Soha senki nem felügyelhetett annyi szerkesztőséget Magyarországon, mint amennyit Liszkay Gábor alá tereltek most.
Ahogy azt megírtuk, „önkéntes felajánlásokkal” formailag is egyesül az eddig is összehangolt kormánypárti média. Egy kézbe került az összes megyei napilap, az ország legolvasottabb híroldala, több közéleti hírportál, a második legolvasottabb bulvárlap, a hatóságilag egyetlen nagy mennyiségben terjeszthető ingyenes újság és két országos hírtelevízió. A médiapiac részpiacain is jelentős koncentrációk jönnek létre, nem beszélve a nyilvánosság egészét.
A médiabirodalom élén Liszkay Gábor áll majd. A kiválasztásával biztosra ment a központi akarat.
A most 62 éves Liszkay Gábor első gesztusa a Fidesz felé az volt, amikor még 1994-ben, a Hírlapkiadó Vállalat vezéreként átjátszotta a Magyar Nemzetet a párt akkori gazdasági urának, Simicska Lajosnak. Emiatt elvesztette az állását, ráadásul később a tranzakciót a Horn-kormány visszavonta, de nyert egy barátot.
Olyan szoros lett a viszonya a Simicskával, hogy 2000-ben ő vezényelte le a postabankos médiaportfólió megmaradt részeként akkor állami tulajdonban lévő Magyar Nemzet összevonását a jóval radikálisabb hangvételű, Simicskához tartozó Napi Magyarországgal. Ez lényegében a patinás lap bekebelezése volt. Liszkay lett a főszerkesztő, egyben a kiadó tulajdonosa is. A jogász végzettségű Liszkaynak korábban nem volt szerkesztési tapasztalata, hiszen nem dolgozott újságnál. Értett viszont a lapkiadáshoz.
Pethő Tibor, a nemrégiben megjelent A Magyar Nemzet története, 1938-2018 című könyvében az összevonásról azt írta, hogy a változás, a hirtelen jött harciasság, az ellenőrizetlen információk megjelentetésének következményeként ugrásszerűen megnőtt a sajtóperek, a helyreigazítások száma, eldurvult a publicisztikák hangvétele is.
A Magyar Nemzet újságírója szerint Liszkay érkezésével a Magyar Nemzet függetlensége súlyos, szinte végzetes sérülést szenvedett, a párthoz kötődés alapvetően határozta meg Liszkay Gábor összesen 15 éves regnálását a lapnál. Pethő azt írja, hogy a 2010 és 2015 közötti korszakot jellemző kézi vezérléshez hasonló helyzet csupán a kommunista rendszer legnehezebb éveiben volt jellemző a nagy hagyományú lapnál.
Liszkay figyelmét hamar megosztotta, hogy elindult a Hír TV és a Lánchíd Rádió is, ezek irányításában is számított rá Simicska és a Fidesz. De a fontos dolgokra azért volt ideje. A könyv szerzője szerint Liszkay a szerkesztőségben 2002-ben, a Fidesz bukása után maga adta át az egyik munkatársnak a „felülről érkező” dokumentumot, ami leleplezte a frissen megválasztott miniszterelnök, Medgyessy Péter állambiztonsági múltját.
(Első körben a Liszkay által kiválasztott munkatárs egy publicisztikában süllyesztette el az információt, ezért a főszerkesztő egy másik Magyar Nemzetes újságírónak is odaadta az aktát, felhívva a figyelmet a megfelelő tálalásra. Ez már olyan jól sikerült, hogy kormányválság alakult ki.)
Teljesen új korszakot nyitott a lap életében a Fidesz 2010-es győzelme, ami után Liszkay a szerkesztőség tagjainak ugyan azt mondta, hogy a hatalomváltás után is lehet, sőt kell bírálni a kormányzatot, de erre csak nagyon ritkán volt példa. Ilyen volt például Schmitt Pál államfő lemondásának a követelése a plágiumbotrány kirobbanása után, ezt a publicisztikát átengedte a főszerkesztő. De ez kivételes eset volt, a Magyar Nemzet hiperlojális kormánylap lett, amiben nemcsak fideszes politikusok, de kormányközeli üzletemberek is védettséget élveztek.
