Halálra gázolta egy autó Franciaországban a 14 éve ökrös szekéren vándorló magyar mesehőst, Gecse Balázs Gergőt
2018 szeptember 24., 09:19
Mindig az út közepén bandukolt az ökreit vezetve, ezért is halhatott meg a 14 éve vándorló Gecse Balázs Gergő
Olvasóinkat - hozzám hasonlóan - igencsak felkavarta Gecse Balázs Gergő, becenevén Bo, a 18 éves kora óta saját kezével épített ökrös szekerével és állataival vándorló, több mint egy évizednyi hazai bolyongás után Európába átballagó, majd vasárnap egy francia folyó völgyében 32 évesen halálra gázolt férfi története.
Lelkes online követője, Lajos, illetve több olyan olvasónk segítségével, akik hosszú vándorlása közben összefutottak vele, és megírták nekem az emlékeiket, megpróbálok felvillantani pár töredéket az útjáról, illetve rekonstruálni annak néhány részletét.
A kezdetek
Kiderült például, hogy nem sokkal az útrakelése előtt, 18 éves korában mesebeli életet élő hősünk csepűrágással foglalkozott, ami később is visszatérő motívum lesz az életében. Minderről Linda, egy artista kollégája írt nekünk:
„Az útrakelés előtti Balázs egy évadon keresztül csepűrágó kollegám volt. Együtt gólyalábaztunk a Tűz Testamentum c. örökbecsű ám dokumentálatlan darabban. Ahogy ez ebben a műfajban lenni szokott, falunaptól a Nemzeti Múzeum belső udvaráig, sokfele jártunk. Bo akkor volt 18. És láttam, hogy ott van a »csillag a homlokán«, nem lehetett nem észrevenni. Olyan eredendő bölcsesség és béke sugárzott belőle, hogy jómagam a 7 évvel idősebb, tapasztalt (haha) buddhistafőiskolás matróna, csak csodáltam....
Nagyon.
Jó utat, Bo!”
Abból a néhány visszaemlékezésből, amit a 444 olvasói megírtak nekünk, úgy tűnik, hogy Gecse azonnal rokonszenvet ébreszthetett azokban, akikkel vándorútja közben összeakadt. Az első ilyen elbeszélés egy nyolc évvel ezelőtti talákozást idézett fel.
2010.
Tibor 8 évvel ezelőtt, 2010 tavaszán Győr-Sopron-Moson megyében találkozott Gecsével, aki kapásból annyira rokonszenves lett neki, hogy megajándékozta abrakkal:
„2010. 04. hó 30.-n Győr -Moson Sopron megyei Lövő község mellett dolgoztam,egy takarmánykeverő üzemben. Ott készültek a mellékelt fotók is. Megraktuk, amennyit engedett, kis echós szekerét abrakkal az állatoknak, megitatta őket és már ment is tovább !! Nem sokat tudtunk beszélgetni vele,de nagy élmény volt!!! Most az értelmetlen halálhíre teljesen szíven ütött.....Nyugodjál békében TE IGAZI SZABAD EMBER !!!! Legyen könnyű a föld neked...”
Ezek itt alant Tibor fényképei 2010. áprilisából. Gecse ekkor egy ökörrel és két kecskével vándolt együtt. Ez az első olyan felvétel, amin jól látható az a szokása, ami későb a halálát is okozhatta: úgy tűnik, hogy általában az út belső, felezővonal felőli oldalán ballagott az ökrét vagy ökreit vezetve. Az őt most vasárnap halálra gázoló 90 éves francia sofőr is arról beszélt a rendőröknek, hogy a szekeret látta ugyan, de a szembesütő nap miatt nem vette észre, hogy előtte középen ott megy egy ember is.
2012.
Anima két évvel később Tiszakürt mellett futott össze az ekhós szekérrel, és a futó találkozás rá is nagy hatással volt:
„2012. év Április 1-jén, a 10. házassági évfordulónkon találkoztunk Balázzsal, Tiszakürt határában. Nem tudom elhinni, hogy egy autó elgázolta....Értékes ember volt, s értékkel bírt az is, amit képviselt. Mosoly, nyugalom, béke, amit sugárzott,s hallgatva, csupán üldögélni is mellette egy feltöltődés volt.... Megrendített a hír... Örülök, hogy találkozhattunk.”
Ezek Anima fotói hat évvel ezelőttről:
2012-2013.
Hősünk személyiségéről és életéről a legtöbbet talán Tamás leveléből tudtam meg, aki öt-hat éve talákozott vele, bár már korábbról is tudott róla. Ebből az írásból kiderült, hogy a cirkusz világától a vándorútja közben sem került távol, évekig vándorolt például együtt egy német ekhósszekeres társasággal, a teleket pedig egy hatalmas szürkemarhagulya őrzésével töltötte a Kiskunságon.
