Úgy üti szíven a nézőt, ahogy csak nagyon kevés film tudja

A 2018 legjobb külföldi filmjének járó Oscar-díjat Alfonso Cuarón Romája vitte el. Mivel a Roma nem kapta meg a legjobb filmnek járó díjat, amire szintén jelölték, teljesen biztos volt, hogy a legjobb idegen nyelvű film díját neki adják, a Netflix ugyanis dollármilliókat áldozott minden idők egyik legerőteljesebb Oscar-kampányára, amivel igyekeztek minél több ember arcába tolni Alfonso Cuarón filmjét, furcsa lett volna, ha épp az Amerikai Filmakadémia tudott volna ellenállni a nyomásnak.

Félreértés ne essék, a Roma tényleg fontos rendező nagyon szépen megrendezett, lírai alkotása, tele szebbnél szebb beállításokkal, és a közönség meg a kritikusok többsége is imádta, még ha néhányan le is szólták a film öncélúságát. Az idegen nyelvű mezőnyben azonban volt egy másik, sokkal kevésbé ismert film is, ami legszigorúbb kritikusok elismerését is megérdemli. A Kafarnaum című libanoni film brutálisan erős mű, de kétségtelenül nehezen eladható.

Libanoni film először két éve került az Oscar-válogatásba, akkor Ziad Doueiri a mai Libanont magyarázó alkotása, A sértés jutott idáig. Az sem volt rossz film, Nadine Labaki Kafarnaumja azonban klasszisokkal jobb, díjazták is világszerte egy rakás filmfesztiválon, köztük a cannes-in is, ahol a Zsűri Nagydíját is besöpörte.

Nadine Labaki és férje, a producer Khaled Mouzanar a Kafarnaum főszerepét játszó szíriai menekülttel, Zain al-Rafeeával a Cannes-i Filmfesztiválon.Fotó: LOIC VENANCE/AFP

A pályáját színészként kezdő Labaki már 2007-es, egy bejrúti szépségszalon alkalmazottait és vendégeit bemutató Karamell-lel nemzetközi ismertséget szerzett, de legújabb filmjével vált tagadhatatlanul profi és befutott alkotóvá.

A Kafarnaum egy fiúról, a nagyjából 12 éves Zainról szól, aki számolatlanul sok testvérével és szüleivel tengeti az életét Bejrút nyomornegyedében, egy apró lakásban. A film nyitójelenetében orvos vizsgálja a fiút, és megállapítja, hogy nagyjából 12 éves lehet, de közelebbit sem ő, sem a gyerek nem tud mondani, Zainnak ugyanis nincsenek papírjai, a szülei nem vesződtek ilyesmivel egyik gyereküknél sem. Zaint innen bilincsben viszik a bíróságra, ahol kiderül, hogy a fiú beperelte a szüleit, amiért a világra hozták.

A film pedig azt mutatja be, hogyan került Zain a fiatalkorúak börtönébe, és hogyan döntötte el, hogy pert indít a szülei ellen, így megpróbálva elérni, hogy soha többé ne lehessen gyerekük, hiszen ebből a családból és ebből a nyomorból lehetetlen kitörni. Aki ide születik, annak esélye sincs a tisztességes életre.

Zain szülei a bíróságon.

Márpedig, ha Zainnak nincs, akkor senkinek nincs, a gyerek ugyanis a körülötte lévő felnőttekénél sokkal jobban működő erkölcsi iránytűvel járja a világot, igazságos, hűséges, szorgalmas és törődő. Szülei helyett is dolgozik, fiatalon is koraérett felnőttként törődik a testvéreivel, erre kényszeríti a világ, amibe született. Minden erejével védeni igyekszik húgát, Sahart a boltostól, aki feleségül akarja venni a kislányt, Zain még azt is elrendezi, hogy Sahar eltitkolhassa első menstruációját, így ne tekintsenek rá férjhez adandó nőként. Eltervezi azt is, hogyan menekíti ki Sahart a szülői házból, és költözteti a nagymamájukhoz, minél messzebbre a boltostól.

