12 dolog ami kiderült a városról a 444 jó hely Budapesten kalauz írása közben

Körülbelül két hónapig jártam a várost, hogy minél jobb legyen a 444 jó hely Budapesten kalauzunk. Aki lemaradt az első körről, 

itt még előjegyezheti

az augusztusban könyvesboltokba is kerülő könyvet.

Tanulságos kör volt, többek közt az is kiderült, hogy tényleg van 444 jó hely Budapesten. De ellenőrzés, tesztelés és bejárás közben olyan dolgok is kiderültek, amik aztán nem fértek be a könyvbe. Konkrétan ez a 12:

1. 

Egyáltalán nem olyan rossz a budapesti kiszolgálás. A rossz persze relatív dolog, és ezt az ítéletet nyilván befolyásolja, hogy eleve csak olyan helyeken jártam, amikről lehetett sejteni, hogy jók. De így is egyértelmű volt, hogy mennyire más a valóság ahhoz képest, hogy a közvélekedés szerint a magyar pultosok, pincérek, bolti eladók és hasonlók kelletlen, ügyetlen bunkók, aki pedig esetleg nem, az már rég Londonban mosolyog a vevőkre. Körülbelül 200 helyen voltam személyesen, és ugyan nem mindenhol volt személyes interakció, de ahol igen, ott 1-2 hely kivételével mindenki minimum kedves, de sok esetben még jó fej is volt.

2.

Nem Kammermayer Károly tér, hanem Kamermayer Károly tér.

3.

Magyari Péter klasszikus, 2016-ban cikkcímben feltett kérdése így hangzott: „Naponta 2 milliárd forint jött Magyarországra az elmúlt 12 évben. Hol van?”. Akit érdekel a válasz, annak nagyon tudom ajánlani, hogy sétáljon néhányat a budai hegyekben. Egészen pontosan azokban a különösen drága utcákban, ahol az épített város találkozik a természettel, és megpróbálja centiről centire elfoglalni. A Verecke úttól a Rege útig gyalog is alig lehet elférni a munkagépektől, vannak szakaszok, ahol mintha minden második telken építkezés folyna, aminek mintha a legfontosabb része a hegy legyalulása lenne.

4.

A kutatómunkának fontos része volt az egyes helyekről beszezhető információk átnyálazása. Ebbe minden belefért, megbízható blogok étteremkritikáitól Facebook-galériák végigpörgetéséig. Ezek alapján biztosan állíthatom, hogy a nagyvárosi ember legnevetségesebb szabadidős tevékenysége a boltmegnyitó rendezvények látogatása. Én életemben talán 1 bolt megnyitóján voltam, és azt hittem, hogy csak nekem volt balszerencsém, de úgy tűnik, ezek mindig ugyanolyanok, akár valami Paulay Ede utcai kis dizájnbolt, akár egy külvárosi élelmiszerüzlet grand openingjéről van szó. Többé-kevésbé divatosan felöltözött emberek természetellenes pózokba merevedve, kezükben valami szponzorfalattal vagy -pohárral. Rosszabb esetben a háttérben jópofa DJ is zenél. És ezek csak azok a képek, amikről úgy gondolták, hogy jó imidzst sugároz. Biztos vagyok benne, hogy mindenki találhatott volna magának valami értelmesebb programot aznap kora estére.

5.

A halálba parodizált „szia uram!” köszöntés már csak ironikusan létezik. De nekem egy helyen, aminek a pontos címe maradjon inkább titok, azt mondták az egészségedre helyett, hogy EGA.

6.

Több mint 20 éve járok a budapesti éjszakába, többnyire olyan helyekre, amiket a legegyszerűbben az „alternatív” jelzővel lehet leírni. Mindenki tudja mire gondolok: büdös lyukak, ahol a kulturális kínálat többé-kevésbé jó, minden egyéb viszont, a vizezett sörtől a szétmálló bútorokig undorító, esetleg életveszélyes. Az utóbbi egy-két évben viszont ezek a helyek is elkezdtek adni magukra, és a kínálat folyamatosan javul. A Kisüzem rum- és a Nappali viszkiválasztéka a világon bárhol megállná a helyét, de a kisebb kocsmákban is érezhető, hogy elkezdtek adni a minőségre. Sajnos a nagy sörgyárak erejét megtörni a legnehezebb, sok jó helyen továbbra is rossz a sör.

7.  

A budapesti utak állapota Máriaremetétől a Belvároson át Cinkotáig egyenletesen, demokratikusan borzalmas. A bezuhant díszburkolat és a kátyú mindenhol egyforma, teljesen függetlenül az utakat szegélyező házak négyzetméterárától.

8.

A kézműves sörre specializált helyeken sem ártana kicsit szigorúbban odafigyelni a minőségre. El kellene fogadni, hogy nincs annyi jó magyar kézműves sör, hogy egyszerre 30 csapból is azok folyjanak. Vagy legyen kevesebb csap, vagy több külföldi hordó, mert egyszerűen nem fair rossz söröket kifejezetten sok pénzért árulni, ahogy az több „kézműves” helyen is történik Budapesten.

9.

Aki teheti, kiránduljon a Budai-hegységben hétköznap. A belvárosból még tömegközlekedésekkel is el lehet jutni fél óra alatt olyan túraútvonalak startvonalához, ahol aztán órákon át nem jön szembe egy lélek sem. Azok a kirándulóhelyek közül, ahol korábban nem jártam, a Békásmegyer feletti Nagy-Kevély volt a legnagyobb élmény, de az még hihetetlenebb volt, hogy a Duna teljes hosszának talán legszebb panorámáját nyújtó Prédikálószéken sem volt egy árva lélek sem egy kellemes májusi kora délutánon.

10.

Korábban azt hittem, csak legenda, de Budapesten tényleg léteznek olyan helyek, ahol nem lehet magyarul rendelni. Belső-Erzsébetvárosban több ruhabolt is van, amiben nemcsak a vendégek, hanem az eladók is ideiglenesen hazánkban tartózkodó, szakadt hátizsákos turisták. De az abszolút kedvencem a Goat Herder nevű kávézó az István utcában, ami teljes egészében a szomszédos Állatorvosi Egyetem külföldi diákjaira épít, és bent senki, de senki nem beszél egy büdös szót sem magyarul.

11.

Egészen igazságtalan, hogy Róth Miksa nevét töredék annyi ember ismeri, mint a nagyjából kortárs Lechner Ödönét vagy Rippl-Rónai Józsefét. Persze a festészet és az építészet szexibb, mint az üvegfestészet, de Róth ablakai nélkül a századfordulós Budapest, az a Budapest, amit a közmegegyezés a valaha volt legjobb Budapestnek tart, közel sem lett volna olyan színpompás és grandiózus,

12.

Eddig nem tűnt fel, de Budapesten van egy rakás nagyon jó pékség. Az Artizán, a Butter Brothers, a Jacques Liszt, a Pékműhely, a Három Tarka Macska, az Alma és még néhány hely nagyon drágán, de hozzák a világszínvonalat. Pékkel sokkal jobban állunk, mint hentessel vagy zöldségessel.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.