Ne próbáljuk meg őket kenyérrel vagy magokkal etetni, inkább nyissuk ki nekik a garázst.

Pénteken közzétette a KSH a végleges számsort, az előzetesen becsültnél is rosszabb a helyzet.

Harminc napot töltött Budapest környékén, mégis végig észrevétlen maradt.

Ötven év alatt több mint háromszázezerrel csökkent a fővárosiak száma. A népességfogyás egyenlőtlenül oszlott meg a kerületek között: hétben többen élnek, miközben a Belváros lakóinak száma a harmadára zuhant. A belső kerületek és az egész főváros népességvesztése ugyanakkor egyáltalán nem baj.

Több mint 700 kilométert tett meg, csoda, hogy túlélte az útba eső autópályákat.

Több ezer kilométert úszott már le Európa partjainál, igazán senki sem sajnálhatja tőle.

Bár magyarok százezreit érinti, kevesen szoktak higgadtan, szakszerűen, mégis érthetően beszélni a magyar kivándorlásról. Emiatt nem csak az elmúlt évek “Wizzair-generációjáról”, de a száz éve elköltözött felmenőinkkel is nehezen tudunk mit kezdeni.

Aki csak találkozott vele az út mentén, egyből megkedvelte. Magyar olvasóink és külföldi bloggerek emlékeznek a mesehősként élt vándor csepűrágóra, aki saját készítésű ökrös szeketén járta a világot, míg el nem gázolta egy 90 éves francia sofőr.

A kontinens évente hét centit vándorol, a legutóbbi frissítés óta már 1,5 méterrel arrébb van, mint azt a GPS hiszi. Ennyi már elég is lenne egy balesethez.

Sokkal könnyebben találnak így táplálékot.