Egy szimbólum, ami megbénította az amerikai kormányzatot

Háromszázezer amerikai harmadik hete ha akarna, se tudna dolgozni menni. Ők mind olyan amerikai minisztériumoknak és kormányhivataloknak dolgoznak, melyek finanszírozásáról még tavaly decemberben kellett volna döntenie az akkor még republikánus többségű képviselőháznak, de a költségvetési vita patthelyzetbe fordult, mert Donald Trump nem hajlandó úgy elfogadni a költségvetést, ha abban nincs legalább 5 milliárd dollár a mexikói határra tervezett, ezer mérföldes betonfalra. Így most háromszázezer amerikai dolgozó 16 napja fizetés nélkül kénytelen élni, ezt pedig aligha enyhíti a tudat, hogy ha egyszer végre elfogadják a költségvetést, legalább visszamenőleg megkapják a fizetésüket.

Arra a falra, amiért Trump ígérete szerint Mexikó fog fizetni. Vagy ha valamiért pont ebben hinni akarnánk a naponta többször is bizonyítottan hazudó Trumpnak, már fizet is:

„Mexikó fizeti a falat az új USMCA kereskedelmi megállapodás részekén. A fal javát már teljesen felújítottuk vagy fel is építettük. Rengeteg munkát végeztünk. Az 5,6 milliárd dollár, amit a törvényhozás jóváhagyott a Nemzet Biztonságának hasznával összevetve elenyésző. Gyors megtérülés!” - írta január 2-án. 

Trumppal persze gyakran előfordul az ilyesmi, de a tweet első négy mondatában nincs olyan tényállítás, ami igaz lenne. Hogy mást ne mondjak, milyen 5,6 milliárdos elfogadott finanszírozásról beszél, ha pont arról szól a vita, hogy a törvényhozás nem fogadta el az 5,6 milliárd dolláros finanszírozást.

Fotó: Michael B. Thomas/AFP

Ez a történet hemzseg a hasonló sztoriktól, kezdve azzal, hogy hogyan lett Donald Trump legfőbb választási ígérete, hogy egy, a kezdetekben még csak harminc, később már ötven láb (10, majd 15 méter) magas betonfalat épít a mexikói határra, majd ennek az árát leveri Mexikón. A New York Times elemzése szerint szörnyeteg tanácsadói, akik szinte kivétel nélkül a Watergate idején, Nixon körül tanulták a szakmát, a bevándorlást azonosították az egyik leginkább mozgósító témaként. És mert tudták, hogy Trump már-már szervileg képtelen tartani magát az előre megbeszélt forgatókönyvekhez, témákhoz, ezért egyfajta memóriagyakorlatként dobták be a jelszót: „Építsünk falat!”. Gondolták, hogy az építőiparból érkezett jelölt ezt talán képes lesz megjegyezni.

A fal persze az ő fejükben csupán szimbóluma volt a bevándorlás elleni harcnak, ők maguk tisztában voltak vele, hogy a bevándorlás problémáját nemhogy első, de még sokadsorban sem egy betonfal fogja megoldani. Az igazi problémának azt tartották, tartják máig, és ez valóban elég sajátos probléma egy, a nemzetbiztonságra rendkívül érzékeny országban, hogy illegális bevándorlók kvázi zavartalanul élhették életüket az Egyesült Államokban, a gyerekként érkezettek pedig még védelmet is kaptak a demokrata kormányoktól a DACA nevű törvény keretében, amely alapján ilyen, az Egyesült Államokban felnőtt bevándorlókat nem lehet kitoloncolni.

Trump fejében ebből csak egy dolog maradt meg: „Építsünk falat!”.

