• Egyre csak terjednek a kotyvasztott dizájnerdrogok a magyar szegénytelepeken, vannak, akik már 12 éves korukban függők lesznek.
• Ennek semmi köze az élvezethez, egyszerűen olyan rossz és kilátástalan az élet a szegregátumokban, hogy már az egészség sem érték.
• A kormányban nincs igazi felelőse a területnek, az ellátórendszer és a rendőrség tehetetlen. Eközben a függők 2-3 éven belül zombivá szívják magukat a veszélyes anyagokkal, és még a szakemberek sem tudják, hogy lesz számukra visszaút.
• Pedig már évi egymilliárd forintból neki lehetne állni segíteni.

"És az embernek az agya úgy eltompul… ettől a méregtől, a hipótól,... hogy olyan fóbiát kap, hogy ül és így van el, órák hosszat el, magával szemben órákon keresztül csak eztet forgatja és elvan és elnevet. És te azokon fogsz nevetni, hogy ő min nevet..."

Egy drogfogyasztó beszélt így egy másik drogfogyasztóról (vagy önmagáról?) valamikor tavaly egy magyarországi szegénytelepen. A Nemzeti Drog Fókuszpont 2018-as jelentése szerint Magyarországon minden tizedik felnőtt fogyasztott már drogot, a fiatal felnőttek közül pedig minden ötödik. Ez nagyrészt még mindig marihuána- vagy hasis-fogyasztást jelent, viszont 2010-ben berobbantak az országba az úgynevezett dizájnerdrogok,

és letarolták az ország szegényebb vidékét.

Nehéz megmondani, hányan fogyasztanak ma Magyarországon dizájnerdrogokat. A téma kutatóinak tapasztalatai szerint azonban az elmúlt négy évben nőtt a fogyasztás. Európa-szerte ma már 670 új anyagot tartanak számon dizájnerdrogként, ez a lista pedig folyamatosan bővül. Magyarországon 2017-ben 25, 2018-ban 7 új szert azonosítottak.

Dizájnerdrog a biófű, a herbál, a kristály, ezek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik, ezeknek a kábítószereknek ugyanis épp az a lényege, hogy szinte bármiből össze lehet őket kotyvasztani, amivel a fogyasztók ki tudják magukat ütni.

• Budapesten vannak olyan szegénytelepek, ahol ledarált kuplungtárcsát használnak.
• Máshol idős asszonyok főzik otthon a Zen-teának elnevezett anyagot. Rajtuk kívül valószínűleg senki sem tudja, mi van benne, még a fogyasztók sem.
• Kelet-Magyarországon csavarlazítóval kotyvasztanak.

Ezek mind a Jezsuita Roma Szakkollégium, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium és a Párbeszéd háza szervezésében megvalósulú Dizájnerdrogok a szegregátumokban című konferencián hangzottak el, ahol kutatók, segélyszervezetek, civil szervezetek és egyházak képviselői beszéltek arról, miért brutális probléma ma a magyar szegénység körében terjedő droghasználat, és mennyire nem képes vele mit kezdeni az állam.

Az elmondottakból egy olyan Magyarország képe rajzolódik ki, ahol a drogfogyasztók - akár tizenéves gyerekek - már nem azért szívnak és lövik magukat, hogy jó legyen nekik, hanem azért, hogy ne kelljen szembesülniük azzal a kilátástalansággal, ami a mindennapi életüket jellemzi. A silány minőségű szerek pedig 2-3 éven belül zombit csinálnak belőlük, akikről még a szakértők is azt mondják, fogalmuk sincs, hogyan lehetne visszahozni őket a vegetatív állapotból.

Egy jövő nélküli helyen az egészség sem érték

A konferencián előadó kutatók és szakemberek elmondása alapján a dizájnerdrogokat ma elsősorban a szegények fogyasztják.

• Mert olcsó.
• És mert erős a hatása.

Rácz József, az ELTE PPK és a Kékpont Alapítvány kutatója munkatársaival 2018-ban kutatást végeztek vidéki és fővárosi szegregátumokban. A cél többek között a fogyasztók pszichológiai és szociológiai jellemzése volt. Nyolc járás szegregátumait érték el, 50 fővel interjúztak, de csináltak kérdőíves felméréseket is.