A szerkesztőségben Pethő szerint a fideszesek hetente tartottak eligazításokat,
„egy-egy főcenzorként is fungáló vezető Fidesz-funkcionárius, nevezzük K-nak vagy G-nek, kedd délutánonként megjelent a szerkesztőségben, és »megadta a vonalat«: milyen témákkal érdemes foglalkozni, kikkel kellene interjút készíteni”.
Volt egy fordulat a Magyar Nemzetben, amikor hirtelen mégis elkezdtek oda-odabökni a kormánynak. A nyilvánosság számára csak Simicska 2015 februári gecizésénél derült ki, hogy a 2014-es választások után szembefordult egymással a pártot politikailag irányító Orbán a Fideszt gazdaságilag vezető Simicskával. Ennek következménye volt, hogy a reklámadó már a párt gazdasági atyaúristenének médiaérdekeltségeit is megcélozta. Erre adott válasz volt, hogy Simicska médiaérdekeltségei kellemetlenkedni kezdtek a kormánnyal szemben. Ebben Liszkay is benne volt.
Pethő azt írja, hogy „nyilvánvalóvá vált az is, hogy a Fidesztől való egyelőre óvatos eltávolodásnak a zászlóvivője Liszkay Gábor és Csermely Péter, illetve a Hír Televíziónál Szikszai Péter”. Megtörtént az elképzelhetetlen is: a lapvezetés elkezdett bírálni rovatokat, hogy túlságosan fideszesek. „Az Orbán Viktorral szemben egyre nyíltabban zászlót bontó Simicska Lajos melletti demonstráción (a sárvári lovascentrum 2014 szeptemberi átadásán) a tulajdonos mellett látványosan ott vonult Liszkay és Csermely is” - emlékeztet Pethő. Sőt, a Magyar Nemzetben elmaradt a szokásos karácsonyi interjú is Orbán Viktorral.
Aztán váratlanul, évtizedes barátját, Simicska Lajost is megdöbbentve Liszkay Gábor kiszállt. Összehívta Simicska médiabirodalmának vezetőit, ott - a jelenlévő Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettes elmondása szerint - közölte, hogy Simicska Lajos egyre jobban belelovalja magát az Orbánnal folytatott vitájába, és azonnali, teljes baloldali fordulatot követel a médiacsoporttól, Orbán Viktort és családját minden módon támadni kell, magánéleti ügyekkel is.
A drámai beszámoló végén közölte, hogy ő ezt nem vállalja, lemond, és így tettek a többiek is. A puccsszerű távozás célja a könyv szerzője szerint az lehetett, hogy azonnal ellehetetlenüljön a szerkesztőségek működése, ezért időzítették akkora, amikor Simicska szabadságra ment. Simicska azonban még nem indult el, azonnal bement a szerkesztőségbe, közben lenyilatkozta, hogy Orbán egy geci, és százmillió körüli összegért kivásárolta Liszkayt a cégekből.
Liszkay távozását, ezzel „a Fidesz egyre elviselhetetlenebb gyámkodásának a megszűnését” a könyv szerzője szerint a szerkesztőség több, mint fele felszabadulásként élte meg.
Liszkay viszont azzal, hogy otthagyta Simicskát, elnyerte Orbán Viktor feltétlen bizalmát. Ezután megvásárolta a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-től a Napi Gazdaságot, ebből lett a Magyar Idők azokkal a munkatársakkal, akik nem akartak nem fideszes lapnál dolgozni. Megszerezte a Karc FM-et is, ő lett Mészáros Lőrinc cége, a Mediaworks vezére is.
Most ugyan a Magyar Időket és a Karc FM-et is beadta a közösbe Liszkay, viszont megkapta az óriási médiabirodalom feletti kontrollt.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.