Tényleg jól állhat anyagilag a Vidi. A Nemzeti Sportnak nyilatkozó Dzsudzsák Balázs szerint a nyáron közel állt ahhoz, hogy a székesfehérvári klubhoz szerződjön, de végül mégsem. „Nem a fizetésen múlt, egyéb részletekben nem tudtunk megegyezni”.

A válogatott 32 éves csapatkapitánya arról, hogy mennyit kért volna, azt mondta: „Megint megkaptam, hogy Dzsudzsák azért nem jön haza, mert nyolcszázmillió forintot kér naponta. Ezeket a pletykákat a jövőben sem kommentálom, és most elmondom, hogy ha hazaigazolok, az nem az anyagiak miatt lesz, hanem azért, hogy megkapjam a tiszteletet és a bizalmat”. 

Nyáron sokáig csapat nélkül volt, ez őt is kellemetlenül érintette. Pedig nagyon megpróbálta eladni magát jobb bajnokságban, de végül maradt az arab fociban. Ezt aztán megkönnyebülésként élte meg, mert megdöbbent, hogy mennyire nehezen talált csapatot.. „Ahogy teltek a napok, egyre gyakrabban tették fel a kérdést, hogy ha tényleg jó játékos, miért nincs csapata már két hónapja. Akadt olyan klub, amelynél belementem volna, hogy nézzenek meg, és a látottak alapján döntsenek, szerződtetnek-e, vagy sem; máshol azt mondtam, elfogadom az ajánlatot, higgyék el, nem okozok csalódást, de sajnos valami mindig közbejött. Remélem, többször nem kerülök ilyen helyzetbe, nehéz időszak volt”. 

Szerinte messze nem olyan rossz az emírségek bajnoksága, mint amilyen az itthoni megítélése. „Nem akarom a tüzet szítani, de vajon mennyivel járnak kevesebben az én meccseimre, mint az NB I-es bajnokikra? A Ferencvárost leszámítva egyetlen hazai csapat sem játszik négyezres átlagnézőszám felett. Itt többnyire két-háromezer néző előtt futballozom, a rangadókra hét-nyolcezren jönnek ki, de a kupadöntőn harmincezer drukker előtt játszottunk”.

Dzsudzsák a válogatottról azt mondta, „ha megadatott volna, hogy a Real Madridban futballozzak, akkor sem helyezném a klubomat a válogatott elé. Akár ciki volt, akár nem, ha megérintett a vereség vagy a kudarc, könnyes szemmel álltam a kamera elé. Sosem tettem fel a kezem, hogy ebben nem szeretnék részt venni, legyen szó akár a csodálatos fogadtatásról a Hősök terén, akár az andorrai vereségről. Tizenkét év alatt rengeteg élményt, energiát, szeretetet és sikert kaptunk a szurkolóktól, és hát... Ez a magyarságtudat, erre nincs jobb kifejezés. Mindig felemelő érzés, amikor huszonötezer szurkoló énekli a Himnuszt”.