Most komolyan, ezek az emberek akarták meg mondani, hogy mi, átlag emberek mit GONDOLJUNK a világról???

Én egy egyszerű ember vagyok, nincsenek nagy igényeim. Sosem jártam drága, puccos iskolákba, inkább keményen melóztam… DE! (És ez itt egy hatalmas DE!) Igyekszek mindig tájékozott lenni, minden oldal véleményét elolvasom, érdekel a történelem, illetve az alternatív történelem is, így tudok a sorok között olvasni.

Mostanra kitartó munkával eljutottam oda, hogy rájöttem, ki tehet arról, hogy ide jutottunk. Nem csak az értelmiség – amit én találóan csak éttermiségnek szoktam nevezni (érti, aki érti) – és az elit, hanem bizony: a tudósok, pontosabban a filozófusok is benne voltak a buliban. Ők azok, akik évezredek óta meg mondják a hozzánk hasonló, állítólag kevésbé művelt „átlagembernek”, hogy miről mit is kellene gondolnia. Most viszont, amikor a népek Orbánt, Trumpot és Bolsonarót választják helyettük, csodálkoznak, hogy szorul a nyakuk körül az a bizonyos hurok…

Szóval fogtam magam, és át tanulmányoztam a leghíresebb filozófusok műveit. Hát azt kell, hogy mondjam – és szerintem nem csak a magam nevében beszélek –, óriási hülyeségeket hordtak össze a nagyon nem tisztelt Urak! Ha pedig azt is megnézzük, kicsodák, micsodák voltak ezek a nagy okosok, máris más a leányzó fekvése… Be is mutatok nyolc, véletlenszerűen össze gyűjtött szem fény vesztőt, hogy józan paraszti ésszel le leplezzem a butaságaikat és hazugságaikat.

1. Platón (i. e. 427 – i. e. 347)

„Húzd meg az ujjam!” (Platón)

Na, ez a fickó aztán imádott hablatyolni. Szívesen okoskodott nőies dolgokról (szerelem, lélek, formák, stb.), de ha ez nem lenne elég: matematikát tanított, és állítólag az Akadémia bejáratára a „Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát!” feliratot íratta. Ki a túró hagyná, hogy a háromszögátlóktól és körsugaraktól elélvező gimnáziumi matektanára mondja meg neki, mit kell gondolnia a világról? Ráadásul, ha megnézzük, ki fia-borja volt, máris elvethetjük az egész mumbo-jumbót, amit kiizzadott: athéni királyi családból származott, tehát igazi fehérgalléros bűnöző volt. Nem csoda, hogy le nézte a népet, és filozófus királyokra akarta bízni az országát, vagyis „szakértői kormányt” akart, ami szerencsére sosem valósult meg. De ha ez mind nem lenne elég, itt a legvégső érv: hosszú élete során soha senki nem látta nevetni. Két szó: Bagi-Nacsa. Szerintem kár is rá több szót pazarolni.

2. Francis Bacon (1561 – 1626)

Úgy hívták a pacákot, hogy Szalonna Feri! XD

Elsőre jó arcnak tűnik, a tudományról, a természet tanulmányozásáról írt. De ne dőljünk be a szép szavaknak! Ez az előkelő családba született – titokban homoszexuális! :O – politikus, miután kenőpénz elfogadásáért el ítélték, és ki rúgták, 65 évesen halt meg hörghurutban, amit egy ételtartósítási kísérlete közben kapott, amikor csirkét tömött hóval. Nem is értem, hogy aki ilyet művel, az mire okos?

3. Immanuel Kant (1724 – 1804)

Így nézett ki Immanuel Kant 1791-ben. Van még kérdés?

Ezt a német csókát gyakran az él mezőnyben emlegetik minden idők legnagyobb filozófusai között. De mégis milyen alapon? Hosszan, bonyolultan írt, eleve profi filozófusokat célozva, ki rekesztve ezzel a kis embereket. Nem csoda, hogy alig van, aki tényleg el olvasta, miket hordott össze a kategorikus imperatívuszról meg a transzcendentális idealizmusról, amiből én speciel egy büdös szót sem értek. Ez lenne a „tiszta ész kritikája”? Hagyjanak engem békén ezzel a marhasággal! És nekem ne mondja senki, hogy volt bármi fogalma az ÉLET-ről annak, aki nem hogy sosem nősült meg, de életében még csak nem is kúrt, sőt sosem ment 150 km-nél messzebb a szülővárosától! Érthetetlen, hogy lehettek követői egy ilyen alaknak. Nem nagy ember, hanem kis gyerek…

4. Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770 – 1831)

Erről a tekintetről inkább nem is írok semmit…

Olvasom az Interneten, hogy Hegel (csak mondom: nem összekeverendő Wilhelm Friedrich Schlegellel) „a klasszikus német filozófia és a német idealizmus legnagyobb és legjelentősebb képviselője”. Hát nekem fingom sincs, ki szavazhatott arra, hogy ez képviselje őt. Mindenesetre A szellem fenomenológiája brutálisan nehéz könyv, hosszú, és egy csomó új fogalmat vezetett be. Férfiasan be vallom, hogy én pár oldal után el aludtam rajta, és fel adtam. Gyerekkoromban azt tanultam, hogy a bonyolultság egy szint után csalás, már pedig Hegel szellemekről meg szintézisekről magyarázott. Nooooormális??? :D (Azt azért meg adom neki, hogy nélküle nincsenek Zeitgeist-filmek, amik le lepleztek elég sok háttérhatalmi mozgást…)

5. Arthur Schopenhauer (1788 – 1860)

Nem-nem, ez nem egy eszelős nagypapa, hanem maga a Nagy Filozófus! :DDDD

Apja – aki látta, hogy a gyerek nem valami nagy koponya, ezért egy kereskedő mellé adta segédnek – öngyilkos lett, az anyja pedig annyira utálta, hogy le lökte egy lépcsőn. Nézzenek oda! Schopenhauer – aki, mint most megtudtam, nem rokona Chopinnek – nőgyűlölő is lett, bár szolgálókkal, színésznőkkel és prostituáltakkal néha lefeküdt. A filozófiájáról elég annyit mondani, hogy ő volt a történelem első emósa: magányosan élt Atman (Világlélek) nevű pudlijával – akit a szomszédok Schopenhauernéként emlegettek –, és azt írta, a Föld az emberiség siralomvölgye, ahol a boldogság elérése „egy koldus álma”. Ép eszű ember nem is foglalkozna a buddhista zagyvaságaival. Nem úgy a legnagyobb rajongója, Nietzsche…

6. Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844 – 1900)

Most őszintén: meg lep valakit, hogy ilyen őrült volt a XX. század, aminek az elején ennek a bolondak az írásait falta az értelmiség? Na ugye.

A legnagyobb lúzer mind közül, a filozófia nyomorúsága: istenítette a háborút, miközben az 1870-es háborúban önkéntes betegápolóként – igazi ötdioptriás, lúdtalpas bölcsészhez méltóan – hamar súlyosan megbetegedett, és hazazavarták. Innentől magát ápolta, aztán a folyamatos gyomor- és fejfájása egyre rosszabbá vált, végül 1889-ben az „emberfeletti ember” apja egy megvert ló láttán ideg-összeroppanást kapott, megbolondult, és az 1900-as haláláig többé nem is csinált semmit. Élete leghasznosabb évtizede volt!

7. Martin Heidegger (1889 – 1976)

Fotó: Renaud Camus/Flickr

Ez az ember legszívesebben a civilizációtól távol, a faházában gubbasztott, gombászni járt, hamar lefeküdt, utálta a tévét, a popzenét, a repülőgépet és a feldolgozott ételt, de ami a legbeszédesebb: azt tanította, hogy többet kellene lógnunk temetőkben. A fő műve, a Lét és idő állítólag a komplex, összetett szavaival nagyon nehezen érthető, de engem ezek után, köszönöm szépen, nem is érdekel. Nincs erre se időm, se létem.

8. Jean-Paul Sartre (1905 – 1980)

Azt se tudja, hova néz.Fotó: Flickr

A nagy művéből, A lét és a semmiből csak az utóbbit olvastam el, ha érthető, mire gondolok. ;-) Elég annyit tudni, hogy sztárolta a sztálini Szovjetuniót és Fidel Castro Kubáját, 1970-ben pedig letartóztatták, mert az utcán árusított betiltott maoista írásokat. Csak rá kell nézni, semmi meglepő nincs abban, hogy ez a 153 centis, kancsal francia a II. világháborúban hadi fogságba esett. Vele kapcsolatban elég előhozni egy átlagos honfitársunk idézetét, mindent elmond: „Genetikai hulladék vagy ránézésre. Szemüveges vagy, egy. Sálat viselsz plusz 15 fokba'.” 1-es, le ülhet.