Az Alkotmánybíróság szerint nem a szólásszabadság része, ha valaki festékes lufival dobálja meg a szovjet emlékművet

Az Alkotmánybíróság elutasította a Szabadság téri szovjet emlékművet 2017 áprilisában vízfestékes festékkel megdobálók indítványát, mert a testület szerint a véleménynyilvánításnak ez a formája nem a szólásszabadság része.

Az ezzel kapcsolatos alkotmányjogi panasz benyújtói a budapesti Szabadság téren található szovjet katonai emlékművet több alkalommal narancssárga festéket tartalmazó lufival dobálták meg. Arra hivatkoztak, hogy céljuk a figyelemfelkeltés volt, tettükkel kinyilvánították politikai véleményüket és a kormány oroszbarát politikájával szembeni nemtetszésüket.

  • Az ügyben első fokon eljáró bíróság megállapította, hogy az lufidobálók a garázdaság szabálysértését követték el, kihívóan közösségellenes cselekményük alkalmas volt arra, hogy megbotránkozást, riadalmat váltson ki. 
  • Ezután fellebbeztek a Fővárosi Törvényszékhez, ami az elsőfokú döntést hatályában fenntartotta. A másodfokú bíróság indoklásában egyetértett azzal, hogy politikai vélemény nem csak szóban fejezhető ki, ugyanakkor leszögezte: a külső szemlélők számára egyértelmű kell hogy legyen, mire irányul a cselekmény, ez azonban jelen ügyben nem valósult meg.
  • A lufidobálók a rendes bíróságok elmarasztaló döntését támadva fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.

Az Alkotmánybíróság az ügyben azt vizsgálta, hogy milyen szempontok alapján minősülhet egy tettleges megnyilvánulás véleménynyilvánításnak, védendő-e a szólásszabadság körében az, ha valaki festékkel önt le egy emlékművet.

Arra jutottak, hogy az Alaptörvény a politikai vélemény másokhoz való eljuttatását védi, annak megjelenési formájára tekintet nélkül. A közügyekről folytatott vitákban tehát a polgárok nemcsak szóban, hanem más, változatos formákban is részt vehetnek. Fontos kérdés azonban, hogy az adott cselekmény valóban a szólásszabadság körébe tartozik-e.

Az Alkotmánybíróság - az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogára is figyelemmel - rámutatott arra, hogy

egy tett véleménynyilvánításként történő kezelésének szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy az elkövető véleménye kifejezésének céljából cselekedjen.

Emellett a vizsgált cselekménynek a nyilvánosság által értelmezhető közlésnek is kell lennie ahhoz, hogy a szólásszabadság körében alkotmányos védelmét élvezhessen, állapította meg az Alkotmánybíróság az ügyben korábban eljáró rendes bíróság álláspontjával lényegében egyezően.

Az emlékművek különlegessége, hogy közösségnek szóló üzenetüket fizikai formában fejezik ki, így az emlékművel kapcsolatos ellenérzés, tiltakozás is kifejezhető ilyen formában. 

Egy emlékmű megcsúfítása, például eltávolítható festékkel leöntése bizonyos körülmények között a közéleti véleménynyilvánítás körébe tartozhat, amennyiben a cselekmény mind a véleménynyilvánító személy szubjektív szándéka, mind az objektív értékelés szerint a nyilvánosság által értelmezhető közlés. 

Ezen túlmenően azonban még azt is vizsgálni kell, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának vagy a közrend védelmének kell-e teret engedni.

Az Alkotmánybíróság szerint ebben az ügyben a másodfokú bíróságnak az a jogértelmezése, amely egy szobor festékkel való leöntése esetén csak bizonyos feltételekkel tartja alkalmazhatónak a véleményszabadság szempontjait, összhangban áll az Alaptörvénnyel. A másodfokú bíróság az alkotmányossági szempontokat nem sértette meg, amikor a konkrét cselekményt nem vonta a szólásszabadság hatálya alá, ezért az Ab az alkotmányjogi panaszt elutasította.

A döntéshez különvéleményt fűzött a 15 tagú testületből 4 alkotmánybíró: Czine Ágnes, Juhász Imre, Pokol Béla és Szívós Mária. (Alkotmánybíróság/MTI)