Magyarország-Görögország 2-1

Magyarország: Gulácsi – Bese, Lang, Kádár, Fiola – Nagy – Varga (Lovrencsics, 62.), Kleinheisler, Kovács (Pátkai 81.), Sallai – Szalai (Eppel, 69.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi  

Görögország: Barkasz – Toroszidisz, Manolasz (Ikonomu, 52.), Papasztathopulosz, Cavellasz (Lykojannisz, 45.) – Kurbelisz, Buhalakisz – Hrisztodulopulosz, Fortunisz, Pelkasz – Donisz (Mitroglu, 45.). Szövetségi kapitány: Michael Skibbe

Gól: Sallai (15.), Kleinheisler (43.), ill. Manolasz (18.)

Semmi nem szólt a magyar válogatott mellett a görög elleni Nemzetek Ligája meccs előtt. Ez elsősorban az MLSZ-nek köszönhető, a magyar válogatott kitörölt háromnegyed évet az életéből, Georges Leekens már sehol, az új szövetségi kapitány, Marco Rossi pedig pár edzés után már tétmeccset játszott a csapatával Finnországban, és ki is kapott. 

A görögök ellen amúgy sem igazán megy a magyar válogatottnak, ráadásul egy románok elleni meccs miatt (cigányozás, a román himnusz kifütyülése) a magyar szurkolókat kitiltották a stadionból. Volt viszont kb. 100 görög, ők leülhettek a Groupama lelátójára, de a világ legcsendesebb görögjei voltak.

Szurkolók nélkül olyan egy meccs, mint fideszes közlemény migránsok nélkül. Vagy mint a felcsúti stadion egy bajnokin. Így viszont legalább kiderült, hogy Kleinheislert Lacinak hívják a többiek, Nagy Ádámot Ádinak, Besét meg Besének. 

Nem kezdtünk rosszul, Kovács adott szép passzt, de les miatt megállította a támadást a bíró. A 15. percben hátul passzolgattunk, majd megint Kovács indított egy támadást, Varga fejjel tovább, Szalai ugyancsak, Bese szintén, Sallai Roland elé került a labda, aki belőtte. 

A görögök hamar válaszoltak, két percen belül egyenlítettek. Egy szabadrúgást íveltek előre hosszan, Langot túlugrotta Manolas, Gulácsi nem tudta védeni a fejest. Ezután a görögök vették át az irányítást, bántó volt a sebességbeli különbség a két csapat játékosai között, meglehetősen légsúlyú volt a középpályánk Naggyal, Kleinheislerrel, Kováccsal, Sallaival, ők nem tudtak ütközni, a passzokról rendre lemaradtunk. Nem pörgették kegyetlen tempójúra az iramot a görögök, de ez már elég volt ahhoz, hogy rendre csak úton legyünk a labdát nyomozva. 

Aztán teljesen váratlanul a 43. percben a görög kapunál találta magát a fél magyar csapat, ha már ott volt, majdnem mindenki megpróbált gólt szerezni, a kipattanókra is lecsaptak, amik meglepetésre nálunk is maradtak, végül Kovács a szélről becselezte magát, Kleinheislerhez passzolt, aki a 30 másodpercen belüli ötödik magyar próbálkozást szépen belőtte. 

Az addig magabiztos görögök elég idegesen kezdték a második félidőt, a magyar csapat teljesen visszaállt. Fegyelmezetten játszottunk, de voltak így is gondjaink, a támadásokat meg teljesen feladtuk. Szalai nem volt igazán jó, de legalább feltűnően lassú, inkább az volt a kérdés, hogy összeverekeszik-e Manolassal. Ehhez akkor álltak a legközelebb, amikor Szalai odalépett a görög védőnek, Manolas belement volna a pofozkodásba, Szalai is, végül bántalmazás nem történt, de az első félidőben a görög gólt szerző védőt pár perccel később le kellett cserélni. 

A labdabirtoklást említeni sem érdemes, a labda alig volt nálunk, de a görög támadások vagy pontatlanok voltak vagy Gulácsi védett. 

A második félidőben a legkomolyabb próbálkozásunk Kleinheisleré volt, a 79. percben olyan messziről lőtt el egy szabadot, hogy még sorfal sem volt nagyon előtte, a görög kapus csak kiütni tudta. 

A 82. percben megérkeztek a magyar szurkolók a stadionhoz, látni nem lehetett őket, de hallani igen, és a füstöt is befújta a szél. 

A végén volt még egy óriási görög helyzet, ami után Gulácsi úgy ordította le a Bundesligába szerződött Sallai fejét, mint egy gyerekét, aki kibikciklizett az útra.

A finnek elleni vereség után a görögök elleni győzelemmel versenyben maradtunk a Nemzetek Ligájában, ami kiskapu lehet az Európa-bajnokságra. A két gól két egykori Puskás Akadémista lőtte, persze Brüsszel pont ekkor ejtette fogságba Orbán Viktort.