A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Zsilák Szilvia írása.

Hatodik alkalommal adták át a Nők a Tudományban Kiválósági Díjakat az Akadémián, idén a biológia, kémia és műszaki tudományok területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó női kutatókat ismertek el. A statisztikák szerint átlagosan Magyarországon a legalacsonyabb az arányuk, így a díjazottak egy igencsak férfias pályán nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Hiszen nem azért vannak ilyen kevesen, mert a nők ennyire alkalmatlanok, hanem mert a tudományos karrierjüket félbevágja a gyerekvállalás. A díj egyik alapítójával és két díjazott kisgyerekes kutatóval arról beszélgettünk, hogyan taktikázták ki, hogy velük ez ne történjen meg.

A Nők a Tudományban Kiválósági Díjakat hatodik alkalommal adták át a Magyar Tudományos Akadémia épületében. Évről évre egyre többen pályáznak, idén a kutatók biológia, kémia és műszaki tudományok területén nevezhettek. A díjat a Nők a Tudományban Egyesület ítélte oda azoknak a fiatal kutatóknak, akik kiemelkedő teljesítményt értek el a szakterületükön. Biológiatudományok kategóriában Dr. Bókony Veronika, kémiatudományok kategóriában Dr. Bálint Erika, műszaki tudományok kategóriában pedig Dr. Cséfalvay Edit vehette át az elismerést. A díjjal szeretnék felhívni a figyelmet a nők tudományos teljesítményére, hiszen a női tudósok a világon mindenütt háttérbe szorulnak a férfiakkal szemben. Egy ilyen díjra pedig különösen nagy szükség van hazánkban, mivel azEurostat legutóbbi felmérése szerint a női kutatók aránya a tudományos és mérnöki pályán az Európai Unión belül hazánkban a legalacsonyabb, mindössze 25 százalék. A társadalomban sokszor ez úgy csapódik le, hogy a nők egyszerűen nem elég okosak ahhoz, hogy kutatók legyenek, és a férfiak egyébként is jobban ellátják ezeket a munkákat.

Miközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a nők az egyetemi oktatás során még többségben vannak, még a doktorinál is közel egyenlő az arányuk, majd haladva felfelé a ranglétrán, az adjunktusok, docensek és professzorok közt egyre nagyobb a férfiak aránya, utóbbiaknál már majdnem nyolcvan százalék. Az egyesület vezetőjét és két kisgyerekes díjazottat kérdeztünk meg arról, hogy kutatóként nekik milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük ezen az igencsak elférfiasodott pályán.

A rájuk háruló gyereknevelés az, ami a leginkább veszélyezteti a nők kutatói karrierjét, miközben a férfi kollégák megszakítás nélkül építhetik a karrierjüket. De szerepet játszik az is, hogy a nőknek gyakrabban kérdőjelezik meg a kompetenciájukat, egy női vezetőt kevésbé fogadnak el a munkatársak is, az otthoni kötelezettségek mellett a külföldi konferenciákon való részvételük sem egyszerű. Pedig a kutatói munka viszonylag rugalmas, így megfelelő támogatások mellett ideális női karrier lehetne.

A felvételi bizottság hülyének titulálta

Balázsi Katalin, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Vékonyréteg-fizika osztály vezetőjeként dolgozik a Magyar Tudományos Akadémián, ahol közel negyvenfős kutatócsoportért felel. Csapatával például olcsón előállítható csontpótló biokerámia implantátumokat fejlesztettek ki tojáshéjból egy svájci cég számára, ami háromszor olyan gyorsan csontosodik, mint a szintetikus változat. Az anyagot Koreában egy csontrákos férfinál már sikeresen alkalmazták, akinek a műtét során el kellett távolítani az állkapocs egy részét, a hiányzó részt pedig tojáshéjból gyártott csontpótlóval töltötték ki. A sikereiért viszont keményen meg kellett dolgoznia, hiszen ebben a férfi többségű szakmában nem könnyű helyt állni, nem csak nőként, hanem anyaként sem.

“Megküzdöttem a saját kis csatáimat, kisebb-nagyobb sikerekkel, egészen a középiskolától az egyetemen keresztül a doktoriig és tovább”

– mondja Balázsi Katalin.

A kutató egy felvidéki kis faluban született, mivel mindig is jó volt reál tantárgyakból, ezért édesapja kezdeményezésére a Besztercebányán található elektrotechnikai középiskolába felvételizett, amibe neki akkoriban nem sok beleszólása volt. Kétségbeejtőnek találta, hogy ő az egyetlen lány az osztályban, az első tanítási hét végén azzal az elhatározással ment haza, hogy soha többet nem tér vissza. Persze a szülei vasárnap visszarakták a vonatra, a fiúk pedig csakhamar befogadták maguk közé, és elkezdődött életének “legszebb négy éve”.

