A napokban jelent meg az MTA Politikatudományi Intézetének a 2018-as választásokat elemző tanulmánykötete, a Várakozások és valóságok. Ebből egy írást, a 2010-es korszakváltással és a Fidesz hatalmának bebetonozásával foglalkozó nyitótanulmányt már bemutattuk, de a kötetben más, fontos és érdekes kutatások is találhatóak. Bíró-Nagy András Politikai lottóötös: a migráció jelentősége a magyar politikában, 2014-2018 című értekezésében például azt vizsgálta meg, hogy tényleg annyira megváltoztatta-e Magyarországot az Orbán-kormány migránsellenes propagandája, és tényleg ez volt-e az, ami hozzásegítette a Fideszt a 2018-as választási győzelemhez.

A rövid válasz erre természetesen az, hogy

persze.

De a Bíró-Nagy válaszát megtámogató adatok azok, amik igazán dermesztőek.

A tanulmány szerint ahhoz, hogy kétséget kizáróan megállapíthassuk a fideszes propaganda sikerét, 3 tényezőt kell megvizsgálni

1. az európai átlagnál fontosabb problémának tartotta-e a bevándorlást és a terrorizmus a magyar társadalom még 2015 után is, amikor már lényegében nem voltak migránsok az országban?
2. negatívabb lett-e a kampány alatt a bevándorlás megítélése Magyarországon?
3. a 2018-as választáson is döntő problémának látta a magyar lakosság a migrációt?

Az Európai Unióban 2010 és 2014 között az embereket a gazdasági helyzet foglalkoztatta a legjobban, ami egy gazdasági válság idején érthető is. A bevándorlás, mint téma 2013-tól került egyre inkább az emberek érdeklődési körébe, 2014-től ezt követte a terrorizmus iránti érdeklődés erősödése. A bevándorlás 2014 végén cserélt helyet a gazdasági helyzettel, és vált a legfontosabb témává az Európai Unióban.

Ehhez képest a magyarokat szinte teljesen hidegen hagyta a bevándorlás és a terrorizmus is, 2014-ben, a Fidesz választási győzelme után az itthoni közvélemény inkább a korrupcióval, az internetadóval és az amerikai kitiltási botránnyal volt elfoglalva. A választáshoz képest 2014 végére a Fidesz 600 ezer és 1 millió szavazó között veszített a táborából, és a párt támogatottsága rég nem látott mélypontra került.

Orbán a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni 2015 januári terrortámadás után találta meg magának a bevándorlást, a mészárlásról megemlékezve már azt mondta,

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont.”

Kezdetben senki nem értette ezt a nagy migránsozást meg terroristázást, már csak azért sem, mert akkor sem és azóta sem volt migrációs célország, és várhatóan nem lesz az a közeli jövőben sem. 2-3 millió embert azonban megérintett a dolog, hiszen a Fidesz népszerűsége újra emelkedő pályára állt. Gyorsan rá is szervezték az első plakátkampányt: olyan, ma már finomkodónak tűnő üzenetekkel szórták tele a köztereket, mint „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket” vagy „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”. Hogy ezek az üzenetek nem a bevándorlóknak szólnak, hanem a magyarok befolyásolása a céljuk, az már csak abból is látszott, hogy egy elenyésző bevándorlónépességgel rendelkező országban, Magyarországon helyezték ki a plakátokat, magyar nyelven.

Az EU és Törökország viszonyának rosszabbra fordulása, és a török menekültellátás leállása miatt aztán 2015 nyarán tényleg sokan indultak meg Magyarországon keresztül az EU belseje felé. A kormány pedig folyamatosan a migrációról beszélt, kerítést építtettek a déli határra, és nemzeti konzultációt is indítottak, aminek szintén elsősorban propagandacélja volt, a bevándorlás és a terrorizmus közötti kapcsolatot sulykolta, nem az emberek véleményére volt kíváncsi.

2015 végétől azonban lényegében nem érkezett több migráns Magyarországra, aki jött volna, az nem jutott át a kerítésen. Az EU megegyezett Törökországgal, így a balkáni útvonalon eleve egyre kevesebben indultak el, és ők is Magyarországot elkerülve jöttek.

