Sok millió dollárból akar történelmet írni a Netflix az Oscaron

Mostanában nagyon óvatosan kell közlekedni Hollywoodban; ha az ember nem vigyáz, bármelyik puccos étterem teraszáról elé ugorhat Alfonso Cuarón, a Roma rendezője, hogy beszélgetést kezdeményezzen legújabb filmjéről. Ha őt sikerül is a gyanútlan sétálónak elkerülnie, könnyen meglehet, hogy a következő utcában beterelik egy hangárba, ahol órákon keresztül kell a Netflix interaktív kiállításán bohóckodnia, hogy a végén valami kretén Stranger Things-es baseballsapkában, hóna alatt röhejesen drágán kiadott, filmkísérő könyvet szorongatva távozzon. És ha még ezt is megússza, azt semmiképp sem kerülheti el, hogy minden sarkon a Roma óriásplakátjaival találkozzon. Hacsak nem akar úgy közlekedni, mint Sandra Bullock a Bird Boxban, de végül is azzal is a Netflix malmára hajtaná a vizet.

Elképesztő, hogy milyen nyomasztó kampányt indított a streamszolgáltató a filmügyileg legfontosabb amerikai nagyvárosokban, elsősorban természetesen Los Angelesben. A Netflix borzasztóan vágyik egy Oscar-díjra, és most arra tettek fel mindent, hogy Alfonso Cuarón, a 2013-as Gravitáció rendezőjének új filmje, a Roma legyen az első olyan alkotás, amiért szobrot kapnak. A kampányra filmipari források szerint legalább 10-20 millió dollárt költenek, de most, a gálaszezon finisében már azt rebesgetik, Lisa Taback díjstratéga (igen, létezik ilyen foglalkozás, vagy hát mondjuk ki, hivatás), akit a lobbizással, reklámozással, agyonnyomulással bíztak meg, gyakorlatilag feneketlen kasszából dolgozhat. Los Angeles olyan szinten van teleszórva a film plakátjaival, hogy a város lakói már a főszereplő, Yalitza Aparicio angyali tekintetével álmodnak, a díjátadók döntéshozói pedig tényleg nem tudnak úgy megtenni 10 métert sem, hogy ne akadjanak bele a film valamelyik alkotójába, promoterébe, akármijébe. Akik megállás nélkül suttogják a fülükbe, hogy rendes ember erre a remekműre tenné a voksát holmi musicalszerű nyámborgás vagy egy szuperhősfilm helyett.

A Roma egy mexikói család, és elsősorban a náluk dolgozó háztartási alkalmazott története, valóban megkapó alkotás. 

A Netflix tényleg borzasztóan nyerni akar, és azt akarja, hogy a Roma a legjobb film kategóriában győzzön. Ez azért furcsa csak, mert bár sztárrendező alkotásáról van szó, ez egy fekete-fehér, nem angol nyelvű film. Eddig idegen nyelvű film nem nyert Oscart ebben a – legfontosabbnak tartott – kategóriában. Újságírók szerint – akik persze, hozzám hasonlóan mit sem tudnak a díjstratégiáról – arra játszanak, hogy elültessék Hollywood fontos embereinek fejében, hogy ez bizony  művészfilm: valódi, nagybetűs Filmművészeti Alkotás, ha eddig esetleg abból ez nem esett le, hogy fekete-fehér. Tessék körülnézni, az emberek gyerekeknek szánt képregények filmadaptációit nézik a mozikban, hát tegyünk valamit, hogy legalább az Oscar-díjat ne ők vigyék el a filmművészet Valódi Értéket Teremtő alkotói elől! 

Ez persze csak találgatás, de az tény, hogy a kampány két párhuzamos szálon fut: egyrészt drága ajándékokkal, klassznak szánt, a filmhez köthető programokkal árasztják el a megfelelő embereket, másrészt a rendezőt és a főszereplőt gyakorlatilag élő reklámfiguraként küldik el minden eseményre, ahol a Romáról beszélhetnek velük. Cuarón például tényleg minden díjátadón részt vesz, akkor is, ha csak egyetlen napja van rá, hogy a keleti oldalról a nyugatira repüljön.

