A legjobb gazdasági csalásos sztorikat emeli új szintre az a bűnügy, amelynek első tárgyalását kedden délelőtt tartották a Fővárosi Törvényszéken. A vádlott P. István, azaz István atya, aki 2010 és 2014 között főpapként irányította a Magyarországon alapított Vonzás Törvénye nevű egyházat
A piramisjáték nem egy bonyolult dolog: valaki pénzt kér egy másik személytől és azt ígéri, valamilyen módon megforgatja, majd később a többszörösét adja vissza. De valójában nem forgatja meg, amikor pedig eljön a kifizetés ideje, akkor az illető pénzét egy másik rászedett ember befizetéséből adja vissza. Vagy sehogy. Ez így megy egy darabig, aztán elfogynak a befizetők, a rendszer pedig összeomlik. Ezt meg lehet még fűszerezni azzal is, hogy a befizetőnek magának kell felhajtania a többi áldozatot - mondván, hogy “rendkívüli üzleti lehetőséget” ajánl egy barátjának is -, ebben az esetben a remélt nyereséget az ő befizetéseik alapján kapja majd meg. Vagy sehogy. Nyerni csak a piramisjáték szervezője tud, ideig-óráig.
Valami hasonló dologgal vádolja a Fővárosi Főügyészség P. Istvánt, a Vonzás Törvénye Egyház főpapját.
“Egy 54 éves budapesti férfi társaival együtt 2010-ben egyházat alapított, majd miután – a törvényi változások folytán – 2012. január 1-től már nem minősültek egyháznak, az egyházi minőség fenntartásának látszata mellett 135 esetben fogadott el adományokat azzal, hogy a pénzt befizetőknek az összegyűjtött összeg segélykénti újraosztását ígérte” - fogalmazott az ügyészség.
P. István mindezt tagadja és koncepciós eljárást emleget.
A kormány 2011-ben megváltoztatta az egyházakra vonatkozó szabályozást, mondván, hogy így akar leszámolni a bizniszegyházakkal. A megváltozott szabályozás alapján 2012-ben lényegében az összes magyar egyház megszűnt, az egyházi státuszt pedig csak azok a szervezetek kaphatták vissza, akikre az országgyűlés rábólintott.
Ez történt a Vonzás Törvénye egyházzal is, hivatalosan megszűnt Magyarországon egyháznak lenni. Az ügyészség szerint azonban az egyház kizárólagos döntési jogkörrel rendelkező vezetőjét, P. Istvánt ez nem zavarta:
az ügyfelei előtt a szervezetet továbbra is nemzetközileg bejegyzett egyházként, magát pedig az egyház vezetőjeként tüntette fel.
Az egyháznak az V. kerületben, az Aranykéz utcában volt a központi irodája, de országszerte több helyen is voltak regionális irodái, és olyan fantázianeveken működtettek segítő programokat, mint például:
A programokról előadásokon és webkonferenciákon keresztül tájékoztatták az érdeklődőket. Az ügyészség szerint a jól csengő nevekkel illetett programokban a résztvevők „ezüst fokozatú” klubtagokká válhattak, majd „aranytáblára” kerülhettek, esetleg támogatói pozíciót vásárolhattak. Ha pedig további ismerősöket is beszerveztek, akkor bent maradhattak és egy idő után segélynek elnevezett pénz kifizetésére lettek jogosultak.
Ezekre a kifizetésekre azonban egy-két esetet leszámítva nem került sor.
Az Aranybarátság és Aranykéz programoka legalább 51 fő fizetett be közel 50 eurót, ők úgy tudták, hogy a különböző szintek teljesítése után több száz vagy akár több ezer eurós “segélyt” is kaphatnak. Az egyházat támogató programba olyan 20 fő fizetett be. Nekik az ügyészség szerint azt mondták, a befizetett összeget aranyba fektetik, állami garancia is van rá, legfeljebb egy év múlva pedig akár ötezer euró “segély” kifizetését is igényelhetik. Egy esetet leszámítva azonban egyetlen kifizetés sem történt, csupán azok kaptak jutalékot, akik a támogatókat beszervezték. Az úgynevezett Alfa programba 59 fő fizetett be, de csak hárman kaptak később “segélyt”.
Az ügyészség szerint a vádirat tartalmazza a bankszámla kimutatásokat, a befizetéseket. A programok egymásra épültek, az egyre újabb és újabb programokat pedig a rendszer működtetése érdekében vezették be.
A pénz a főpaphoz, azaz P.-hez került, aki azonban nem fektette be, hanem a korábbi tagok kifizetéseit állta belőlük (illetve, az ügyészség megjegyezte azt is, az egyházi vezetők is kaptak kifizetéseket). Innen a piramisjáték vádja. Az egyház összesen 25 millió forintot gyűjtött össze mindezzel - állítja az ügyészség.