Ebből kiderült, hogy a fogyasztók egy része már 12 éves korában, azaz nagyon fiatalon kapcsolatba kerül az anyaggal. A fogyasztók 40 százaléka pedig arról számolt be, hogy 15 évesen már drogozott.

Ez nem csoda, a telepeken még azok is tudják, hogy hol árulják a drogot, akik nem is szívnak. Egy másik kutató erről később azt mondta, az ötödikes gyerekek is tudják, hol a drogbolt a településen.

A miért szívnak?-ra a magyarázat pedig a menekülés.

“Nincsen pénzük, nincsen egy normális munkalehetőség, a családi állapotuk nagyon rossz, egyszer jó volt, de aztán beromlott nekik, aztán ennyi volt. Nincsen kilátásuk az életben és inkább drogoznak, könnyen vannak… elvannak és kész” - mondta valaki a fogyasztókról az egyik interjúban.

Ehhez képest a szer nyugalmat ad nekik. “A nyugalom a legfontosabb érték. Nem azért használja, hogy valami pluszhoz jusson, hanem hogy nyugalomhoz jusson” - magyarázta Rácz. Ebből következik, hogy ezeknek az embereknek semmilyen eufóriát nem okoz a droghasználat. Rácz szerint itt egyszerűen a túlélésről van szó.

Menekülésről a nyomor, a lelki problémák, az unalom, a létbizonytalanság, a kaotikus életvitel elől.

“… nyugalom, békesség van és boldogság, ezért használ az ember, legalábbis én. De valahogy úgy sokkal mélyebb nyugalmi állapotba tudom helyezni az agyamat… abban a pillanatban elfelejtek mindent, és csak magam vagyok, a magam csendességében” - mondta az interjúk során az egyik fogyasztó.

Rácz szerint ebben az élethelyzetben csak a jelen válik fontossá a fogyasztó számára. “Miért foglalkozzon a jövővel? Lehet nem is lesz jövő” - mondta. Nem érdemes tervezni, erőforrásokat felhalmozni, hiszen nem látszik, hogyan lehet egyről a kettőre jutni. Helyette a jelenben kell nyugalmat keresni, ezt biztosítja a szer.

Rácz szerint ez a fajta szerhasználat adott esetben lehet produktív is, ebben a kába állapotban lehet például főzni, teregetni, viszont ez nem közösségi dolog. A felmérés során alig volt rá példa, hogy a fogyasztók arról számoltak volna be, hogy együtt szívnak, szúrnak.

Lannert Judit, a T-tudok kutatóintézet vezetője, oktatáskutató a munkatársaival 2017-ben végzett egy kutatást. Ők 5-8. osztályos telepi tanulókkal beszélgettek 9 különböző iskolában Baranya, Borsod és Szabolcs megyében. “Az érdekelt, hogyan lehet megelőzni ezt a helyzetet” - magyarázta Lannert. Ebben a korosztályban (10-14 éves gyerekek), szerinte még nem tipikus a szerhasználat, de már látszódnak a jelei.

Lannert a kutatás során többször meglepődött. Úgy álltak neki, hogy azt feltételezték, a gyerekek és a szüleik majd tabuként kezelik a kérdést.

De nem, az ötödikes kisgyerek nyíltan elmondta nekik, hogy a bátyja dílerkedik, és ő is kipróbálta már, fájt a feje, zsibbadt tőle a lába.

A felmérés alapján a válaszadó gyerekek 8 százaléka próbált már valamilyen kábítószert és 36 százalékuk ismer olyat, aki használt már valaha valamilyen kábítószert. A kutatásból az is kiderült, hogy vannak olyan hatások, amelyek elősegíthetik a fiatalok körében a kábítószerfogyasztást. Ilyen például

• ha a szer könnyen elérhető,
• vagy a gyerek alkoholt fogyaszt,
• vagy a szülei engedékenyek.

