Miután megjelent Lars von Trier új filmje, – az életművébe szervesen illeszkedő, és ahogy az a dán rendezőnél lenni szokott, a kritikusokat és a rajongókat is megosztó – az A ház, amit Jack épített, a Guardian közölt egy riportot, ami még májusban készült. Az újságíró a film premierjén beszélgetett Lars von Trierrel, aki szemlátomást elég rosszul volt.

A régóta depresszióval, mindenféle fóbiával és alkoholizmussal küzdő, 62 éves rendező a riport szerint egy 80 éves ember benyomását keltette: nehezen emelt meg egy pohár vizet is, remegett a keze az antidepresszánsoktól vagy az alkoholmegvonástól. (A forgatáson és Cannes-ban is ivott, de az interjú végén elröhögcsélt azon, hogy majd megpróbál visszatérni az absztinenciához).

Állítása szerint kb. 5 évig tart nála egy hosszabb, depressziós korszak, mostanra lehet túl 2 éven. Azt mondta, ha durván rátör a szorongás, akkor csak az alkohol tud neki segíteni. A Melankóliát szerette a legjobban csinálni, jó móka volt, és mindenki nagyon részeg volt – mondta.

Beszélt arról, hogy a szerencsétlen hitleres megszólalása miatti 2011-es kitiltása Cannes-ból és az amiatt indult rendőrségi eljárás egészen megviselte, de elismeri, hogy ennek nem kellett volna így lennie, csak hát ő „könnyen megijed”.

Mint mondta, rögeszmés-kényszeres betegségtől szenved, és a legújabb filmjének a forgatása alatt belátta, hogy fizikailag már nem elég fitt egy nagyjátékfilm kimerítő, stresszes felvételéhez. Azt mondta, a jövőben talán rövidfilmeket fog forgatni, amiket pár nap alatt meg tud csinálni. Az A ház, amit Jack építettről azt mondta, lehet, hogy ez a hattyúdala:

„Amikor a vásznon láttam, nagyon erősen éreztem ezt. Úgy nézett ki, mint valami végrendelet.”

A film értelmezéséről azt mondta, a sorozatgyilkos Jack eléggé romantikusan ragaszkodik a „művészetéhez”, itt pedig már nem áll meg az összehasonlítás a rendezővel, ő ugyanis már egyáltalán nem tartja magát vallásosnak (korábban megpróbált katolikus lenni, nem sikerült).

Lars von Trier azt mondja, nemrég olvasta Stephen Hawking egyik könyvét, amiből megragadt benne az az állítás, hogy csillagporként kezdtük, és így is érünk véget. „És ez egy felszabadító érzés - nem vallási, hanem érzelmi értelemben” – mondta von Trier, akinek tetszik a multiverzum ötlete is. Szereti a Hubble űrteleszkóp egyik fotóját is a csillagokról és a csillagködről, felszabadítónak és vigasztalónak találja.

Lars von Trierrel nemrég a Magyar Narancs is készített interjút, amiből többek között kiderül, hogy nem látta a Soát, és hogy az új filmjében látható félperces összeállítás a korábbi filmjeiből eredetileg mások híres filmjeiből állt volna össze, de az túl drága lett volna, így maradt ez, mint „poén”. Ha viszont az A ház, amit Jack épített tényleg a hattyúdala, akkor ezt sem feltétlenül kell neki elhinni. (Guardian, Magyar Narancs)