A brit Rachel Clarke egészen különleges orvos. Oxfordban filozófiát, politikatudományt és közgazdaságtant hallgatott, majd híres újságíró lett belőle, nem is akármilyen, hanem menő háborús frontriporter. Aztán 29 évesen fogta magát, beiratkozott az orvosi egyetemre, diplomát szerzett, majd menthetetlen betegek kezelésével kezdett foglalkozni. 

Most is aktív orvos egy hospice házban, ahol a szilveszter estét is töltötte, szolgálatban. Az élményről a következő tíz, egymással összefüggő twitben számolt be:

„A tegnapi nap, ahogy várható is volt, keserédes volt a hospice-ban. Az újév születése, a pácienseim közelgő halála. Ez a könnyek és a fájdalom napja volt, gondolnád.

A recsegve ugró óramutató tényleg érdektelen volt. De az érkező férjek, feleségek, gyerekek, szülők, barátok, kollégák és szerettek? Haver, ők aztán tényleg fontosak voltak.

Volt nevetgélés, csacsogás, sok csókolózás, sok ölelkezés. Az italos kocsi is megtett jó pár kört.

Az épület előtt lengedező fák most különösen szépek voltak. Egy vörösbegy megnevettetett minimum egy pácienst.

Valaki életében először kóstolta meg  citromos jégkását. A mosolya fénybe borította volna egész Manhattant.

Volt szuper friss gyümölcssaláta sok tejszínnel azoknak, akiknek volt kedve enni.

Láttam, hogyan sugárzik a szeretet a nővérekből a betegek felé és láttam, milyen sokat jelent, hogy azok tudják, gondoskodnak róluk.

Az élet rövid és látványosan édes. Még - vagy talán különösen - akkor, amikor véget ér. Trump, a Brexit, bevándorlás, adók, a világ gondjai mind elillannak egy hospice-ban--

-- és csak az marad, ami igazán számít. Az emberek, akiket szeretsz. A képtelenül gyönyörű világ. Az apró kedvességek szövedéke, ami összefűz minket.

Úgyhogy mondd el a szeretteidnek, hogy szereted őket. Tedd félre a miattuk érzett idegeskedést. És határozd el, hogy 2019 legyen a kedvesség éve. Mert az, hogy halandók vagyunk, azt jelenti, hogy együtt vagyunk. Szerető újévet kívánok!”