Lannert ehhez hozzátette, hogy már az is árulkodó jel lehet, ha egy gyerek sok energiaitalt iszik, mert hiába legális, annak a fogyasztása sokszor együtt jár az alkohol-, az pedig a kábítószer-fogyasztással.

Csak úgy hívják, az Elfolyt Agyú Józsi

A terepen dolgozó szakembereket egy sor kérdésben sokkolták a dizájnerdrogok hatásai. Bodrogi Andrea, a VIII. kerületben működő Ébredések Alapítvány addiktológus orvosa azt mondta, sokszor még azt sem tudják, milyen anyagot használnak a fogyasztók. Előfordult például, hogy a közvetítő-anyag patkányméreg volt. A különböző anyagok hatása pedig kiszámíthatatlan.

Leginkább ez különbözteti meg a dizájnerdrogokat a korábban használt kábítószerektől: a hatás.

Rácz József szerint a heroin szerhasználói karrierje sokkal hosszabb, akár 15-20 éves is lehetett. A dizájnerdrogok - bár kevésbé életveszélyesek - sokkal rövidebb idő, már pár év alatt teljesen szétszedhetik a fogyasztóikat.

A pécsi György-telepen dolgozó INDIT Alapítvány munkatársa, Szemelyácz János ezt úgy fogalmazta meg, hogy azok a fiatalok, akik túl vannak 2-3 év dizájnerdrogozáson, mentális retardáltakká váltak. Egyszerűen nem épek - mondta.

Egy másik szakember azt mondta, neki úgy mutattak be valakit egy szegénytelepen, ott az Elfolyt Agyú Józsi. Pár éve még munkaképes, jókötésű férfi volt, ma halálraítélt.

A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Hajdú Krisztina arról beszélt, hogy ők tíz éve vannak jelen 31 járásban, és azt tapasztalják, egyre kevésbé lehet meghatározni, mi kerül ezeknek az embereknek a szervezetébe. A drogfogyasztás pedig sokszor több generációt is érint: van, hogy a nagypapa is beszívva megy az utcán. Sőt, óvodásokon is lehet néha látni a tüneteket. Igaz, ott inkább arról van szó, hogy a kisgyereknek pálinkás-cukros kendőt adnak, hogy elviselje a téli hideg hajnalokat.

Az ellátórendszer és a rendőrség tehetetlen

A megszólalók közül többen is kitértek rá, mit lehetne tenni? Az biztos, hogy a középosztályra számára kitalált rehabilitációs technikák - kezelés, majd visszaintegrálás a közösségbe - itt nem működnek. Ahogy az egyik kutató fogalmazott:

Nagyon nehéz valakit visszaintegrálni oda, ahol nincs semmi, és nehéz érvelni amellett, miért maradjon józan, főleg ha a többiek drogoznak.

Vagyis ahhoz, hogy egy szegénytelepen élő leszokjon a drogozásról, valójában az egész telep életkörülményeinek kellene javulnia.

De ezt hogyan lehet megcsinálni, amikor épp ezek azok a helyek, ahová a legkevésbé érnek el a szolgáltatások? Ráadásul az intézmények, önkormányzatok hozzáállása sok esetben az, hogy “amíg bent van a szegregátumban, addig nem jelent gondot, csak ha bedrogozva megjelenik a nagyvárosban”.

Urbanovszky Zsuzsanna, a budapesti Hős utcában működő Kontúr Egyesület munkatársa azt mondta, akkor változott meg a hozzáállás a Hős utcához, amikor megjelent a médiában, hogy valaki meghalt egy ismeretlen drog miatt a Stadionoknál. “Akkor jött a nyomás, hogy ennek véget kell vetni” - mondta. Pedig a telep előtte is ott állt Budapest szívében, mégsem jutott el oda a szociális munka, holott több mint kétszáz gyerek él ott. Sokuknak az egyesült munkatársai mutatták meg, hogy a közelben van egy metrómegálló mozgólépcsővel.

Az ominózus eset után rendőrök szállták meg a Hős utcát, akik napi szinten igazoltatták az ottaniakat. Urbanovszky szerint ez nem megoldás, hanem szélmalomharc, rendőrség helyett ugyanis szociális munkára lenne szükség.