Zain testvérei (balra Sahar).

Ez azonban nem sokáig sikerül, a náluk csak egy kicsivel gazdagabb boltosnak teljesen kiszolgáltatott szülők a maguk és a család többi részének túlélése érdekében néhány csirkéért feleségül adják 10-11 éves lányukat a boltoshoz. Zain ezért szakít a családjával, elindul egyedül nagymamájához, a buszon azonban találkozik egy idős férfival, az első szereplővel, aki emberszámba veszi, ezért követi őt egy vidámparkba.

Itt összeismerkedik Rahillal, az illegálisan Libanonban dolgozó etióp lánnyal, aki a több műszaknyi munka mellett igyekszik titkolni a munkaadói és a hatóságok elől, hogy született egy gyereke, hiszen ha kiderülne, mindkettejüket azonnal hazaküldenék. Rahil az egyetlen, aki törődik az éhező Zainnal, befogadja bádogkunyhójába, ahol a fiú hamar családtaggá válik, és vigyáz Rahil gyerekére, Yonasra, amíg a lány dolgozni jár. Rahil azonban egy nap nem tér haza, Zain és Yonas kenyérkereső nélkül maradnak.

A Kafarnaum cselekménye azonban másodlagos a film hitelessége mellett. Zain mellett a Rahilt alakító Yordanos Shiferaw sem képzett színész, mindketten szinte önmagukat játsszák. Zain al-Rafeea Libanonban élő szíriai menekült, Yordanos Shiferaw pedig eritreai menekült, aki tényleg éveken át élt Libanonban papírok nélkül. A forgatási helyszínek is igazi piacok, igazi nyomornegyedek és igazi börtön, a filmben szereplő rendőrök és katonák többsége is tényleg a libanoni hatóságok állományának tagja.

Ez a hitelesség és a szinte dokumentumfilmes realizmus adja a film erejét, ez az alapja annak, hogy a Kafarnaum nem hajlik öncélú nyomorpornóba, és emiatt facsarodik el igazán az ember szíve, amikor Zainra néz, amikor a piacon egy szíriai kislány arról beszél, hogy Svédországba vágyik, mert úgy hallotta, ott a gyerekek csak természetes halállal halnak meg, és mindenkinek lehet saját szobája, amikor Rahil a börtönben kénytelen a melleiből a vécébe folyatni az anyatejet, hogy ki ne derüljön: van egy papírok nélküli fia.

Mikor a 12 éves gyerek öregember-mélységű szemeivel ránéz a bíróra a tárgyalóteremben, és azt mondja

„én semmi mást nem akartam, csak tisztességesen élni”,

akkor tudatosul igazán a nézőben, hogy a világon emberek milliói élik le az életüket úgy, hogy kevesebb szeretetet, figyelmet és törődést kapnak, mint egy átlagos kutya Budapesten. Emberek milliói születnek naponta a tényleges és teljes reménytelenségbe.

Zain az anyjával

A Kafarnaum az ő hangjukon szól, és kérdezi meg a nézőt: mi értelme van így ennek a világnak?

A Libanonban élő szíriai menekült Zain al-Rafeea a Kafarnaum Cannes-ban nyert díjávalFotó: LOIC VENANCE/AFP

Talán erre utalhat a film címe is: Kafarnaum bibliai város volt a Galileai-tó partján, innen származott több apostol, és Jézus is több csodát tett itt. Máté evangéliuma szerint azonban Jézus hiába halmozta el csodákkal a város lakóit, Kafarnaum nem bánta meg a bűneit. Jézus ezért így korholta őket:

„És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.”

És bár a Kafarnaumban nincsen semmilyen direkt vallásos utalás, Nadine Labaki filmjének üzenete pont az, hogy ezt a korholást ma az egész világ megérdemli, amiért hagyjuk megtörténni mindazt a szörnyűséget, ami a nélkülöző és kiszolgáltatott emberekkel történik.