékelve az ajánlatot azzal, hogy részt vehetnek a jövő évi ifjúsági tornájukon is.
• A mentés közben megjelent a helyszínen két filmproducer, akik elkezdtek interjúkat készíteni, anyagot gyűjteni a mentőakció későbbi megfilmesítéséhez.

Ezek az események pedig kísértetiesen hasonlítanak egy nyolc évvel ezelőtti barlangi mentés utótörténetére.

Hírességek lettek, aztán egyik napról a másikra elfelejtették őket

2010 augusztus 5-én összeomlott a San Jose-i bánya Chilében. 33 bányász rekedt a föld alatt 700 méteres mélységben. Több mint két hónapot töltöttek a mélyben, ez alatt az idő alatt a teljes világsajtó velük foglalkozott. A mentőalakulatok végül október elejére érték el őket és kezdték meg a kimentésüket. Ezt ugyanúgy élőben közvetítette a sajtó, mint a thai gyerekek kimentését. A helyszínen megjelentek az ország vezetői, a kimentett bányászokat hősként köszöntötték. Majd

• meghívta őket egy meccsére a Manchester United,
• a történetüket 2015-ben megfilmesítették Antonio Banderas főszereplésével,
• meghívták őket Izraelbe, Los Angelesbe, a Disney Worldbe, hírességként turnézták körbe a világot.

Aztán a felhajtás szépen lassan elhalt, a talk show-knak és a meghívásoknak vége szakadt.

A 33 bányász közül jónéhány - az átélt trauma és a későbbi felhajtás miatt - egyáltalán nem találta meg a helyét a világban. Ma sokan közülük kormányzati nyugdíjból élnek, amely csak a fele annak a pénznek, amit egykor a bányában kerestek. Van, amelyikük néptáncot tanít, azzal próbálja meg elüldözni a rémálmokat a bányáról, amelyek az éjszaka közepén mindig felébresztik. Mások depresszióval küzdenek.

Többen - köztük a bányászok vezetője,  Luis Urzua -  a héten megszólaltak a Reutersnek, elmesélték a tapasztalataikat, és megfogalmaztak néhány tanácsot a thai gyerekeknek.

Luis Urzua azt mondta, amikor őt a felszínre hozták 2010-ben, kamerák irányultak rá, ügyvédek ajánlgatták a telefonszámaikat, és politikusok akartak jópofizni vele.

“A gyerekeknek és a családjuknak nincsenek meg az erőforrásai ahhoz, hogy megbirkózzanak ezzel. Mi sem voltunk rá képesek, pedig mi felnőttek vagyunk” - mondta a 62 éves Urzua.

A bányász méltatta a thai hatóságokat, hogy a kimentésük után karanténban tartják a fiúkat. “Fontos, hogy a gyerekek lépésről lépésre integrálódjanak vissza a régi életükbe, mert most nagyon traumatizáltak és sérülékenyek” - magyarázta.

A történetüket pedig csak akkor meséljék el, ha már úgy érzik, készen állnak rá.

“Remélem egyszer képesek lesznek rá, majd évek múlva, hiszen az ő történetük is a hitről és a reményről szól - éppúgy mint a miénk” - mondta.

Van, aki a thai gyerekek kimentését sem bírta végignézni

Urzua nyolc egykori társával együtt jelenleg perben áll két ügyvéddel, akik szerintük megkárosítottak őket, amikor a rendelkezésükre bocsátották a történetük könyvkiadási és megfilmesítési jogait. Az ügyvédek szerint ez alaptalan, a többi 24 bányásszal jelenleg is együtt dolgoznak, a chilei bírság pedig azt mondta, nincs elég bizonyíték ahhoz, hogy igazat adjanak nekik.

Urzua jelenleg a chilei geológiai intézetnél dolgozik, motivációs beszédeket tart. A társai közül azonban többen képtelenek bármilyen munkát is ellátni. “Chilében ez nem közismert, de ők depressziósak” - mondta.

A chilei bányászok közül többen is követték a thai gyerekek kimentését, de volt, aki egyszerűen feladta, nem bírta nézni az eseményeket.

“Szorongani kezdtem, így visszatértem a pszichológusomhoz” - mondta Omar Reygadas, egy a 33 bányász közül. Őt teljesen megváltoztatták a történtek, valaha társasági ember volt, a baleset után azonban magának való lett, és már jobb szeret egyedül lenni.

Jorge Galleguillo szintén egyike a chilei bányászoknak. A kimentésük után ő egyfajta hírességé vált, meghívták Hollywoodba, a Vatikánba, a chilei elnök is vendégül látta.

“Aztán minden megváltozik” - mondta.

“Abban a pillanatban mindenki rólad beszél, ott vagy az újságok címlapján, a televízióban, aztán… semmi. Sokan ígértek nekünk fűt-fát, aztán magunkra hagytak. És elfeljetettek. Remélem velük nem ez fog történni.”