Ez pedig olyan mélyen, hogy a kormányzat leállását hozó költségvetési vita egy pontján konkrétan úgy tűnt, Trump hajlandó a gyerekként bevándoroltak helyzetének tartós, legális megoldására, ha legalább egy kis pénzt kap a falára. Ez eléggé aggasztja fő bázisát, a bevándorlás ellenzőit. „Mindig is tartottam tőle, hogy a falért cserébe bármit képes beáldozni. És ezt még mindig komoly veszélynek tartom" - mondta a Timesnak Mark Krikorian, a Center for Immigration Studies nevű bevándorlásellenes csoport vezetője. Persze neki és elvbarátainak a konkrét, a maga fizikai valójában létező fal teljesen mellékes. Mick Mulvaney, Trump megbízott kabinetfőnöke például még törvényhozási képviselőként, 2015-ben mondta, hogy „a kerítés egy könnyen eladható dolog. Azok, akik nem igazán követik a témát, így azt mondhatják, hogy hát ez mindent megold, építsünk kerítést. A kerítés nem oldja meg a problémát”.

Trump viszont az elmúlt négy évben - az elnökjelölti kampányának kezdetétől mostanáig - annyit hajtogatta, hogy felépíti azt a rohadt falat, hogy abból már nem nagyon van hova visszatáncolnia. 

Ráadásul nem csak ő szorult sarokba az ügyben. Hanem a demokraták is, akik mostanra a fal ellenzését tették jelszavukká, pedig annak idején, Bush elnöksége alatt még olyan prominens szenátoraik is megszavazták a határra telepített kerítést, mint például a későbbi elnök, Barack Obama. Fel is épült vagy hatszáz mérföldnyi kerítés az amerikai határon, ehhez képest most a demokraták képviselőházi vezére, Nancy Pelosi már arról beszél, hogy határra falat húzni „erkölcstelen”.

Az mindenesetre tény, hogy a fal valóban nem megoldás a problémára: az Egyesült Államokba a bevándorlók elsöprő többsége nem a zöldhatáron át érkezik, hanem szabályosan, vízummal. Csak aztán nem megy haza. Őket eddig sem akadályozta meg semmiben az, hogy milyen kerítés vagy fal áll a határon, és ezután se fogja. De még a zöldhatár védelmére se a fal a legalkalmasabb megoldás, a szenátus nemzetbiztonsági bizottságának tavaly márciusi jelentése szerint a Határőrség tagjainak körében végzett kutatás szerint a határ védőinek nem betonfalra, hanem hőkamerákra, éjjellátókra, autókra, és mindenek előtt több emberre volna szüksége, és nem is elsősorban a bevándorlás, hanem a csempészet megakadályozásához.

Most mégis ott tartunk, hogy ma már 17. napja tart a shutdown, a kormányzati leállás, és egyelőre nincs jele annak, hogy bármelyik oldal kész volna engedni. A demokraták, akik a január 3-án összeült új képviselőházban már többségben vannak, közben elfogadtak egy olyan költségvetést, amiben nem adnak pénzt a határfalra, de Trump közölte, hogy meg fogja vétózni. Most a demokraták arra készülnek, hogy külön jogszabályokban rendezzék az egyes minisztériumok költségvetését, de ehhez szükségük volna a szenátusra is, ahol viszont a republikánusoké a többség. Így most mindenki azt figyeli leginkább, hogy meginognak-e a republikánus szenátorok. Vannak erre utaló jelek, pénteken már három republikánus szenátor jelezte, hogy véget kell vetni a shutdownnak. Ők hárman - Susan Collins, Cory Gardner és Thom Tillis - mind választásra készülnek 2020-ban, és mind olyan államokat - Maine-t, Coloradót és Észak-Karolinát - képviselnek, ahol rendkívül kiélezett versenyre számíthatunk.

Hogy legyen, aki a következő polgármesterről is elmondja az igazat

A kormánymédia százmilliárdokból próbál túlharsogni minden kritikus hangot az országban, amikor pedig választás közeledik, felismerhetetlenre hajlítják a valóságot. Ha szerinted fontos, hogy valódi híreket is lehessen olvasni, akkor támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!

Egyszeri bankkártyás támogatás

Havi rendszeres támogatás (PayPal)

További támogatási lehetőségek.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.