A kormány nemzeti konzultációkkal, plakátkampányokkal, kvótaellenes népszavazással igyekezett napirenden tartani a témát, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a bevándorlás legyen a legfontosabb téma a magyar politikában. A kerítés és a kvótanépszavazás ötlete eredetileg a Jobbikban merült fel, a Fidesz azonban kicsavarta ezt a párt kezéből, arra kényszerítve az addig radikális jobboldali Jobbikot, hogy új politikai témákat keressen. A migrációs veszély szándékos eltúlzásával pedig az ellenzék nagyobb részét kényszerítette védekező pozícióba a kormány.

A Bíró-Nagy tanulmányában szereplő statisztikák alapján a Fidesz politikája mindhárom mércével mérve sikeres volt. 2015 őszére a magyarok nemhogy felzárkóztak az európai átlaghoz a bevándorlás legfontosabb politikai témák közötti említésében, de felül is múlták az EU átlagát. Az EU-ban 2015 őszén tetőzött a téma, ekkor az Unió lakosainak 58 százaléka említette a bevándorlást az EU előtt álló legfontosabb problémák egyikeként. Magyarországon ez az arány ekkor 68 százalékos volt, annak ellenére, hogy 2014-ben még alulmúlta ebben az EU-s átlagot a magyar társadalom.

2015 ősze után az EU-ban fokozatosan vesztett vonzerejéből a bevándorlás, mint politikai téma, egyre kevesebb arányban tartották a legfontosabb témák közé valónak az emberek, 2016 végétől 40 százalék körülre süllyedt az EU-s átlag. Ehhez képest a fideszes migránspropaganda remekül fenntartotta Magyarországon a 2015 öszo szintet: itthon még 2017 tavaszán is a lakosok 60 százaléka gondolta úgy, hogy a bevándorlás az EU előtt álló két legfontosabb probléma egyike, és ez az érték a 2018-as választásokra sem csökkent 56 százalék alá.

Hasonló a helyzet a terrorizmussal is: nagyon alacsonyról indult, de 2015 tavaszára beérte, őszre pedig meghaladta a terrorizmust az EU egyik legfontosabb problémájának gondoló magyarok aránya az EU többi országának átlagát, és azóta is jobban fontosabb problémának gondolják a magyarok a terrorizmust az EU-ra nézve, mint az EU átlaga.

Még sokkolóbb, hogy a bevándorlást a magyarok nemcsak az EU-ra, de a saját országukra nézve is nagyobb fenyegetésnek látják, mint az EU-s átlag, még annak ellenére is, hogy Magyarország nem migrációs célország. Igaz, a terrorizmussal nem ez a helyzet: Magyarország szempontjából még mindig kevesebben tartják fontos problémának a terrorizmust, mint az EU más országaiban az adott országra nézve.

A bevándorlás megítélése szintén nagyon sokat romlott Magyarországon 2015 és 2018 között, sokkal jobban, mint az EU más országaiban. Egy 2017 októberében végzett felmérés szerint a magyarok 63 százaléka inkább fenyegetésként tekint a bevándorlásra, mint lehetőségként, ez pedig a legmagasabb arány az egész Európai Unióban, holtversenyben Máltával és Görögországgal, azaz két olyan országgal, amik a migrációs válság frontvonalában vannak, nem úgy, mint a szinte teljesen érintetlen Magyarország. A bevándorlást problémának látók aránya még a migrációnak nagyon kitett Olaszországban is csak 51 százalékos.

Az idegenellenesség szintén nagyot nőtt az elmúlt 3 évben Magyarországon, igaz, már 2002 és 2012 is viszonylag magas volt. De még a magas bázisról is nőhetett tovább, méghozzá úgy, hogy az elmúlt három évben gyakorlatilag

megszűnt Magyarországon az idegenekkel szemben barátságos attitűd.

A migrációs válságig a Tárki a magyar lakosság 8-10 százalékát sorolta ebbe a csoportba, a 2016 januári felmérésben azonban már csak 1 százalékos volt az arányuk. A kifejezetten idegenellenesek aránya közben a 90-es évek eleje óta végzett kutatásokban soha nem tapasztalt szintre, 50 százalék fölé emelkedett, 53 százalékra. A legdrasztikusabb az Európán kívüli szegények felé fennálló attitűd változása, míg őket korábban a lakosság 25 százaléka utasította el, 2015-re ez az arány 48 százalékosra nőtt. Sőt, bizonyos EU-s felmérések szerint a bevándorlók elutasítása ma az egész kontinensen Magyarországon a legmagasabb. A legelutasítóbb országok listáján Magyarországot követő Csehországban, Észtországban és Litvániában azonban nem volt ennyire drasztikus az idegenellenesség növekedése, mint nálunk.