A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen már nem okozott problémát, hogy 1200 egyetemistából csak kilencen voltak lányok. Akkor érte az első negatív diszkrimináció, amikor a doktori képzésre jelentkezett. A felvételi bizottság egyenesen “hülyének” titulálta, és olyan jótanácsokkal látták el, hogy “egy nő nem tudná teljesíteni az Elektrotechnikai Intézet elvárásait”. Elég szívós lánynak tartja magát, de ez az eset földbe döngölte. A mentora tanácsára viszont nem adta fel, és három év alatt megcsinálta az intézetben a doktoriját, mégpedig summa cum laude minősítéssel.

Gyesről egyből osztályvezető-helyettesként tért vissza

Később Budapesten helyezkedett el az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet laborjában. Szerencséje volt, mert olyan projektvezetőt fogott ki, akit csak az érdekelt, ki milyen jól dolgozik. Később itt ismerkedett meg a férjével, a házasságukból pedig két kisfiú született, ami három év gyedet jelentett az életében. Általában ez az a pont, amikor a női kutatók nagy számban lemorzsolódnak és félbeszakad a kutatói karrierjük. Azonban nála nem így történt, a gyedből osztályvezető-helyettesként tért vissza. A sikerének pedig az ügyes taktikázás volt a titka.

Katalin csak három évvel a doktori megszerzése után vállalt gyereket, ezt az időt pedig azzal töltötte, hogy mindent előkészítsen egy évekkel későbbi sikeres pályázathoz, ami beindíthatja a kutatói karrierjét. A felkészülő időszakban rengeteget dolgozott, kétszer-háromszor többet, mint a férfi kollégái, akik megszakítás nélkül építhetik a karrierjüket.

Ez idő alatt számos cikket publikált, saját kísérleteket végzett, és elég nyersanyagot gyűjtött össze, hogy a gyed alatt is tudjon majd publikálni. A gyerek megszületése után is tartotta magát a tervhez, amikor csak tudott, délutánonként, miután a kicsi elaludt, leült egy kávéval, és egy órát csak a kutatásnak szentelt. Ez a rutin őt fitten tartotta, persze nem lehetett úgy haladni, mint főállású kutatóként, mert ha a gyerek nyűgös volt, vagy jött a foga, akkor nem volt egyszerű ráhangolódni a munkára sem. A gyes alatt viszont elnyert egy pályázatot, így már úgy tudott visszatérni, hogy volt pénze, hogy a saját kutatási projektjével foglalkozhasson.

Úgy látja, a legtöbb kutatónőnek úgy szakad félbe a pályája, hogy nem sokkal a doktori után mennek el szülni, és mivel nincs elég anyag előkészítve, a gyes alatt nem tudnak publikálni, így kiesnek a körforgásból, és szinte a nulláról kezdhetik a kutatói karrierjüket. Ilyenkor már csak nehezen tudnak saját projekteket indítani, inkább beállnak különböző kutatócsoportokba, vagy vissza sem mennek erre a pályára.

A női kutatók visszatérését az is megkönnyítené, ha azoknak, akik csak fél évet szeretnének a gyerekük mellett otthon tölteni, lehetőségük lenne részmunkaidőben visszatérni dolgozni, hiszen egy depressziós anyuka senkinek sem jó, egy hosszabb kihagyás miatt pedig a kutatói létükből is kiesnek.

Az akadémia pár éve hozott egy olyan szabályt, hogy az MTA által meghirdetett pályázati lehetőségek esetében (pl.: Bolyai ösztöndíj, Nemzetközi Ifjúsági Konferencia Pályázat) 10 éven aluli gyerek esetén kitolják a pályázati korhatárt két évvel, azaz egy gyerek esetén 35 éves kor helyett, 37 éves korig van lehetőség benyújtani a pályázati anyagot. Ezt a kedvezményt a kisgyereket egyedül nevelő apák is igényelhetik.

Három férfi inkább kilépett, minthogy nő legyen a főnöke

Ha hosszú ideig a férfiak csak azért veszik be a pályázatba a nőket, hogy plusz pontot kapjanak, és megfeleljenek az indikátoroknak, de közben nem engedik őket aktívan dolgozni, akkor hamar belátják, hogy számukra értelmetlen a maradás. Hiszen nem mindegy, hogy csak beveszik egy méréssel, vagy az ő neve alatt fut a projekt. Sokszor a nők is hibáznak, mert nincs elég önbizalmuk, sokkal kényelmesebb elvégezni egy kísérletet és délután négykor hazamenni, mint vállalni a felelősséget egy saját kutatási témáért, és a fiatal kutatók béréért.

Balázsi Katalin a saját csapatában is tapasztalt negatív megjegyzéseket, mikor megkapta az osztályvezetői pozíciót, három férfi rögtön az elején kilépett, volt kolléga, aki már másnap azt mondta, hogy nem fogadja el, hogy egy fiatalabb nő mondja meg neki, hogyan dolgozzon, habár az igazgatói tanácsban ő az egyetlen nő.

