Tovább súlyosbodik az év egyik legkomolyabb diplomáciai botránya, ami azután tört ki, hogy a gyanú szerint valakik (!) megkínozták és meggyilkolták a szaúdi koronaherceg ismert kritikusát, Dzsamal Hasogdzsit (Jamal Khashoggi) Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán.

Az Egyesült Államokban élő, a Washington Postba író prominens újságíró, Hasogdzsi október 2-án ment be a konzulátus épületébe, holléte azóta ismeretlen, viszont török hatósági források szerint a férfit meggyilkolták odabenn. A szaúdiak heteken át azt állították, hogy az újságíró elhagyta a konzulátust, és nem tudják, hol tartózkodik, később azonban, többek között az egyre több napvilágra került török információ hatására is, azok a hírek keltek szárnyra, hogy Ríjad el fogja ismerni, hogy Hasogdzsi kínzás közben halt meg, de szerintük a merényletet egy renegát, az uralkodócsalád által nem felhatalmazott alakulat hajtotta végre. 

Ennek az elméletnek azonban ellentmondanak azok az információk, melyeket a török hatóságok által azonosított gyanúsítottról a New York Times birtokába jutottak: 

eszerint a merénylet elkövetésével gyanúsított személyek közül többen is Mohamed bin Szalman koronaherceg közvetlen környezetébe tartoztak. 

Az egyik azonosított szereplő, Maher Abdulaziz Mutreb a koronaherceg rendszeres kísérője: bin Szalman számos utazása során, így Madridban, Párizsban, Houstonban és Bostonban is készültek róla fényképek, ahogy a trónörökös közelében áll. Három másik gyanúsítottról szintén azt állítja a New York Times, hogy szemtanúktól kapott információk alapján a királyi testőrség kötelékében sikerült őket azonosítani. 

Az ötödik felfedett gyanúsított személye szintén izgalmas: Salah al-Tubaigy a szaúdi belügyminisztériumban dolgozó törvényszéki orvosszakértő és kórboncok, ráadásul e területen a királyság egyik legismertebb szakértője. És ugyan nincs olyan ismert kapocs, ami al-Tubaigy személyét közvetlenül a királyi udvarhoz kötné, mégis kevéssé valószínű, hogy egy ennyire ismert szaúdi orvos csatlakozna egy renegát rajtaütéshez. Arról nem is beszélve, hogy a kórboncnok jelenléte miatt kevésbé lehet komolyan venni azt az érvet is, hogy a csapat csak megkínozni, nem pedig meggyilkolni tervezte az újságírót. 

Ha igazak a török hatóságok állításai, és az általuk meggyanúsított személyek valóban jártak a szaúdiak isztambuli konzulátusán október 2-án, akkor az egy elég közvetlen kapcsolatot jelent a szaúdi uralkodócsalád, illetve Hasogdzsi eltűnése között. 

Ez nemcsak a szaúdi uralkodóház számára jelenthet problémát, hanem a királyság nemzetközi szövetségeseinek, elsősorban a Fehér Háznak. A hivatalosan csak trónörökösnek számító, valójában az országot ténylegesen irányító bin Szalman koronaherceg évek óta dolgozik azon, hogy magát reformista uralkodóként mutassa, aki kulturálisan és gazdaságilag is nyitottabbá teszi a konzervatív királyságot. A szaúdiak ezen kívül fontos szövetségesei a nyugati hatalmaknak a régióban, ráadásul nagyon komoly fegyverimportőrök is, az USA fegyveriparának legnagyobb vásárlói.  Nem véletlen, hogy a nyugati politikai elit viszonylag csendben figyelte, ahogy a szaúdi hadsereg tömegével ölte a civileket Jemenben, súlyos humanitárius válságot előidézve az országban. 

A Washington Postba publikáló újságíró valószínűsíthető meggyilkolása viszont a jelek szerint súlyosabb csapást jelentett a szaúdi koronaherceg reformista törekvéseinek, mint Jemen folyamatos bombázása, és első felindulásában a királyság mellett máskor szilárdan álló Washington is kemény hangot ütött meg. 

Donald Trump a hétvégén például arról beszélt, hogy ha beigazolódna a szaúdi uralkodócsalád szerepe a gyilkosságban, akkor komoly büntetést fognak kivetni az országra, mire a szaúdiak siettek jelezni, hogy még komolyabb tétellel fognak válaszolni erre. Azóta ez a fenyegetés konkrétabb formát is öltött, és a szaúdiak az olaj világpiaci árának megduplázását ígérték, ha tényleg szankciókat hozna meg az USA országukkal szemben. 

Nem biztos, hogy találnának a szaúdiak fogást az USA-n

A szaúdi közlemény szerint egy ilyen lépés súlyosan ártana az USA gazdaságának, ugyanakkor szakértők szerint ez közel sem olyan magától értetődő, mint a hetvenes évek végén, a súlyos válságot előidéző arab olajembargó idején volt. A New York Times számos szakértőt kérdezett meg azzal kapcsolatban, hogy hogy hogyan érintené az amerikai gazdaságot egy szaúdi olajáremelés, és egybehangzó vélemények szerint az USA gazdasága már közel sincs annyira kitéve az arab olajnak, mint a múlt évszázad közepén. 