A Netflix – bár idén különösen drága és agresszív kampányt folytat – korábban is megmutatta már, hogy fontos lenne nekik komolynak tekinthető díjak megszerzése, tavaly például a Mudbound című saját gyártású filmjüket tolták, amit jelöltek is négy díjra, de végül az alkotók üres kézzel távoztak. A Netflix eddigi legnagyobb sikereit az Emmy-n érte el, tavaly, 18 év után először nem az HBO, hanem a Netflix kapta a legtöbb jelölést, és végül a szobrok számában is sikerült ráverniük az eddigi biztos befutóra. Az eddigi legnagyobb siker azonban kétség kívül a Golden Globe-on aratott győzelem, ahol a Roma a legjobb külföldi filmnek járó díjat, Cuarón pedig a legjobb rendezésért  kapott díjat, illetve megkapták az értékes Critics Choice-ot is, ami már olyan filmek Oscarjának ágyazott meg, mint a Spotlight vagy A víz érintése.

Alfonso Cuarón és a film főszereplője, Yalitza AparicioFotó: Carlos Somonte/Netflix

Persze a rihiröhizés a díjstratégán valójában teljesen indokolatlan: Lisa Taback 25 éve van a szakmában, és olyan Oscar-díjas filmeket terelgetett a vörös szőnyegen, mint a Spotlight vagy a Moonlight. Taback tényleg profi, nemhiába, a szakmát magától Harvey Weinsteintől tanulta, aki a 90-es években vezette be az útszéli stílusú és kissé korrumpáló nyomulást Hollywoodban. Arról, hogy ez az új megközelítés milyen sikeres volt, díjak sora árulkodik, ő egyengette ugyanis Az angol beteg, a Chicago és a – elképesztő, de szintén Oscar-díjjal jutalmazott – Szerelmes Shakespeare útját. Weinstein a szexuális zaklatási vádak miatt azóta eltűnt a filmipar központjából, a Netflix pedig teljesen magához kötötte Taback cégét, amely most kizárólag a Roma szoborhoz segítésén munkálkodik. Bár hasonlóan agresszívak, annyira mégsem pofátlanok, mint amilyen Weinstein volt. A bukott producer idegesítően sokat hurcolászta sztárjait találkozókra, beszélgetésekre, a díjakról döntő embereket szabályosan, egyenként levadászta, lyukat beszélt a hasukba, versenytársairól pedig lekicsinylően beszélt. Taback inkább drága, puccos eseményeket szervez a film köré, ajándékokkal halmozza el a számukra fontos embereket, és gyakorlatilag teleszórta Los Angelest a Roma plakátjaival.

Az, hogy a filmet nem jelölték legjobb dráma kategóriában a Golden Globe-on, nem jelent semmit, csupán azt, hogy a díjátadó szabályai szerint az a film, amit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában jelöltek, a legjobb filmért járó díjért már nem indulhat. Ilyen veszély az Oscaron nem fenyeget, mert bár Mexikó a Romát nyújtotta be versenyzésre, az Akadémia gálájának szabályzatában nincs hasonló korlátozás. 

Az persze alapnak vehető, hogy jelölni fogják, kérdés, hogy rengeteg pénzzel meg lehet-e venni a győzelmet.

Eddigi történelme során összesen tíz idegen nyelvű filmet jelöltek Oscar királykategóriájában, például 2000-ben a Tigris és sárkányt, ami az idegen nyelvű kategóriában nyerni tudott, de a legjobb filmért járó díjat A gladiátor elvitte előle. Olyan rendező is veszített már, mint Ingmar Bergman, akinek 1974-ben remekművét, a Suttogások és sikolyokat jelölték a legjobb film díjára, helyette a szobrot A nagy balhé kapta. 

Bár a Netflix nem kívánta kommentálni a gigakampányról szóló híreket, egy hollywoodi szakértő válaszolt a Fast Company újságírójának kérdéseire. Szerinte minden kétséget kizáróan a Romáé a legdrágább kampány a 2010-es Social Network  óta. Ez utóbbiról úgy tartják, nagyjából 25 millió dollárba került. A film nyert ugyan három díjat (adaptált forgatókönyv, vágás és eredeti filmzene), de a legjobb film végül A király beszéde lett.