A szakemberek által elmondottak alapján mind a rendőrség, mind az ellátórendszer képtelen megküzdeni a telepeken lévő drogproblémákkal, ugyanis szerepzavarban vannak vagy erőforráshiányosak.

A rendőrség ellentmondásos szerepéről Németh Zsolt nyugalmazott rendőrezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója beszélt. Németh szerint hiába lehet tudni pontosan, hol osztják a dorogot, a rendőrségnek valójában fogalma sincs, mi történik ezeken a telepeken, mert kívülről nézi a társadalmi folyamatokat, izolált pozícióban van. Az, hogy a Hős utcában megjelentek a rendőrök, csak azt mutatja, hogy nem szakmai szabályok határozták meg a működést, hanem a közvélemény és a politikusok kívánalmai.

A rendőrségi drogprevenció Németh szerint csak előadásokban gondolkodik, az akciók pedig úgy zajlanak, hogy ha tudomást szereznek egy terjesztői helyről, akik először megfigyelik, titkos információszerzés zajlik akár hónapokon, éveken keresztül, majd lecsapnak a fogyasztókra és a terjesztőkre.

Igen ám, de közben a drogterjesztés zajlik, és mindez azt mutatja meg Németh szerint, hogy a rendőrség bűnügyekben és elkövetőkben tud gondolkodni, és nem társadalmi folyamatokban. A bíróságoknak, ügyészségeknek arról tartanak továbbképzéseket, hogyan születhetnek még elrettentőbb ítéletek, pedig Németh szerint a cél nem ez lenne, hanem a fogyasztás megszüntetése.

Nyugat-Európában problémaorientált a rendészet, nem elég csak a bűnözéssel foglalkozni, a mögötte lévő szociális problémákat is azonosítani kell, és elvinni oda azt, aki ezzel foglalkozni tud - magyarázta Németh. Eközben a magyar rendőrség még az elterelési eljárásokra is sandán néz.

Az intézmények hozzáállásáról Rácz József beszélt a konferencia egy pontján: szerinte az intézmények ugyanúgy a jelenben élnek, mint a drogfüggők. A fogyasztókkal való beszélgetéseik során kiderült, ők hogyan látják az ellátórendszer intézményeit:

• Ezeket az intézményeket nehéz elérni fizikailag (erről több más szakember is beszámolt, hiszen a kistelepüléseken sokszor nincs jelen például addiktológiai központ).
• Össze-vissza vannak nyitva.
• Segítő szerep helyett sokszor hatóságként lépnek fel.
• Jönnek-mennek a szakemberek, éppcsak kialakul egy bizalmi kapcsolat, legközelebb már valaki más lesz ott.

Rácz szerint az érdekes az, hogy szakemberekkel beszélgetve is hasonló kép alakul ki az ellátórendszerről. Az intézmények kaotikusan működnek, nem lehet tudni, hogy egy hónap, vagy egy év múlva mi lesz. Elérhető lesz még az a projekt? Lesz rá pénz? A szakemberek ezért magukra hagyottnak érzik magukat, akik nem számíthatnak sem a kollégáik, sem a szakmájuk támogatására, csak a saját tapasztalatukra.

Mit lehet akkor mégis tenni?

A konferencián a kormányzatot Csányi Endre Péter egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár képviselte, sokat azonban nem tudott mondani, az egészségügyi államtitkárság ugyanis csak a közelmúltban vált a kábítószerügy felelősévé a kormányzaton belül.

Időt kérnénk - mondta.

Az ő és egy munkatársa előadásából azonban kiderült, hogy az országban jelenleg 85 ponton jelenlévő Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat erősítenék. Ezeknek a feladata elvileg az, hogy kormányzati támogatással, helyben összhangot teremtsenek a drogprobléma kezelésében érdekelt helyi intézmények és ágazatok között, és bevonják az önkormányzatokat is.

