Január óta használhatják az utasok az angyalföldi vasútállomás aluljáróját, a 14-es villamos új megállójával együtt. A vízelvezető árkokban augusztusban már állt a földes sár és homok, a vadiúj liftek zugai felől pedig áradt az ammóniaszag. Ha az egyébként működő liftek digitális kijelzői nem lennének, azt hihetnénk, hogy a hetvenes évek óta érintetlen a környék.

Egy ilyen fejlesztés, ha nem tartják karban, hamar tönkremegy; ez történt a 3-as metróval is, aminek legújabb, 1990-ben átadott szakaszát már fel kell újítani, annyira elhasználódott.

Az új angyalföldi alagút története messziről indul. Az esztergomi vasútvonal országos botrányt kavart felújításához kapcsolódik. Az 53 kilométer hosszú, 2-es számú  vasútvonal felújítása végül 78 milliárdba került, a beruházás éveket csúszott, közben tízmilliárdokkal drágult, és aztán ennyiért sem lett sokkal gyorsabb a vonatozás Budapest és Esztergom, illetve a Pilis között. (Gőzmozdonnyal a 40-es, 50-es években pár perccel tartott csak tovább az utazás.)

A 78 milliárdos felújítás lobbistái nem számoltak azzal, amire a szakma már a tervezés fázisában próbálta felhívni a figyelmet: hiába öntünk csilliárdokat a 2-es vasútvonal korszerűsítésébe, ameddig a Nyugati pályaudvar és környéke (Rákosrendező, körvasút) képtelen több vonatot fogadni.

A vonatok egy része a nagy forgalom miatt nem is tud elmenni a Nyugati pályaudvarig, kénytelen Angyalföldön fordulni.

Valaha a környékbeli iparválllatok miatt forgalmas volt ez a megálló, de ma már szinte teljesen kihalt. Az év elejéig egyetlen árva autóbuszvonal kacskaringózott a környéken, és hiába ment el a 14-es villamos pályája a vasútállomás mellett, itt éppen nem állt meg. Ezt az anomáliát évek alatt ismerték fel a döntéshozók is, ezért létesítettek egy új villamosmegállót (365 millióból) az állomás közelében, amit a vasútállomásról egy új aluljáróval lehet elérni. Ez el is készült januárra.

A 78 milliárdos beruházás így nyert némi értelmet, még akkor is, ha az aluljáró forgalma - ahogy a vasútállomásé is - igen csekélynek tűnik. És nagyobb forgalmat feltehetően nem fog generálni a sötétség és a húgyszag sem.

A MÁV egyébként néhány nap alatt válaszolt, amikor megkérdeztem, miért nem takarítják az aluljárót. Ezt írták:

„Az angyalföldi aluljáró állapotát felmérték, a takarítást megrendelték, a világítás működésében az ellenőrzéskor hibát nem találtak.”

Azaz a MÁV lényegében elismerte, hogy az aluljárót eddig nem takarították. Amikor csütörtökön ott jártam, éppen belefutottam a karbantartókba, a világítást szerelték meg, azóta világítanak a lámpák is. (Pro tipp a helyi erőktől: ha nem világít a lámpa az aluljáróban, be kell szólni a forgalmi ügyeletre. Az új létesítménynél még gyakoriak a szigetelési hibák, emiatt gyakran elmegy a villany.)

A mocsok még ott van, de mint a MÁV válaszából kiderült, egyszerűen elfelejtették lajstromba venni a legújabb beruházást: azért nem takarították kilenc hónapon keresztül, mert nem szerepelt a takarítandó helyszínek listáján.

A MÁV a létesítményeit keretszerződés alapján takaríttatja, amit bizonyos időközönként megtendereztet, három régióra külön szerződéseket köt. Az angyalföldi állomás a Strabag-Jánosik konzorcium által elnyert területhez (Kelet-Budapest) tartozik, évente több mint egymilliárd forintot költ a vasúttársaság az épületek és utasforgalmi felületek takarítására.