Arra azonban nem tértek ki, hogyan találtak több mint száz olyan embert, akik ebbe belementek.
Ezt nehéz rekonstruálni, a Vonzás Törvénye egyház honlapja már elérhetetlen, csupán néhány blogbejegyzés és webkonferencia-videó maradt az egyház után az interneten. Az Aranybarátság segítő klub blogja alapján az Alfa program például úgy nézett ki, mint egy régimódi MLM-rendszer:
A programról szóló blogbejegyzésében leírták, hogy azért beszélnek adományról, mert az egyházaknak az a bevételi forrásuk, és azért segélyről, mert az adómentes. A blog alapján főleg olyan embereket céloztak meg vele, akik nehezen fizetik a hiteleiket, tartozásaik vannak, egyik napról a másikra élnek. Számukra az egyház támogatást ígért, és azt, hogy egy önsegítő közösséghez tartozhatnak.
“Van Magyarországon egy civil mozgalom, egy közösség, amely a klasszikus emberi értékeket szeretné visszahozni az életünkbe. Csakhogy ma, amikor a sárga csekkek fantomként üldözik a családok jelentős részét, közhelyesnek, képmutatónak hangzik sokak számára a barátság, együttműködés és önzetlenség fogalma” - írták. Majd vastag betűvel kiemelték:
“Itt nem lesznek MLM sérültek és vesztesek!!!”.
Ironikus módon hat évvel később épp valami hasonlóval vádolták meg az egyházvezetőt.
P. István szerint mindezekből a vádakból egy szó sem igaz. A bíróság előtt azt mondta, nem ismeri el a bűnösségét, a vádirat egy koholmány és a tárgyalás során tisztázni fogja a helyzetét. Érdemben a tárgyalóteremben többet nem is mondott, csak azt, hogy később vallomást tesz, utána viszont a 444-nek azt nyilatkozta,
a Fidesz és a kormány akarja egy koncepciós eljárásban megsemmisíteni, amiért pert indítottak az egyházi státuszuk visszaszerzéséért a Strasbourg-i Emberi Jogi Bíróságon.
Korábban indult már Strasbourgban egy hasonló ügy, és 2014-ben már le is zárult, akkor tizenhét egykori egyház kérvényére mondta ki azt az emberi jogi bíróság, hogy az új szabályozás sérti a vallásszabadságot. E között a 17 egyház között nem volt ott a Vonzás Törvénye, P. szerint azért, mert ők külön keresetet nyújtottak be, ez ügyben azonban még nem született döntés.
Illetve szerinte azért vannak még a kormány bögyében,
“Nem arról van szó, hogy ez piramisjáték-e vagy sem, ez egy ránk húzott dolog” - mondta.
De mégis, mi a helyzet a piramisjáték vádjával?
Erre P. azt mondta, az egyház belső ügye, hogy hogyan szervezi be a tagokat, és hogy ezek a tagok milyen egyházi tevékenységet végeznek. Ők pedig a programokon keresztül karitatív tevékenységet végeztek. Létminimum alatt élő és árva gyerekeket támogattak - állította, és erről felvételek vannak. A Youtube-on én egyelőre egy soproni Mikulás-ünnepségről találtam videót, ahol a segítő klub tagjai is közreműködtek.
P. szerint akik pénzt adtak nekik, azok önként adták, adományként, és egyébként is, ők annyit mondtak, hogy akik egyházi munkát végeznek, azok kaphatnak segélyt. Plusz jogosultak voltak egy kedvezménykártyára, amellyel a partnervállalkozásonál 10-50 százalékkal olcsóbban tudtak vásárolni.
Szerinte nem igaz, hogy alig lettek volna kifizetések, százak kaptak pénzt, ők pedig a segélyprogram alapján rászorulók voltak.
“Itt csak az kap pénzt, aki nagyon rászorul, vagy aki valamilyen kiemelkedő egyházi munkát végzett. Ezt mérnünk kellett, ennek a mérőszáma volt az Aranykéz és az a Aránybarátság segítő program” - mondta. Hozzátette azonban azt is, hogy az adománygyűjtéssel már 2013-ban leálltak.
Az egyház tagjainak a száma pedig azóta a régi töredékére csökkent. “A félelem és hecckampány eltávolította az embereket” - mondta. Ő is gondolkodik már azon, hogy külföldön kér menedékjogot. Szerinte ugyanis az őt piramisjátékkal vádoló eljárás elfogult, felemlegette például, hogy már az első kihallgatásán bűnözőnek nevezte egy rendőr.
“Ő valószínűleg a gonosz hatalma alatt áll, jó ember biztos, csak megszállta valami… a sötét erők, és a sötét erők most nagyon munkálkodnak ebben az országban... mi a világos erők oldalán állunk” - mondta P. István főpap.
A spirituális szintre emelkedett gazdasági csalás ügyében márciusban folytatják a tárgyalást.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.