A lap összeállítása szerint 

• a palagáz-forradalom miatt az USA sokkal jobb helyzetben van a világ energetikai piacán, mostanra exportőrök lettek, és jóval kevésbé vannak rászorulva a szaúdi olajra, mint akár egy évtizeddel ezelőtt voltak
  
• ráadásul az Egyesült Államokba áramló napi 800 ezer szaúdi hordó nagy része a Mexikói-öbölbe kerül, ahol a szaúdi állam által birtokolt finomító működik, így ennek elvágása a szaúdiak számára is komoly anyagi veszteséggel járna
  
• egy ilyen húzás ugyanakkor kihatna a világpiacra is, és súlyosan károsíthatná a képet, mely szerint a szaúdiak megbízható szállítók, akikkel érdemes üzletelni, azaz középtávon a szaúdi gazdaságnak is károkat okozna. 
  

Persze a régióban zajló eseményeket sosem lehet pusztán gazdasági alapon szemlélni, és most is jelentősen bonyolítja a helyzetet a két ország vezetésének közös ellensége, 

Irán. 

Az biztos, hogy ez a botrány a létező legrosszabbkor jött az Egyesült Államoknak, amely november 5-én tervezi élesíteni az Iránnal szembeni keményebb szankciókat, melyekkel a tervek szerint az iráni olajat a világpiac szinte egészéről ki tudnák zárni. A szankciók új köre ugyanis kizárhat minden olyan céget az amerikai piacról, amelyik iráni olajjak kereskedik, és így várhatóan kevesen lesznek majd, akik inkább az iráni piacot választják. 

Viszont ahhoz, hogy az iráni olaj kizárása ne okozzon áremelkedést a világpiacon, szükség van az amerikai és a szaúdi kormány együttműködésére. Azaz elemzők szerint előállhat egy olyan helyzet is, hogy miközben a Trump-kormány terveinek megfelelően hamarosan jelentősen megnőhet a szaúdi birodalom olajbevétele, éppen akkor kerülhet majd a Kongresszus elé a kérdés, hogy hogyan büntessék a királyságot az újságíró megöléséért. 

Nem véletlen, hogy a botrány kirobbanása után nagyon kevéssel Mike Pompeo amerikai külügyminiszter már a szaúdi királlyal és a koronaherceggel tárgyalt, és a diplomáciai offenzíva azóta sem ért véget, szerdán Pompeo már Törökországban járt, és Erdogannal egyeztetett a helyzetről. 

Az biztos, hogy ha beigazolódik a szaúdi uralkodócsalád érintettsége az újságíró meggyilkolásában, nehezebb lesz fenntartani azt az amerikai narratívát, hogy Irán a régió agresszora. A közel-keleti helyzettel foglalkozó szakértők szerint azzal, hogy kedden a Trump-kormány egy kisebb súlyú, újabb szankciócsomagot vetett ki Iránra, egyértelműen az lehetett a cél, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét a szaúdi helyzetről, és ismét a perzsa államra helyezzék a hangsúlyt. 

Ugyanakkor látni, hogy a republikánus táborban is akadnak, akiknek már túl sok volt Hasogdzsi vélhető meggyilkolása: Lindsey Graham szenátor például korábban ismert támogatója volt a rijádi rezsimnek, most azonban már arról beszélt a Fox Newsen, hogy addig nem tér vissza a királyságba, amíg a Hasogdzsit meggyilkoló bin Szalman kezében van a hatalom. 

Trump is hamar visszatáncolt

A zavarokat jól jelzi, hogy a Hasogdzsi esetleges meggyilkolásáról felröppenő hírek után megütött hangvételből keddre már látványosan visszavett az amerikai kormány is, és ismét bin Szalman mögé álltak. Az Associated Press hírügynökségnek nyilatkozva Donald Trump már arról beszélt, hogy 'ismét itt tartunk, bűnös vagy, amíg nem bizonyítod ártatlanságodat', utalt a koronaherceg felelősségét firtató hangokra. 

Erre a megszólalásra pár órával azután került sor, hogy Mike Pompeo megérkezett Rijádba, ahol a felvételek alapján nagyon szívélyesen köszöntötték egymást bin Szalmannal, majd az amerikai külügyminiszter jelezte, hogy a koronaherceg megígérte, alapos és transzparens vizsgálat lesz az ügyben. Párhuzamosan ezzel hirtelen megérkezett az a százmillió dollár az amerikai külügy számlájára, amit Szaúd-Arábia régóta ígért az ISIS alól felszabadított szíriai régiók megsegítésére. 

Ugyanakkor sem Pompeo, sem Trump nem árult el új részleteket arról, hogy mi történhetett Hasogdzsivel. Az viszont látványos változás volt, ahogy az eredetileg súlyos következményeket emlegető Trump pár nap után átállt bin Szalman pártjára, annak ellenére, hogy az időközben előkerülő bizonyítékok csak még valószínűbbé tették, hogy a koronahercegnek köze lehetett az ellenzéki újságíró megöletéséhez.