Több szakember azonban amellett érvelt, hogy ez édeskevés lesz, Szemelyácz János egyenesen azt mondta, hogy részben a kormánynak köszönhető, hogy ennyire rossz a helyzet, mert leépítették az addiktológiát, felléptek a civil szervezetek ellen, beszűkült a forrásokhoz való hozzáférés. Eközben az iskolák tömegével bocsátják ki funkcionális analfabétákat, a büntethetőség minimum korhatára 12 évre csökkent, a tankötelezettségé meg 16 évre. “Ezeket a dolgokat el kell kezdeni visszaépíteni” - mondta

A drogproblémák megoldásához pedig új szakemberek, pénz, energia és folyamatos jelenlét lenne szükséges a telepeken, és még az oktatáshoz sem ártana hozzányúlni.

Lannert Judit szerint az iskolának lehetne védőháló szerepe, amely megvédi a gyerekeket a függőségektől, de ez sokszor nem érvényesül, az pedig nem elég, ha hébe-hóba tartanak egy drogprevenciós előadást.

Látszik ugyanis, hogy azok tanulók, akik közösségre lelnek az iskolában, vagy csak jó tanulónak érzik magukat, kevésbé nyúlnak drogokhoz. Sőt, Lannert szerint az is látszik, hogy az iskola adhat gyerekeknek olyan készségeket, amelyekkel megküzdhetnek az őket érő stresszel. Ilyen például a képzelőerő, ami reményt adhat a gyerekek számára, hogy egyszer majd jobb lesz nekik.

Lannert szerint az iskolának ezért nem az lenne az elsődleges feladata, hogy drogprevenciót tartson. “A diákok tudják, hogy a kábítószer nem jó, nem azért használják” - mondta. Helyette az lenne a feladata, hogy ingergazdag környezetet teremtsen a gyerekek számára.

A kutató szerint az iskola mellett a helyi közösség állapota is jelenthet védőhálót a drogfogyasztással szemben. De ehhez az is kell, hogy az állam ne hagyja magára a közösséget, az út legyen lebetonozva a telepen, a megoldás pedig ne az legyen, hogy lerombolják a telepet - ahol egy élő közösség van -, hanem próbálják meg integrálni. Lannert szerint az sem tesz jót, ha a helyi elitnek megvan a lehetősége elkülönülni a helyi szegény - többségében roma - közösségtől, és például a szomszéd településre, egy jobb iskolába járatni a gyerekeit. Ez szintén gyengíti a közösséget. Erre pedig sok esetben - jó szándékúan - épp az egyház teremt lehetőséget.

Önmagában a jószándék kevés - hangsúlyozta Lannert, azzal ugyanis akár ellentétes hatást is lehet érni. Ő inkább azt hangsúlyozta, minél elfogadóbb és kreatívabb a közösség és az iskola, annál kevésbé lesz vonzó a cigi, pia és drog.

Hajdú Krisztina a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjaival példálózott, illetve a Mozgó Játszótér programjukkal. Utóbbi eldugott kis falvakba visz egy-egy napra gyerekprogramokat. “Muszáj odamennünk és egy képet mutatni a gyerekeknek” - mondta. Hogy lássanak olyan felnőtteket is, akik nem isznak és szívnak. Szerinte ezekkel a gyerekekkel minél többet együtt kell lenni, ezért fontosak az ilyen programok, közösségi terek.

Topolánszky Ákos, a konferencia egyik szervezője, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze, a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület szakértője arról beszélt, hogy a legsürgetőbb intézkedésként egy mobil csapatot kell felállítani, ami egyszerűen odaviszi a szolgáltatásokat az ellátórendszer hatókörén kívül eső telepekre

1384 szegregátumról beszélünk - mondta.

Első körben százat lehetne elérni, hetente kétszer 3-4 órában. A buszokban ártalomcsökkentő szolgáltatások, szociális munkás, orvos lenne. Egy csapat 4-6 telepet tudna elérni egy héten. A szakember-ellátottság persze kérdéses, hiszen jellemzően pont ott nincs elég szakember az országban, ahol sűrűsödnek a szegregátumok. De szerinte az első száz telep elérését így is ki lehetne hozni egymilliárd forintból az első évben.

“Hogy ez sok pénz vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Attól függ, mihez képest?” - mondta.