• Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete szerint a bevándorlás nem fenyegetés, hanem egy jó lehetőség, ami hosszú távon hazája hasznára válik. 
  
• Egyáltalán nem tart attól, hogy valakik le akarják cserélni Európa népességét, vagy hogy veszélyben lenne a keresztény kultúra. 
  
• Feltűnt a kormányának, hogy milyen sötét színben tüntetik fel Svédországot a kormánypárti magyar sajtóban, de nem akart találgatni, hogy ez kinek állt érdekében.
  
• Az Oroszország felőli fenyegetés miatt állították vissza a hadkötelezettséget.

Olvasta Bayer Zsolt önnek írt blogbejegyzését?

Hallottam róla a hétvégén.

Budapest előtt Bagdadban volt nagykövet, ott különösen kiélezett a politikai a helyzet, erősek az indulatok. Kapott ehhez a gyalázkodáshoz mérhető üzenetet Irakban? Bayer a cikk végén konkrétan börtönnel fenyegeti önt.

Nem emlékszem hasonlóra azokból az időkből. De nem akarom összehasonlítani a bagdadi helyzetet az ittenivel, semmilyen módon sem. Őszintén mondom, hogy nem érdekelnek különösebben az ilyen cikkek vagy blogposztok.

Akkor azt sem gondolja, hogy a magyar kormány üzent Bayeren keresztül önnek?

Nem gondolom. Szerintem ez abból az emberből jött, aki leírta. Ha újságírók komoly kérdésekkel keresnek meg, arra szívesen válaszolok. Ha tényekről van szó, akkor igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten segíteni, vagy akár pontosítani a megjelenő tudósításokat, de előfordul, hogy valódi érdeklődés helyett mögöttes motiváció munkál valakiben, ilyenkor nem látjuk szükségét, hogy reagáljunk.

Sok esetben a kormányközeli magyar sajtó igen sötét színben tünteti fel a svédországi életet: növekvő bűnözésről, no-go zónákról, a migráció okozta óriási gondokról számolnak be. De a két ország között nem csak így érhető tetten a feszültség: néhány éve a svéd kormány is azok között volt, akik kiálltak a EU bíróság döntése mellett, amely Magyarországot a 2015-ös kvótadöntés nyomán menekültek befogadására kötelezte, illetve éppen a napokban jelentették be, hogy beavatkoznak az Európai Bizottság mellett a civiltörvény elleni perben. Ellenséges a két ország viszonya?

Nem, egyáltalán nem így látom. Nagyon sok területen kiváló az együttműködés a két ország között, ilyen például a kereskedelem, de az EU-ban is sok ügyben jól együtt dolgozunk. Jó a védelmi együttműködésünk is, elég csak a magyar légierő Gripen gépeire gondolni.

Mindig előfordulnak azonban helyzetek, amikor két kormánynak különbözik valamiben az álláspontja. Ilyen például a migráció a mi esetünkben. De éppen ezért jó hogy van Európai Unió, aminek vannak intézményei, amelyek segítenek ilyenkor a megoldásban. Ezek a mi közös intézményeink, amelyekben mindannyian megbízunk.

Láttam olyan véleményeket, hogy a svéd kormány, vagy akár én személyesen örömmel látnám, ha Magyarországot "megbüntetnék" az EU intézményei, de ez teljes tévedés. Soha nem volt ilyen szándékunk. Aggaszt, amikor a kijelentéseinket tévesen idézik. Amit állítottunk, az annyi, hogy a svéd kormány beavatkozik egy éppen zajló perben az EU bíróságán a Bizottság oldalán. Ehhez minden tagállamnak joga van egyébként. És azért döntöttünk így, mert szerintünk alapvető értékek forognak kockán, amikor a civil szervezetek függetlensége a tét. Természetesen nem azt akarjuk, hogy bárkit "megbüntessenek", hanem ahogy az EU-ban ilyenkor lenni szokott, vizsgálja meg a bíróság a törvényt, hogy az összhangban van-e az EU-s szerződésekkel. Ennyit mondtunk, ezek a tények, és fontosnak tartjuk, hogy ez így is jelenjen meg a médiában.

Van magyarázata arra, hogy miért ábrázolja Svédországot ilyen sötéten a kormánypárti sajtó Magyarországon?

Alaposan szemlézzük a magyar sajtót, általában is, és különös figyelemmel kísérjük, hogy hogy mit állít Svédországról. Az idei választási kampányban feltűnő volt, hogy jelentősen megugrott a Svédországot negatív színben feltüntető cikkek száma, és ezek elsősorban a migrációt érintették.

