A túlóratörvény elfogadása óta zajló tiltakozási hullám eddigi legnagyobb tüntetése zajlott vasárnap: Budapesten tízezren vonultak utcára, és több vidéki városban is voltak megmozdulások. 

Az igazán látványos tiltakozás viszont a hivatalos tüntetés után kezdődött csak el: a Kossuth térnél összegyűlt tömeg mintegy fele, 5-6 ezer ember elsétált az MTVA Kunigunda utcai székházáig. Előre megtervezett akció volt, a Momentum tagjai találták ki, hogy a korábbi tüntetéseket követő belvárosi vonulások helyett ezúttal a közmédia óbudai székháza elé mennének, és mint Fekete-Győr András írta hétfő reggeli posztjában, minden úgy alakult, ahogy eltervezték. A belvárosi tüntetés végén a tömegben több helyen is momentumos aktivistákba lehetett belefutni, és szájról szájra terjedt, hogy merre lesz a vonulás. 

Pedig előzetesen nem volt magától értetődő, hogy sikeres lesz ez az akció: egyrészt mert vasárnap este nem egyszerűen hűvös, hanem kifejezetten hideg volt. Amikor a tömeg elindult, - 4 fok volt, éjfélre pedig - 9 fokra hűlt le a levegő. 

Másrészt pedig az MTVA székháza 7 kilométerre van a belvárostól. 

Ennek ellenére több ezren kifejezetten lelkesen teljesítették a távot: a vonulást végigkísérő tudósítónk szerint ezt az is segítette, hogy a tüntetők sok támogatást kaptak, ablakokból és buszokból integettek ki nekik. Ekkor még egyáltalán nem volt feszült a helyzet, a Momentum által vezetett tömegben főleg diákok voltak. 

A Kunigunda utcába érve aztán összetömörült a tömeg. Ott meglehetősen szűk a tér, és ekkor ért össze a vonulás a már odaért jobbikosokkal, akik HÉV-vel mentek a helyszínre. Ekkor a tüntetők a rendőrsorfal előtt álltak fel, és ugyan sokan tűntek meglehetősen feszültnek, sem dobálás, ekkor még sem más fizikai fellépés nem történt. Ekkor még folyamatosan érkeztek emberek, akik később, otthonról indultak csak el, és 

volt, aki arról mesélt, hogy a taxis nem fogadott el tőle pénzt az útért. 

Az eseményeket a helyszínen követő másik tudósítónk is azt emelte ki, hogy nagyon vegyes volt a tömeg: jobbikos zászlók mellett piros-fekete anarchista zászlót is lehetett látni, ahogy momentumosat is. Ugyanígy, az emberek is sokfélék voltak: fiatal egyetemista lányoktól a Fradi-sálas nemzeti érzelmű fiatal férfiakig, és középkorú középosztálybeli polgárokig változott a felhozatal. 

Az odakinn várakozó tömegben a skandálások mellett egyre többen kezdték el mobiltelefonjaikon, Szél Bernadett élő közvetítésén nézni a benn zajló eseményeket, illetve olvasták mellé a hírportálok beszámolóit is, és ahogy kiderült, hogy odabenn még egy szerkesztő sem hajlandó fogadni a politikusokat, egyre dühösebbé váltak a tüntetők. Ez akkor csak kisebb lökdösődésekben mutatkozott meg, komolyabb rohamra nem került sor. 

Aztán egyszer csak elterjedt a tömegben, hogy fél 11-kor bemennek, előtte 60 másodperccel hangos visszaszámlálás indult meg, és ekkor indult meg a legkomolyabb roham, a jelenlévők többsége nekifeszült a rendőrsorfalnak. A rendőrök erre könnygáz bevetésével válaszoltak, ez pedig visszavetette a rohamot. Addig feltehetően azért is kerülték a könnygáz alkalmazását, mert a szűk tér miatt nem nagyon volt hova hátrálni a tömegben. Tudósítóink szerint látszott, hogy ebben az egész tömeges rohamban egy pillanatra a rendőrök is elveszítették a fejüket, egymással is üvöltöztek, ugyanakkor ez a zavar csak rövid ideig tartott. 

A könnygáz bevetése után megváltozott a hangulat, páran ugyan dobálózni kezdtek, de az épületből kijövő Vadai Ágnes és Szél Bernadett, illetve a tömeg elején állók közül többen is ennek befejezésére szólítottak fel, és ez végül hatott. Hiába volt feszült a légkör, ezután már nem került sor további rohamokra, és az egyre hidegebb levegő is megtette a hatását, sokan elkezdtek hazaindulni. 

Kollégáink szerint arra nem volt valódi esély, hogy a tüntetők átjussanak a rendőrsorfalon: egyrészt azért, mert rengeteg rendőr volt, legalább 10 sorban álltak fel az épületnél, és itt átjutni csak akkor lett volna esetleg lehetőség, ha mindenki nekirugaszkodott volna, ez viszont a fél 11-es visszaszámolós kísérletet leszámítva nem történt meg. A tömegben csak elől, közepén voltak elszántabb csoportok, de például a legelső sorban sokszor a sajtó képviselői álltak.  Az is látszott a helyszínen, hogy az eseményeknek ekkor már nem volt vezetője, aki mondjuk bedobhatta volna, hogy próbálják meg megkerülni az épületet.

És ugyan hétfő reggelre a vasárnap esti eseményeket elhomályosította, hogy az MTVA biztonsági őrökkel dobatta ki az éjszakát a székházban töltő ellenzéki politikusokat, a közmédia székháza előtti tüntetésnek így is vannak tanulságai: egyrészt, hogy egy eddig nem nagyon látott összefogás körvonalazódik az ellenzéki pártok között (igaz, pár látványos hiányzóval), másrészt hogy szemben mindazzal, amit a fideszes propaganda állít, vasárnap egy nagyon dühös, de egyáltalán nem erőszakos tömeg mutatta meg, hogy elege van abból, ahogy ez az ország működik.