Elviekben kicsit hasonló a folyamat ahhoz, amikor Emmett Brown professzor a Vissza a jövőbe második részében szemetet szór a DeLorean tankjába, üzemanyag gyanánt. De csak elviekben.

A műanyaghulladékok a napfény energiájának hatására megfelelő katalizátorok jelenlétében képesek könnyen leválasztható és tárolható hidrogénre valamint egyéb anyagokra bomlani. Ez nem csak azért hasznos, mert eltűnik egy csomó szemét, hanem azért is, mert a műanyaghulladék sima kidobásával egy csomó energia is veszendőbe megy, amit lehetne hasznosítani.

Moritz Kuehnel (Swansea University) és Erwin Reisner (University of Cambridge) a három gyakori műanyag-típuson (poliuretán, politejsav és polietilén-tereftalát, vagyis PET) tesztelték módszerüket, melyben kadmium-szulfidot használtak katalizátornak a lúgos oldatba merített hulladéknál. A szemétlevesben a plasztik napfény besugárzására a vízközegből származó intenzív hidrogén-fejlődés mellett a műanyagok kis szerves molekulákra oxidálódnak. A távozó hidrogén összegyűjthető, sűrítve tárolható és például tüzelőanyag-cellás autókban üzemanyagként hasznosítható.

Az eljárás nagy előnye, hogy nem baj, ha a műanyaghulladék nem tiszta a folyamat kezdetekor. Benne maradt egy kis joghurt a flakonban? Sebaj, a keletkező hidrogénnek nem lesz szaga tőle, a visszamaradó vegyületekben pedig ellötyöghet a később úgyis lebomló joghurt-maradék.

A kutatók már a laborban sikerrel lezajló kísérletek felskálázásán dolgoznak. Állításuk szerint az is elképzelhető, hogy - ha minden jól megye - nem csak ipari, hanem akár háztartási léptékben is nekiláthatunk a műanyagszemét napfénnyel való újrahasznosításának.