Mindenkinek lehetnek ötletei, hogy ez miért történt így, vagy ez kinek állhatott érdekében. Mi csak azt mondhatjuk, hogy azzal a képpel, amelyet egyes médiumok kontextus és elemzés nélkül festettek Svédországról, nem értünk egyet. Az lenne a fontos, hogy az újságírók a tényekre alapozzák a munkájukat. A vélemények is fontosak, ott örülünk, ha mindenki kifejezheti a sajátját, a migrációról is. De azt a határt nem kellene átlépni, hogy nem létező dolgokat állítsanak be tényekként.

Néhány éve jelent meg például a magyar médiában a ”no go zóna” fogalma a Svédország tudósításokban. Azóta több alkalommal is hangsúlyoztuk, a magyar kormány és a sajtó felé is, hogy ilyen zónák Svédországban nincsenek. Azt is elmondtuk, hogy néhány nagyvárosban vannak környékek, amelyeket komolyabban érintett a szervezett bűnözés, például a drogkereskedelem, a bűncselekmények is erőszakosabbá váltak, de a feltételezés, hogy az ilyen területek "no-go zónák" lennének, az teljesen hamis.

Éppen ellenkezőleg, az utóbbi években a rendőrség kifejezetten nagy erőkkel lépett fel ezekben a negyedekben, és érdemben meggyengítette a szervezett bűnözői csoportokat. A helyzettel nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, de sikerült komoly eredményeket elérnünk.

És ha a bűnözési statisztikákat nézzük, akkor különösen érdekes összehasonlítani a svéd- és a magyarországi adatokat, és például megvizsgálni, hogy hol hány ember lett erőszakos bűncselekmény áldozata. A számok nem azt mutatják, mint azt Magyarországon egyesek terjesztik.

Nem látnak párhuzamokat az orosz állami propaganda és a magyarországi között, amikor Svédországról vagy más nyugati államokról van szó?

Látunk hasonló történeteket, hasonló üzeneteket, hasonló álhíreket, ezek sok országban terjednek a világban, és nem Svédország az egyetlen célpontjuk. Vannak, akik sötét szándékkal akarják manipulálni a társadalmainkat, a svédet is, a most közelgő választások előtt, és ezt nagyon komolyan vesszük.

A kormányunk határozottan fellép az ellen, hogy külső erők, jöjjenek akárhonnan, beavatkozzanak a demokratikus választásunkba, üzeneteikkel félrevezessék a választókat. Ez alapvetően fontos számunkra.

Látjuk, hogy sok országban ugyanazok a történetek tűnnek fel újra és újra, akár a közösségi-, akár a hagyományos médiában. Érdekes követni, hogyan jönnek elő ezek egymás után különböző helyeken, hiába cáfolták már hitelességüket korábban. Ez arra utal, hogy valaki ezeket az álhíreket tudatosan terjeszti. Ez a probléma nem csak Svédországról szól, hanem a korról és a társadalomról amiben élünk, Európa megosztottságáról, a különböző értékekről, amelyek alakítják az életünket. Úgyhogy mindannyiunk feladata, hogy küzdjünk az ilyen manipulációk ellen, és visszatérjünk egy méltányos, tényeken alapuló párbeszédhez, vagy vitához. Nincs azzal baj, ha más a véleményünk, csak mindannyian a valóságot tekintsük kiindulópontnak, és ne a trollok fantáziáit.

Ön korábban őrnagy volt a svéd hadseregben...

Valóban, de annak már jó sok éve.

És védelmi politikával is foglalkozott a kormányban. Láttuk a nagy svédországi hadgyakorlatokat, például legutóbb Gotland szigetén, láttuk, hogy szórólapokkal készítik fel a lakosságot, hogy mit tegyenek egy invázió esetén. Mennyire komolyan tart a svéd kormány egy orosz agressziótól?

Mindig fontos, hogy egy ország felkészült legyen minden fenyegetés kivédésére, legyen az katonai, vagy más természetű, például erdőtüzekre vagy árvizekre is. Szilárd védelmi képességekre van szükségünk, és ebbe a hadsereg is beletartozik.

A hidegháború után Svédország sok másik országhoz hasonlóan abban bízott, hogy elegendő kevesebb erőforrást és pénzt fordítani katonai célokra. Úgy láttuk, hogy alapjában változott meg a helyzetünk, barátok vesznek körbe minket, a Balti-tenger már nem olyan veszélyes hely, mint a szovjet időkben volt. Sajnos az utóbbi években viszont azt látjuk, hogy a biztonsági helyzet ismét romlik, a tengeren és a levegőben is észleltünk határsértéseket, és aggasztó dolgok történnek az önök szomszédságában, Ukrajnában is, szintén az orosz agresszió miatt.

