Beer Miklós váci megyéspüspök a hvg.hu-nak beszélt az egyház és a hajléktalanok viszonyáról. Azt mondta, azért sem hallani gyakrabban a magyar egyházat hajléktalanokat segítő akcióiról, mert „lassúak az egyházaink”. De fontos ok az is, hogy a magyar közgondolódásban nincs eléggé jelen a hajléktalanokkal és az elesettekkel való törődés.

„Nem elég arra várni és azt elvárni, hogy majd az állam megoldja a problémát, azon kellene elgondolkodnia mindenkinek, mit tehetne ő, hogy tudna segíteni, hogy kihozza a hajléktalanokat a sérült léthelyzetükből” - mondta.

A püspök szerint arra is jobban kellene figyelni, ha valaki a hajléktalanlét szélére sodródik, és már ebben a fázisban meg kellene próbálni segítséget nyújtani.

„Annyi üresen álló ház van, akár vidéken, de akár nyaralók, amelyek részét képezhetik valamiféle megoldásnak, de most, hogy a hajléktalanok eltűnnek a közterekről, nem is mozdul meg a lelkiismeretünk, mert nem látjuk őket.”

Pozitív példaként említette, hogy Vácon az egyház napi 100 adag ételt oszt ki az ingyenkonyhán a rászorulóknak, és utána leülnek, elbeszélgetnek a hajléktalanokkal. De Beer szerint össztársadalmi feladat lenne kézen fogni a rászorulókat, és az lenne a legjobb, ha mindenki kiválasztana egy-egy elesett, rászoruló embert, családot, és segítene, felkarolná őket.

„Annyi mindenre van időnk, erre miért nincs?” - kérdezte. (hvg.hu)