Évek-évtizedek óta válságban van a tudományos publikációk piaca. Hogy miért, azzal nemrég részletesen foglalkozott a Science Meetup. Mint cikkükben írták, egy olyan egyedülálló üzleti modellt sikerült évek szívós munkájával kifejleszteniük, ahol gyakorlatilag nincs kiadásuk, csak bevételük: 

„Ez az a világ, ahol a legnívósabb munka publikációjáért sem az újság fizet, hanem az azt publikálni vágyó kutatók, a szerkesztőségi munka legidőigényesebb részét (a beküldött munka minőségének elbírálását) más kutatók végzik, ingyen, végül - általában - a kész termékért pedig megint csak fizetnek, további kutatók. S mivel az internet megjelenésével a publikálás platformja is egyre inkább a drága és lassú papírról áttevődött az olcsó elektronikus formátumra, még ezzel a költséggel sem kell a kiadóknak számolniuk. Nem csoda, hogy a publikációs világ egyik óriásának számító holland Elsevier kiadó közel 35%-os haszonkulccsal dolgozik (azaz profitábilisabb, mint mondjuk az Apple)”.

Nem csoda, hogy évek óta komoly lázongások zajlanak e modellel szemben. Elég csak felidézni a lelopott és szabadon hozzáférhetővé tett publikációkra szakosodott, világszerte rengeteg diák életét megkönnyítő Sci-Hub és LibGen oldalakat, illetve az ellenük indított jogi harcokat, hogy Aaron Swartz tragikus történetét már ne is említsük. 

De megjelentek e publikációs és üzleti modellel szemben a hivatalos ellenreakciók is. 

Tizenegy európai ország kutatást finanszírozó ügynöksége fogott össze, hogy alapjaiban rúgja fel ezt a modellt. 

És a mostani támadás jelentősnek számít: az S-tervnek nevezett kezdeményezés mögött összesen évi 7,6 milliárd euró kutatási finanszírozást kiosztó állami ügynökség sorakozott fel, és azt tervezik, hogy 2020-tól kezdve csak olyan kutatókat támogatnak majd, akik ingyen és azonnal publikálni fogják munkájukat. 

A Nature cikke szerint a hangzatos „a tudomány nem zárható fizetési fal (paywall) mögé” mondattal érveltek a kezdeményezést bejelentők. 

Az ötletet lelkesen köszöntették a szabad hozzáférésű tudományt propagáló tudósok. Ha a változás életbe lép, annak nagyon komoly hatása lehet a tudományos publikációs piacra: ezek a finanszírozok ugyanis jelentős összegek fölött rendelkeznek, és két év múlva az általuk támogatott kutatók jelen állás szerint a tudományos folyóiratok 85 százalékában nem publikálhatnának. Olyan jelentős, nagy presztízsű lapoktól is elesnének, mint mondjuk a Nature vagy a Science, jelenleg ugyanis a tudományos folyóiratoknak pusztán a 15 százaléka biztosítja a lehetőséget, hogy az elfogadott munkákat azonnal szabadon hozzáférhetővé tegyék. 

Ezek a folyóiratok jellemzően vagy a szerzőktől kérnek pénzt a megjelenésért vagy pedig van mögöttük egy támogató, amely finanszírozza ezt a működési modellt. A folyóiratok több mint harmada viszont még mindig paywall mögé rakja a publikációkat, és ha engedi is később az ingyenes online olvasást, az leghamarabb a közlést követő hat hónap után válik lehetségessé. 

És vannak az úgynevezett hibrid folyóiratok, melyekbe a lapok közel fele tartozik, és melyek szabadon hozzáférhetővé teszik a tanulmányokat egy bizonyos díjért cserébe, ha a szerző úgy akarja, a többi publikáció viszont paywall mögött marad. Az S-tervnek nevezett kezdeményezés az ezekben a hibrid lapokban történő publikálást is megtiltaná, illetve csak egy nagyon rövid átmeneti időszakot engedélyezne. 

A kezdeményezést Robert-Jan Smits, az Európai Bizottság szabad hozzáférés-ügyi megbízottja vezeti, és az elmúlt években egy sor ország csatlakozott a projekthez: a francia, brit és holland alapítók mellett osztrák, ír, luxemburgi, norvég, lengyel és szlovén nemzeti finanszírozó ügynökségek, illetve olasz és svéd kutatási tanácsok szálltak még be a tervbe. 

Smits saját elmondása szerint a Bill & Melinda Gates Foundation szabad hozzáférést propagáló kezdeményezéséből vette az ihletet, amely szintén azonnali és ingyenes publikálást vár el az általuk finanszírozott kutatoktól. 