Úgyhogy mindezek alapján ismét egy fordulatról döntöttünk a védelmi politikánkban. Újra többet költünk a hadseregre, visszaállítottuk a hadkötelezettséget, jóval több hadgyakorlatot tartunk, egész nagyokat is, együttműködésben más országokkal. Nem vagyunk NATO-tagok, de nagyon szoros az együttműködésünk a NATO-val és a szomszédos országokkal.

A magyar miniszterelnök néhány hete arról beszélt Erdélyben, hogy ha egy európai országban 10 százalék fölé nő a muszlim népesség létszáma, akkor az az ország elveszett az európai kultúra számára, és ott soha többé nem győzhetnek kereszténydemokrata pártok a választáson. Szerinte éppen ezért a baloldali és liberális pártok kifejezetten hívják a muszlimokat Európába. Svédországban most valamivel 8 százalék feletti a muzulmánok aránya. Érzi a veszélyt, hogy alig két százalékpontra vannak attól, hogy örökre a baloldal kormányozza Svédországot, illetve elveszítse az ország európai jellegét?

Nem, nem látok semmilyen veszélyt sem.

És ahhoz mit szól, hogy a magyar kormányfő szerint az Európai Bizottság ki akarja cserélni az európai népességet a fenti cél érdekében? Itt látja a veszélyt?

Nem. Egyáltalán nem látom. Természetesen lehet neki ez a véleménye, de nem osztjuk ezt a meglátását. Svédországban teljesen másképpen látjuk a bevándorlás ügyét, és teljesen mások a tapasztalataink erről. A bevándorlás ugyanis nem újdonság a mi országunkban, évszázadok óta tart.

Sok helyről érkező sokféle menekülttel találkoztunk az elmúlt 50 évben is, volt idő, amikor Magyarországról is sokan érkeztek hozzánk. A bevándorlókkal általában nagyon jók a tapasztalataink. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek megoldandó problémák, hiszen nem egyszerű megérkezni egy új országba, különösen ha menekülnöd kellett, és nem ismered a nyelvet, a kultúrát, és még a vallásod is más. Ez egy kihívás. Sokakkal találkoztam, akik az utóbbi 10 évben érkeztek Svédországba, úgyhogy láttam a nehézségeiket.

De azt is láttam, hogy mennyi jó dolog származik abból, ha beilleszkednek a társadalmunkba, hogy hozzájárulnak a gazdaságunk erősödéséhez, színesítik a kultúránkat. Nem lecserélik a kultúránkat egy másikra, hanem gazdagítják általában az egész ország kultúráját. Elkötelezett híve vagyok a multikulturális társadalomnak, miközben a miénk nagyon is keresztény értékekre épül, és ez nem is fog megváltozni. Ettől még különböző hitű és hátterű embereket szívesen látunk Svédországban, hiszen lehetséges teljes összhangban együtt élnünk.

Magyarországon nem él sok bevándorló, de Svédországban él. Itt nagyon fontos belpolitikai ügy lett a bevándorlás. Svédországban is erről szól a politika?

Ott is fontos téma, elsősorban az integráció szempontjából. Nagyon sok menekült érkezett hozzánk, akik nálunk keresik a boldogulásukat. Komoly feladat, hogyan tudjuk integrálni az új svéd polgárokat, hogyan tudunk nekik lakást, a gyerekeiknek iskolát biztosítani, megtanítani nekik a nyelvet, munkát találni számukra, és barátokat is, hogy a társadalmunk részei lehessenek.

Ez nagyon jól működött a korábban érkezők esetében, a legjobb példa talán, ha a balkáni háborúk elől érkezők helyzetét nézzük. Nagyon sokan érkeztek Svédországba onnan azokban az években, és ők mostanra teljesen beilleszkedtek, együtt dolgozunk, például a külügyminisztériumban is, és sok nagyszerű példát tudok sorolni még.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan országot képviselek, amely gyorsan erősödik. A miénk az egyik leggyorsabban növekedő gazdaság Európában, növekszik a lakosság is, és nem csak a bevándorlás miatt, hanem a magas születésszám, illetve a hosszú várható élettartam miatt is, ez a kiváló egészségügyi rendszerünket is dicséri. A bevándorlást egyáltalán nem fenyegetésként élem meg.

Vannak megoldandó problémák, amiket nagyon komolyan kell vennünk, és forrásokat kell áldozni ezekre, de tudjuk, hogy hosszú távon számtalan előnnyel is jár.

