Súlyos betegség után kedden este elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője - írja az Új Szó. 

Idén áprilisban ünnepelte 70. születésnapját, ebből az alkalomból a lap megkérdezett több szlovákiai magyar irodalmárt az életművéről. Németh Zoltán irodalomtörténész azt emelte ki, hogy Grendel az egyetlen szlovákiai magyar író, aki a szlovák irodalomnak is részévé tudott válni. Ugyanakkor nála „az irodalmi progresszió mellé a szellemi progresszió is társult: Grendel volt az, aki jelentős társadalmi-politikai szerepet vállalt 1989-ben, a rendszerváltás után vitákat generált a Husák-rendszer hivatalos, elavult realizmusfelfogásának képviselőivel szemben.”

N. Tóth Anikó író szerint „állandó témái – a provinciális, a kisebbségi, az értelmiségi lét válságai, fonákságai, a 20. századi történelmi kataklizmáknak kiszolgáltatott kisember hányattatásai, a politikai hatalom- és rendszerváltozások abszurditásai – folyton változó nézőpontokból tárulnak fel, miközben az irónia és a paródia gesztusai relativizálják és kiforgatják a szilárdnak hitt értékeket, igazságokat.”

Léván érettségizett, a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet. 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője, 1994–1997-ben a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetője, 1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, és oktatott a prágai Károly Egyetemen is - olvasható a szlovákiai magyar adatbankban. 

Közéleti szerepvállalásáról a Paraméter azt írja: 1989 novemberében aktívan politizált, először a Független Magyar Kezdeményezés egyik megalapítójaként és szóvivőjeként, 1990 februárjától júniusig pedig a Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselőjeként. 1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke, 1997-től 2000-ig pedig a szlovák PEN-központnak. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották. 

Az agyvérzése utáni időszakről Grendel ezt mondta egy idén októberben megjelent interjúban a Literának:

„Ha egy kézzel is, de írok. Bal kézzel. A jobb kezem ugyan mozgékony, de annyi hibát követek el, hogy inkább lemondtam. Most jókedvű vagyok, de az utóbbi időben, főleg egy-két hónapja depresszióm volt. Most már elmúlt, de... öregszem. Pedig már nem tanítok, szabad vagyok, mint a madár. A lányom ápolom, negyvenévesen nyugdíjas. Amíg pénzem van, addig megteszi. Nehezemre esik magamról beszélni, ezért inkább másról beszélek. Füst Milánnal vallom: a mű beszél helyettünk. Ha a mű néma marad, akkor az egész a szemétkosárba való. Hát igen, csak nemrég jöttem rá.”