A Nature cikke azt is megjegyzi, hogy hiába Smits szerepe, az Európai Bizottság egyelőre nem állt be a kezdeményezés mögé, ugyanakkor a megbízott arra számít, hogy a most lefektetett alapelvek idővel beépülnek az uniós tudomány-finanszírozási keretekbe. Arra is számít, hogy további finanszírozok csatlakoznak a tervhez, a jövő hónapban pedig az Egyesült Államokba utazik, hogy ott is népszerűsítse az S-tervet. 

Vannak még olyan jelentős EU-s tagállambeli kutatásfinanszírozók, melyek nem írták alá a kezdeményezést. Látványos például a németek távolmaradása. A Német Kutatási Alapítvány elnöke, Peter Strohschneider arról beszélt, hogy elvárják ugyan a támogatottaiktól, hogy szabad hozzáférésben tegyék közzé eredményeiket, de nem akarják erre kötelezni is őket. Másrészt pedig arra számít, hogy ha a kutatók mind kötelezve lesznek a szabad hozzáférésű folyóiratokban történő publikálásra, meredeken megnőhetnek a publikálás költségei. 

A Research England vezetője, David Sweeney szerint viszont lehetetlen megmondani, hogyan fog alakulni a publikációk költsége, amíg nem látni, hogy a kiadók hogyan fognak reagálni a változásokra. A holland kutatókat összefogó szervezet elnöke, Stan Gielen is úgy látja, hogy az S-terv nem egyszerűen gazdasági kérdéseket feszeget, hanem egy komoly lépést jelent a szabad tudás felé, és újraértelmezheti a kérdést, hogy hogyan értékeljük a tudást, illetve a tudósok munkáját. 

Nem meglepő módon a nagy kiadóknak mind komoly fenntartásaik vannak a tervezettel. A 145 kiadót összefogó International Association of Scientific, Technical and Medical Publishers (STM) szerint ugyan értékelik a törekvést, hogy hozzáférhetőbbé váljanak a peer review-n átesett tudományos munkák, ugyanakkor szerintük alapos megfontolásra van szükség, nehogy a tudományos szabadság sérüljön a végén. Külön kiemelték, hogy a hibrid folyóiratokban történő publikálás betiltása különösen aggályos a számukra, és hogy ezekben a lapokban jelentősen nőtt a szabadon hozzáférhető publikációk aránya az utóbbi időszakban. 

A kiadópiac legnagyobb szereplője, a holland Elsevier csatlakozott az STM meglátásaihoz. 

A Springer Nature pedig arra figyelmeztetett, hogy a kutatói piac, illetve az erről szóló kommunikációs piac is globális, ezért nem tartják jó ötletnek, ha finanszírozó ügynökségek kicsiben, más ügynökségek szempontjait nem figyelembe véve kezdenek el cselekedni. Szerintük azzal, ha publikációs lehetőségeket vonnak meg a kutatóktól, alááshatják az egész kutatói publikációs rendszert. 

Ugyanígy nem támogatja a tervet a Science-et is kiadó American Association for the Advancement of Science (AAAS), mivel szerintük ez a modell nem támogatja a magas minőségű kereszt-ellenőrzési, azaz peer review-rendszert. Smits szerint viszont ez nem igaz, az S-tervben ugyanúgy elvárnák az alapos ellenőrzéseket, és a kiadókat eleve nem ellenségként kezelik, hanem be akarják őket vonni a változásokba. 

Jelenleg alig akad olyan kutatást finanszírozó ügynökség a világban, amely szankcionálná, ha az általuk támogatott kutató nem tartja be a szabad hozzáférésű publikációra vonatkozó ajánlásaikat. Az S-terv viszont szankciókat ígér erre az estre. Smits szerint az egyik ilyen büntetés a végső kifizetések elmaradása lehetne, ugyanakkor ezek a részletek még egyáltalán nincsenek kidolgozva. 

A norvég kutatási alap vezetője, John-Arne Røttingen szerint ha további finanszírozók is csatlakoznak a modellhez, az a jelenlegi előfizetéses kiadói modell végét jelentheti. Az egyik felmerülő aggály, hogy ha beindulnak ezek a változások, akkor a szegényebb országokból érkező kutatók hogyan lesznek képesek szabad hozzáférésű folyóiratokban publikálni. A Nature cikke szerint Smits szerint a kérdés napirenden van a munkájuk során. 

Azt is látni, hogy a téma egyre inkább napirenden volt az elmúlt években Európában: a holland EU-elnökség is pedzegette már a 2020-as szabad hozzáférést, és hirdettek bojkottot a német egyetemek könyvtárai is már a nagy kiadók ellen az egekbe szökött előfizetési díjak miatt.