Annak is örülök, hogy egy olyan országot képviselek, ahová az emberek szívesen jönnek. Sokkal inkább aggódnék, ha az emberek inkább elhagynák Svédországot, ha azt mondanák, hogy nem akarok itt élni, ez nem jó hely számomra. De szerencsére éppen azt látjuk, hogy az emberek jönni akarnak hozzánk.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki letelepedhet Svédországban, tudjuk, hogy rengeteg menekült van a világban, ezért szükség van valamilyen rendszerre, amivel meg tudjuk osztani ezt a feladatot másokkal. Egy vagy két ország természetesen nem fogadhatja be az összes Európába érkező menekültet, és éppen ezért nagyon fontos nekünk, hogy legyen egy közös európai menekülpolitika. Ahogy az élet többi területén is van közös politikánk, például a mezőgazdaságban, kereskedelemben. Csak így lehetséges, hogy az olyan nem túl nagy országok, mint Svédország vagy Magyarország, egymást segítve tudják ezt megoldani.

Vannak olyan vélemények Magyarországon, hogy az EU-tól érkező kohéziós támogatások tették lehetővé, hogy Magyarországon a jogállamot leépítő hatalom rendezkedjen be, és végső soron ezek a pénzek hozzájárultak a demokrácia gyengüléséhez. Mi a véleménye erről a vélekedésről? A következő hétéves EU-s költségvetésnek szigorúbbnak kellene lennie?

Nagyon jó, hogy Magyarország csatlakozott az EU-hoz, Magyarországnak is, és az EU-nak is. Svédország akkoriban is, és most is, elkötelezett az EU bővítése mellett. Minél több tagja van az uniónak, annál stabilabb lesz Európa, minden szempontból. A közös értékek, a közös rend és az együttműködés mellett vagyunk, és ez a rendszer példaértékű szerintem az egész világ előtt. Úgy tudom, hogy a magyar lakosság elsöprő többsége is a tagság mellett van, ahogy a svéd lakosság is, és ennek nagyon örülök. Svédországban a Brexitről szóló viták még növelték is a tagság támogatottságát.

Persze ez nem jelenti azt, hogy az EU-ban ne lennének problémák. De azt hiszem, hogy sokkal nagyobb gondjaink lennének az EU nélkül. A kohéziós és strukturális támogatások, de még az előcsatlakozási pénzek is nagyon jó hatással voltak a csatlakozó országokra. Sokat utazom a térségben, nyár elején például autóval mentem haza Svédországba, keresztül Magyarországon, Szlovákián, Csehországon, Lengyelországon és az egykori NDK-n, és azt láttam, hogy a világnak ezen a felén néha jobbak az utak, mint Svédországban. Ebben igen nagy szerepe van az EU-nak, és ez sok egyéb területre is igaz. Az ön által felvetett problémáról azt gondolom, hogy az EU-s pénzeket a lehető legjobb módon kell elkölteni, átláthatóan és hatékonyan, minden országban. A következő költségvetés esetében most kezdődtek a viták, hogyan lehet ezt a legjobban elérni, de ennek még nagyon az elején vagyunk, korai lenne ebbe részletesebben belemenni.

Jövő tavasszal EP-választások lesznek. Lehetségesnek tartja, hogy az integrációt elutasító pártok kerüljenek ezúttal többségbe?

Mindig nagyon óvatosnak kell lenni, amikor választások kimenetelét próbáljuk megjósolni, és ez különösen igaz az EP-választásokra, hiszen sok ország polgárai szavaznak, mind a maguk sajátos szempontjainak megfelelően. Az EP, akár az unió egyéb intézményei, nagyon fontos. Mivel tagjait közvetlenül választjuk, az emberek hangján szól, akár a nemzeti parlamentjeink. Ezek együtt adnak az EU-nak demokratikus legitimációt.

Sokan gondolják azt az európai polgárok közül, hogy az európai projekt túl gyorsan halad, míg sokak szerint egyes területeken még szorosabb együttműködésre volna szükség. A magyar kormány például szorosabb katonai együttműködést szorgalmaz. A svéd kormány pedig szociális kérdésekben javasol több együttműködést, például a munkavédelmi szabályokban, vagy hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, például, ugyanazért a munkáért egy Svédországban dolgozó magyar ne kaphasson alacsonyabb fizetést, mint a svédek. Sokan gondolják, hogy ilyen dolgokban nagyon is fontos az EU szerepe. Lehet arról vitatkozni, hogy egyes ügyekben mekkora legyen a tagállamok mozgástere, és mennyit fedjünk le közös szabályozással, de a lényeg az, hogy sok fontos ügyünk van, amit meg kell beszélnünk egymással.

(A cikket megjelenése után nem sokkal frissítettük, a jelen változat felel meg a svéd nagykövet által elmondottaknak.)