A migráció tematizáló ereje a 2018-as választásig is megmaradt, a választás előtti napokban végzett felmérések megmutatták, hogy a magyarok 6 legnagyobb félelme:

1. hogy az élet bizonytalanná, kiszámíthatatlanná válik (30 százalék),
2. hogy komolyabban megbetegszenek és/vagy kórházba kerülnek (24 százalék),
3. hogy bizonytalanabbá válik az anyagi helyzetük (23 százalék),
4. hogy kiszolgáltatottak lesznek (21 százalék),
5. hogy bevándorlók költöznek a közelébe (20 százalék),
6. hogy még jobban felgyorsul a világ (16 százalék).

A listán látszik, hogy a magyarok ötöde tartott attól 2018 tavaszán is, hogy esetlen bevándorlók közelében kell laknia, de a Fidesz és a kormánypropaganda a migrációt igyekezett összekapcsolni a listán szereplő többi félelemmel is, - ahogyan a választási eredményből is látszik - komoly sikerrel.

A félelmek sorrendje azonban pártonként változik. Míg a jobbikosoknál, a fideszeseknél és az MSZP-seknél is a bizonytalanság a legnagyobb félelem, a fideszeseknél második, a jobbikosoknál és a bizonytalanoknál a negyedik a migráció, az MSZP-seknél viszont benne sincs az első ötben. Ők a bizonytalanságtól, a betegségtől, a kiszolgáltatottságtól, a szegénységtől és a gyorsuló világtól félnek, de ez a szocialista szavazók átlagéletkora alapján logikus is.

Településtípus szerint lebontva a falvak félelemlistáján második, a városokén ötödik, Budapestén pedig első a migráció, míg a megyei jogú városok esetén szintén nincs ott az első ötben. Az első öt helyen náluk a bizonytalanság, a szegénység, a betegség, a gyorsuló világ és a kiszolgáltatottság áll, Budapesten a migrációt a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, a betegség és a háború követi. A háború egyébként csak a budapestiek ötös félelemlistáján szerepel.

Ha nem a személyes, hanem az ország jövőjével kapcsolatos félelmekről kérdezik a magyarokat, minden párt támogatói az egészségügy helyzetét helyezik első helyre, másodikra pedig a szegénységet, a harmadik helyen már vannak különbségek, a fideszesek itt attól félnek, hogy migránsok költöznek az országba, a jobbikosok a nyugdíjrendszer összeomlásától, az MSZP-sek és a bizonytalanok pedig a társadalmi különbségek növekedésétől. A fideszesek körben ez csak a negyedik legnagyobb félelem, és az ötödik a nyugdíj. A jobbikosoknál a társadalmi különbségek szerepelnek a negyedik, az oktatás romása pedig az ötödik helyen, az MSZP-seknél és a bizonytalanoknál egyaránt a nyugdíjjal kapcsolatos a negyedik és az oktatással az ötödik nagy félelem.

Ha viszont a kérdés az, hogy tart-e attól, hogy migránsok költöznek az országba, a fideszesek 26 százaléka erős félelemmel válaszol, a jobbikosoknál ugyanez az arány 19, az MSZP-nél 22, a DK-nál 19, az LMP-nél 21, a Momentumnál pedig 0, bár ez következhet a tábor kis méretéből is. A felmérések szerint a migrációtól a 40 és 49 éves kor közöttiek félnek a legjobban, a 18-29 közöttiek pedig a legkevésbé. Iskolai végzettség tekintetében a 8 általánossal vagy annál kisebb végzettséggel rendelkezők 28 százaléka nagyon fél a migrációról, az egyetemet vagy főiskolát végzettek körében azonban ez az arány csak 16 százalékos.

A felmérések azt is bizonyították, hogy a Fidesz-holdudvar térnyerése a médiában sokat segített a migránsellenes üzenetek célba juttatásában, hiszen rengeteg pénzt költöttek el a tévékben és rádiókban ezekre a kampányokra, a felmérések szerint pedig a magyarok többsége innen tájékozódik.