Jól mutatott a tavaly nyári vizes világbajnokságon, hogy az óriástoronyugrás hátterében ott volt a parlament. Aztán akadt egy kis probléma, miután vége lett minden idők vizes vébéjének. Az ideiglenesen felállított ugrótorony felső részét még könnyű volt elbontani, de a talapzatába rengeteg követ és betont öntöttek, éppen a Duna-part világörökségi részén.

Masszív kis félsziget lett, és hogy ne is kelljen hozzányúlni, azt találták ki, hogy nincs vele gond, valójában nem is zavar senkit az a betonplacc, és ott is marad. Ez a koncepció aztán megváltozott, és mégis a bontás melett döntöttek. A vizes vébé óta már jóval több, mint egy év eltelt, a Dunába öntött kövekkel és betonnal pedig azóta is küzdenek. Olvasónknak, Kiss Csabának köszönhetően íme egy kis ízelítő a heroikus munkából, ahogy a vízben álló markoló megpróbál kiszedni a Dunából egy betontuskót, de aztán feladja, a könnyebb ellenállást választva inkább belekap egy pár kavicsba:

A Duna alacsony vízállása volt az igazi ellensége a munka készre jelentésének. A rekordalacsony víz alól mindig kibukkant az ott hagyott beton és kő. Ez volt júliusban: 

A megoldás az lett, hogy odaállítottak egy hajót, és ráküldtek a betonra egy magányos, apró markolót.

Olvasónk, Csaba szerint ez arra volt elég, hogy kb. kéthetes küzdelemben, amikor a markoló éjjel dolgozott, sikerült a Duna akkori vízszintjére lebombázni a betont, de persze a betonvasak ott meredeztek a vízből. Aztán levonult a bontóbrigád. 

Csakhogy a Duna apadt tovább, a világörökség részévé vált betontuskók elkezdtek megint kikukucskálni a vízből. Hogy ne legyen annyira látványos, a toronyromok mellett megjelent egy kikötő, majd egy rendezvényhajót áthelyezték ide.

Nagyjából kéthetes szünet után hoztak egy nagyobb markolót, egy olyat, amivel a patakpartok rézsüjét alakítják ki. Itt már körültekintőbbek voltak, mert a korábbi markolóból szivárgott az olaj a Dunába, ez alá legalább homokot szórtak, hogy felfogja az olajat. 

„És elkezdett emelkedni a Duna. Ez a nagy markoló kb. 2 hétig úgy ott állt, nem csinált semmit, csak úgy ott napozgatott. És ismét kicseszett velük a Duna, mert ismét a béka segge alá csökkent a vízszint” - írja Csaba. Ekkor jött a váratlan fordulat: hipp-hopp ez a nagyobb markoló egyik reggelre eltűnt. 

Hogy milyen munkát végeztek addig, Csaba így foglalja össze: kb. egy uszálynyi követ a partszélre kotortak (megjegyzem, hogy amikor épült a csoda, akkor 3 uszály volt kövekkel megrakva, és kikötve). 

És jött a ma reggel, és a fenti videóban megörökített heroikus munka a félig vízben álló, a betontömbbel Sziszüphosz módjára pilinckázó markolóval.  De azért a Duna sem lesz mindig ilyen alacsony.