Donald Trump nem tökölt, amint lezajlott a félidős választás, amely előtt a republikánus vezetés még meg tudta fékezni abban, hogy bármi drasztikusat lépjen az oroszügyi vizsgálat beszüntetése érdekében, kirúgta igazságügyi miniszterét, Jeff Sessionst. Sessions szerepe áttételes a nyomozásban:

mivel ő maga is belekeveredett, kinevezése után nem sokkal, 2017 márciusában kivonta magát a nyomozás felügyeletéből, így azt helyettese, Rod Rosenstein felügyeli. Sessions kierőszakolt lemondásával viszont Trump most új igazságügyi minisztert jelölhet, olyat, aki visszaveheti Rosensteintől a nyomozás felügyeletét, és akár teljesítheti is Trump követelését. De még ha nem is mentené fel egyből a nyomozást vezető független ügyészt, a végtelenségig megnehezítheti a munkáját:

a szabályok szerint a nyomozás felügyelője minden nyomozati cselekmény előtt részletes indoklást kérhet az ügyésztől, és megtagadhatja azok engedélyezését. Így például az újabb vádemeléseket, idézéseket, meghallgatásokat is.Hogy Trump ezt megléphette, abban a választás eredményének is szerepe van. A republikánusok ugyan a képviselőházi választáson súlyos vereséget szenvedtek, a szenátusin - amit a képviselőházzal szemben csak részben választottak újra - részben Trump kampányolásának köszönhetően elért sikerükkel a republikánusok eddigi minimális, két fős többsége a nem végleges végeredmény szerint nyolc fősre nőtt, ráadásul az újonnan megválasztott republikánus szenátorok mind Trump emberei. Ennek azért van jelentősége, mert a kormánytagok kinevezésébe a szenátusnak, és csak a szenátusnak van beleszólása, így Trumpnak ennyiben könnyebb dolga lesz elnökésge hátralevő két évében, a demokraták nehezebben akadályozhatják meg őt abban, hogy lojális Bólogató Jánosokat nevezzen ki a fontos pozíciókba.

Cserébe a demokraták képviselőházi többségük birtokában most már maguk is beidézhetnek az oroszügyi vizsgálatban érintetteket bizottsági meghallgatásokra. Ez pedig egyből előre is vetíti, hogy bár a választás után Trump és a demokraták képviselőházi frakcióvezetője, Nancy Pelosi is jelezte együttműködési szándékát, a viszony továbbra is inkább ellenséges lesz. Pedig amúgy Trump személyisége alapján akár még úgy is alakulhatott volna, hogy együtt tudnak működni. Trump nem ideológiai alapon republikánus, populista programjának vannak pontjai, amelyekben számíthatna a demokraták támogatására - akiktől baloldali pártként szintén nem állnak távol a populista lépések. Ilyen lehetne például Trump infrastrukturális programja, amiben a republikánus orthodoxiával szemben hatalmas állami beruházások indulnának, melyek munkahelyeket teremtenének. Ez a program nagyon is közel áll a demokratákhoz.

Mindez most zárójelbe került, főleg azután, hogy Trump az öröklés normális rendjét megkerülve nem Sessinos helyettesét, az oroszügyi vizsgálatot felügyelő Rosensteint bízta meg a minisztérium átmeneti vezetésével, hanem Sessions kabinetfőnökét, Matthew G. Whitakert, aki 2017 augusztusában véleménycikkben bírálta Robert Muellert, amiért a vizsgálatát Trump cégének pénzügyeire is kiterjesztette, és Trump embereinek azokat a bűncselekményeit is vizsgálta, amik nem kapcsolódtak az oroszok és Trump kampányának esetleges összejátszásához.