Az orosz külügyminisztérium üdvözölte Donald Trump döntését a szíriai csapatkivonásról. Az Egyesült Államokban és az amerikaiak szövetségeseinél már kevésbé volt lelkes az elnök váratlan bejelentésének fogadtatása, még olyan lelkes szövetségesei, mint az elmúlt hónapokban minden elnöki döntést nyilvánosan megvédő Lindsay Graham is el voltak képedve, pláne, hogy a jelek szerint Trump még velük sem egyeztette. „Ha ezt Obama csinálta volna, már mind őrjöngenénk” - mondta Mike Pence alelnöktől távozóban. Pence-szel elvileg az amerikai kormányzat fenyegető leállásáról egyeztettek volna, de végül a szíriai kivonulás lett a téma. „Tisztára, mint Irakban” - jegyezte meg Trump ötletéről Graham, Barack Obama nyolc évvel ezelőtti döntésére utalva, amikor Trump demokrata elődje ugyanilyen hirtelenséggel vetett véget az ottani amerikai műveleteknek.

Graham és öt szenátortársa, demokraták és republikánusok vegyesen, levelet is írtak Trumpnak, amiben arra kérték, bírálja felül döntését. A kivonulás, érveltek, csak felbátorítja az ISIS-t, és megerősíti a térségben az Egyesült Államok ellenfeleit, Iránt és Oroszországot.

Az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségeseit, a szíriai kurdokat és Izraelt viszont gyengítené. Előbbiek viszonylagos biztonságát Törökországtól csak az garantálja, hogy a török hadsereg biztosan nem akar tűzharcba keveredni a kurdokkal együtt szolgáló amerikai katonákkal. Izrael pedig joggal érzi egzisztenciális fenyegetésnek azt, hogy a szomszédjában iráni szárazföldi erők állomásoznak.

Ezért is lehet, hogy a New York Times értesülései szerint Jim Mattis védelmi miniszter és a Pentagon még az elnök döntése után is azért lobbizik, hogy mégse siessék el annyira ezt a csapatkivonást. Donald Trump szerdán úgy jelentette be a Szíriában állomásozó, amúgy mindössze kétezer fős amerikai szárazföldi erő harminc napon belüli kivonását, hogy szíriai különmegbízottja, James Jeffrey még két nappal korábban, hétfőn is arról beszélt, hogy az Egyesült Államok nem csupán addig marad Szíriában, amíg az ISIS-t legyőzik, hanem az iráni befolyás csökkentése is a céljuk. Szerinte - és Brett McGurk, az ISIS elleni koalíció élére küldött amerikai különmegbízott szerint - amúgy még az ISIS sincs legyőzve: a terroristák által uralt terület ugyan nagyon beszűkült, de miközben Rakkából és Moszulból már egy éve kiverték őket, utolsó városaikból az elmúlt egy évben se sikerült. Ráadásul a becslések szerint még akár húszezer harcosuk is lehet Szíriában és Irakban.

Alig két hónapja Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója, John Bolton is szélesebb stratégiai célokat jelölt ki Szíriában. Jeffreyhez hasonlóan ő is arról beszélt, hogy addig nem vonulnak ki Szíriából, amíg az ország Irán befolyása alatt áll.

De Trump, egy nappal azután, hogy a volt nemzetbiztonsági tanácsadója, az idegen ország ügynökeként ténykedő és erről az FBI-nak hazudó Michael Flynn tábornok ügyében eljáró bíró elutasította a vádalku azon kitételét, amely büntetlenséget garantált neki, egy tweetben bejelentette, hogy az ISIS-t legyőzték, ő pedig kivonja az amerikai csapatokat.

Ugyan mi rossz sülhet ki ebből?

Döntése komoly kavarodást okozott, amit talán az jelez a legjobban, hogy a Fehér Háznak annyira nem voltak kész válaszai, hogy minden érdeklődő riportert a Pentagonhoz irányítottak. Ahhoz a Pentagonhoz, ami a felvilágosítást kérőket azzal utasította vissza, hogy egyelőre ők se tudnak mit mondani.

Trump a döntésével ugyan egy választási ígéretét teljesítette, de saját kormánya nemzetbiztonsági stratégiáját is felrúgta. Az idén év elején kiadott dokumentum egyértelműen kimondja, hogy az amerikai külpolitika fő mozgatója immár nem a terrorizmus elleni küzdelem, hanem a kiújult nagyhatalmi versengés. Igaz, még Trump volt tanácsadói között is akadnak olyanok, akik szerint az elnök valójában sosem olvasta saját nemzetbiztonsági stratégiáját.

Így valószínűleg azzal sincs tisztában, hogy milyen veszélyeket rejt a döntése:

• 1. Az ISIS, amely koránt sincs még legyőzve, propagandagyőzelmet arat. Ezzel újra erőre kaphat, és akár még területeit is növelni tudja ott, ahonnan nagy véráldozatok árán kiverték.
  
• 2. Cserbenhagyják a kurdokat, leghatékonyabb szövetségeseiket, akiknek a biztonságát jelenleg csak az amerikaiak jelenléte garantálja Törökországgal, egy másik amerikai szövetségessel szemben. A kurdok más lehetőség híján így Basár el-Aszaddal lesznek kénytelenek szövetkezni, amennyiben Aszad hajlandó némi autonómiát adni nekik Szíria északi részén.
  
• 3. A kurdok cserbenhagyása miatt a világ más országaiban is meginoghat az amerikaiakkal szövetséges helyi erők bizalma az Egyesült Államokban.
  
• 4. Jelentősen romlik az amerikaiak alkupozíciója a szíriai rendezésről szóló tárgyalásokon azzal, hogy az USA egyoldalúan, feltételek nélkül vonja vissza csapatait
  
• 5. Az Egyesült Államok gyakorlatilag átengedi a térséget Oroszországnak és Iránnak, két olyan országnak, amellyel szemben az aktuális amerikai stratégia szerint globálisan is fel kéne lépniük.
  

Vagyis Trump egyetlen hirtelen, az Egyesült Államok hosszútávú stratégiai érdekeit semmibe vevő döntésével teljes bizonytalanságba taszította a Közel-Keletet, és újra megkérdőjelezte az USA globális vezető szerepét. Viszont kedvezett Vlagyimir Putyinnak, akinek már helsinki csúcstalálkozójukon is aránytalan gesztusokat tett. És kedvezett annak a Recep Tayyip Erdogannak is, akinek az érdekében a már említett volt nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn anyagi ellenszolgáltatás ellenében Washingtonban lobbizott.

Erdogan a múlt héten fenyegetőzött azzal, hogy a török hadsereg tíz kilométer mélyen behatol Szíriába. Erdogan ezt azzal indokolta, hogy a szíriai kurdok a törökországi kurdok terrorszervezetének, a PKK-nak a szövetségesei. Az amerikaiak kivonulása megnyitja az utat egy török invázió előtt.