„Balázzsal öt-hat évvel ezelőtt ismerkedtem meg a sárpentelei kiserdőben. Ősz volt, csípős esti hideg, ő mégis félmeztelenül, mezítláb guggolt a tűznél. Barátaink, egy német házaspár, Stefan és Petra echószekeres társulatához (Circus Soluna) csatlakozott egy időre (úgy tudom, talán két-három évig vándoroltak együtt), de Balázs a téli hónapokat az Alföldön (valahol a Kiskunságban) töltötte, négyszáz szürke marha társaságában. Büszke volt rá: - A gazda egyedül bennem bízik, mert életveszélyes ennyi vadállat között járni-kelni - mondta somolyogva a bajsza alatt. Közben a szekere rúdján pihent egy szelídített holló (esetleg varjú), az gyakran a vállára is szállt. Ilyenkor nem tudtam másra gondolni, mint hogy ez a fonott szakállú, cserzett bőrű, izmos kis ember, villogó szemeivel és állandó vigyorgásával: maga a föld alól előpattant Koponyányi Monyók.
Balázs – ahogy én is – fehérvári származású volt, az öcsémmel egy gimnáziumban végzett. Az is szóba került, hogy nem szeret emberek között lenni hosszabb ideig, inkább a marhák, a könyvek, mint unalmas beszélgetések. Egy évre rá még találkoztunk Kaposvár mellett egy erdőben, búcsúzkodott a cirkusz társulatától, köztük egy normandiai artista lánytól, hozzá gyengéd szálak is fűzték. A távozó Balázs után nézve Petra még megjegyezte, hogy ezt a fiút nem lehet hosszabb ideig lekötni.”
Irány Európa!
Gecse Balázs Gergő utolsó éveiről a legtöbbet egy nyugdíjas francia-német házapár blogjából és Facebook-bejegyzéseiből tudtam meg, akik a kettejük keresztneveiből összerakott Oswaldanne Tetedemulet (nyersfordításban kb Öszvérfejű Oszvaldanna) néven vannak fent az fb-n. Ők nem élnek állandóan szekéren, de hosszú utakat szoktak megtenni egy e célra épített spéci lovaskocsin. Három éve, 2015 májusának végén, a magyarországi szekerezős útjukon ismerkedtek meg Gecsével, a Zala megyei Csöde nevű faluban, ahol hősünk akkor éppen Viola és Bert, egy lányaikkal együtt vándor bábszínházat fenntartó finn-flamad házaspár birtokán tanyázott. A letáborozás oka az volt, hogy az egyik állata mindenórás volt, és az elléshez meg kellett állniuk, méghozzá nyugodt körülmények között.
Ebből a blogbejegyzésből kiderül, hogy Balázs elmesélte nekik: korábban keresett és jól fizetett gulyás volt, akinek azért ment annyira jól, mert saját bevallása szerint
ő az egyetlen olyan pásztor Magyarországon, aki nem alkoholista.
A házaspár ekkor annyira megszerette az ökreivel vándorló magyart, hogy amennyire tudták, követték a további pályafutását, és úgy volt, hogy mostani útján őket is meglátogatja Franciaországban.
Bár a képeken egyedül van, egy posztból kiderül, hogy az utóbbi időben volt egy Lóránd nevű útitársa is. Szintén a francia-német vándorházaspár egy fb-bejegyzéséből tudjuk, hogy Gecse 2017. áprilisában, Szlovénián keresztül indult el Magyarországról Franciaország felé, 4 km/órás sebességgel.
link
Forrás
Egy másik videós posztból kiderül, hogy 2017. augusztusára az észak-olaszországi Veneto régióig jutott. Itt is megfigyelhetjük, ahogy az út belső oldalán ballagva vezeti az ökröket:
link
Forrás
Látható, hogy ekkor épp két magyar szürkemarhával és egy barna tehénnel utazott.
Elképzelhető, hogy ezután munkát vállalt valahol Olaszországban, mert háromnegyed évvel később, 2018. májusának végén még csak az észak-olaszországi Piemont tartományban, az Alpok tövénél járt, ahol a helyi rendőrök is megcsodálták az ekhós szekerét:
link
Forrás
Ezekben a napokban posztoltak róla lelkes olaszok is:
link
Forrás
Ez az egyik utolsó fotó Gecse Balázs Gergőről. Augusztus 28-án, egy szűk hónappal ezelőtt posztolta egy francia intenetező, aki a Lyontól dél-keletre fekvő Terantaise-ben, az Isere folyó forrásvidékén találkozott vele. A karaván a folyó völgyében haladt tovább, a baleset is itt érte Gecsét:
link
Forrás
Pierre Villeneuve francia bloggernek ebben a rajongó hangulatú bejegyzésében is láthatók nemrég készült fotók Gecséről. Az Isere partján találkoztak.
A francia házaspár egyik mai, keddi posztjából kiderül, hogy az állatok jó kezekben vannak egy környékbeli gazdánál, a csendőrség pedig a Gecse családot értesíti. Lórándról, az útitársról az derül ki belőle, hogy azért váltak szét egy időre az útjaik, mert elugrott Svájba szüretelni, de a terveik szerint a Camargue mocsárvidékénél találkoztak volna újra.
link
Forrás
Egy másik friss bejegyzés szerint a korábbi képen is látható aranyos kutyának is gondját viselik, legalábbis ideiglenesen:
link
Forrás
Ez a cikk nem jöhetett volna létre olvasónk, Bódis Lajos nélkül, aki, bár személyesen egyik szereplőt sem ismeri, a francia-német házapár kalandjainak online követőjeként ismerkedett meg Bo történetével is. Ő figyelmeztetett minket Bo halálára és gyűjtötte össze a bejegyzéseket az útjáról. Köszönjük szépen!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.