Az LMP politikusa a Népszavába írt cikket, és ebben arról ír, hogy az a hazaáruló, aki hagyta idáig fajulni a dolgokat, és nem az, aki kimondja az igazat. 

Szél szerint az igazán lényeges fejlemény a Sargentini-jelentés elfogadásáról szóló EP-s vitának: Orbánnak ugyanis nem kellett volna túl nagy árat fizetnie azért, hogy a Néppárt is engedjen, és ezzel megússza a kudarcot. Elég lett volna a CEU-ügy és a civilek elleni törvények terén történő engedés. 

De ezek nem történtek meg. Mint az LMP-s politikus fogalmaz: „Az is látszik, hogy ez két olyan elem, amit a putyini eszköztárból direktben emelt át a magyar politikába. Vissza kellett volna fognia magát, nem tette. Innentől kezdve teljesen nyilvánvaló, hogy emelni fogja a tétet, tekintet nélkül az ország sorsára, maximális figyelemmel a saját érdekeire. Ne legyen senkinek kétsége - az ország érdeke és Orbán érdeke már két külön fogalom, a fél országot lehazaárulózó miniszterelnök a propagandasajtóra fogja bízni, hogy átszínezzék a számára kellemetlen részleteket. Ez a játszma nem ma kezdődött és nem is most ért véget, hiszen a miniszterelnök jó ideje szándékosan provokál („Állítsuk meg Brüsszelt!”), és egyértelműen a megosztásra játszik.”

Szerinte Orbán a migrációpárti és migrációellenes koalíció megkonstruálásával egyrészt azt próbálja elfedni, hogy a Fidesz végképp szalonképtelen lett a saját, mérsékelt konzervatív-kereszténydemokrata pártcsaládjában, másrészt felrajzolja egy új szövetségi rendszer körvonalait. Szél szerint ez világos választásra kell késztessen mindenkit itthon és Európában is, de nem az Orbán által kreált felosztásban, mert a valóságban a populisták és a megoldásokban érdekeltek között húzódik a a választóvonal.

Szél szerint a magyar vonatkozása különösen riasztó ennek a történetnek, hiszen azt látni, hogy az ország miniszterelnöke eszközként használja hazáját egy európai szintű hatalomtechnikai játszmáihoz, és a haza érdeke, valamint a miniszterelnök érdeke végképp különvált egymástól. 

Ami Strasbourgban történt, az Orbán számára bukás volt, és ha egy miniszterelnök politikája miatt a 7-es cikkely aktiválódik, akkor minden normális országban ez a vezető távozását kell, hogy jelentse.

Szél szerint bár Orbán Viktor hosszú-hosszú évek óta a saját egyéni hatalmi érdekeinek rendelte alá a magyar érdeket, amit most láthatunk, az mégis egy új minőség, sokkal komoly tétekkel: „nem csak szégyent hozott ránk, de veszélyt is, és nem az felel a mostani helyzetért, aki kimondta az igazat azzal, hogy igen gombot nyomott, hanem az, aki hagyta, sőt sürgette, hogy ideáig jussunk. Ezt az embert Orbán Viktornak hívják. A 7-es cikkely szerinti eljárás megindításáért egyedül Orbán a felelős, aki hazárdjátékot játszik velünk.”