A munkája rengeteg utazással jár, de hova teszi a kisgyereket, ha el kell utaznia egy hetes konferenciára? Mivel a férje is kutató, ezt úgy oldotta meg, hogy az egész család együtt utazott. De természetesen ez több pénz és energia, mintha csak egyedül utazna, hiszen a gyerekek napját is meg kell tervezni. Nem könnyű menet, ha a gyerek éppen nyűgös és nem akar korán felkelni, neki viszont előadást kell tartania.

Az akadémikus jelölésnél bevezettek egy olyan szabályt, hogyha egy nő ugyanolyan paraméterekkel rendelkezik, mint egy férfi, akkor előnyt kell neki adni.

“Fontos hangsúlyozni, hogy ugyanolyan vagy jobb, mert ne azért legyen valaki akadémikus, mert nő, azt nem vállalnám”

– fűzi hozzá azonnal a kutató.

Még csak negyven éves, de ha egyszer odakerül, hogy jelölik, akkor nem szeretné, hogy azért legyen tag, mert nő, azt nem vállalná. Ezzel több női kollégája is így van, a kvótarendszer pedig nem a legjobb megoldás, de valahol el kell kezdeni, ha ez nincs, akkor semmi változás nem kezdődik el.

Azért mert babát várok, nem várhatom el, hogy valaki egy évvel később doktorizzon

A kémiatudományok kategóriában Dr. Bálint Erikát díjazták, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szerves Kémia és Technológia Tanszék tudományos munkatársa. A fehér köpenye alatt már látszik, hogy úton van a második baba, a kutató a terhesség 24-ik hetében van. A laborjában sétálva egy mikrohullámú sütőhöz hasonló készüléken akad meg először a szemünk. A mikrohullámú besugárzással a hagyományos oldószereket váltják ki, így a különféle gyógyszer és növényvédő szer hatóanyagok előállítása gyorsabban, hatékonyabban és nem utolsó sorban környezetbarát módon valósulhat meg – magyarázza a kutató.

Bálint Erika legnagyobb példaképe vegyészmérnök nagynénije, aki két gyerek mellett felépített egy analitikai céget. Ezzel magyarázható, hogy amikor ötödikes korában azt kérdezték tőle az iskolában, mi szeretne lenni, akkor már a vegyészmérnököt írta fel a papírra. Amit a vidéki iskolában kicsit meg is mosolyogtak a tanárok. Tudatosan viszont a középiskolában döntötte el, hogy mivel szeretne foglalkozni, miután egy hónapot a nagynéninél töltött szakmai gyakorlaton, ami elegendő időnek bizonyult arra, hogy beleszeressen a szakmába.

Bálint Erika felvételt nyert a BME-re, férjével pedig épp a mikrohullámú technika hozta össze, egymás mellett helyezkedtek el azok az eszközök, amin épp a laborban dolgoztak. Miután Bálint Erika 27 évesen ledoktorált, rögtön elsőre sikerült elnyernie egy pályázatot, így elkezdhetett önálló témákon is dolgozni. Egy évvel később pedig össze is házasodtak a párjával, a hároméves pályázat végét már otthonról irányította, mert 30 éves korában megszületett a kislánya.

„Ha viszont a doktori után rögtön elmegyek babázni, akkor biztos nem tudok pályázni, és azokon nyerni. Akkor viszont nagyon nagy hátrányból indultam volna”

– mondta a kutató.

Hivatalosan egy évet és három hónapot volt otthon a kisgyerekkel, de közben is dolgozott. Az első hónapok kivételével folyamatosan cikkeket írt, tartotta a kapcsolatot az egyetemmel, és néha bejött konzultálni is a diákjaival. Nem volt könnyű beosztani az idejét, például, amikor aludt a baba, akkor intézte a konzultációkat a többiekkel. „Amikor lett volna egy kicsi idő magamra, akkor azt inkább a tudományra fordítottam” – fűzte hozzá Bálint Erika. Persze ennek a bevállalása sok stresszel is jár, viszont ha a pályázatot szünetelteti, azzal veszélyezteti a hallgatói előrehaladását, „azért, mert babát várok, nem várhatom el, hogy valaki egy évvel később doktorizzon”.

A második gyerekvállalást is tudatosan építi fel, amiben a doktoranduszai is nagyon sokat segítenek neki. Ő már nem tud jelen lenni várandósan fizikailag a laborban, de az irodában még igen, így innen irányítja a kísérleteket, aminek a nehezét addig csinálják meg, amíg bent tartózkodik. A baba megszületése után az elején minden idejét a gyerekre fogja fordítani, utána viszont távolról fog dolgozni, az eredmények alapján pedig már tud cikkeket írni. „A munka azon fázisában pedig már, – ha minden jól működik -, akkor mindegy, hogy az irodában ülök vagy otthon” – mondja a kutató.

Bálint Erika másik szenvedélye tanítás, a doktoranduszai között jelenleg is több lány is van. Az egyetemen még több a lány (körülbelül 60 százalék), mint a fiú diák (körülbelül 40 százalék), viszont kevesen mennek kutatónak, és ha megnézzük a tanszéken a vezetői pozíciókat, akkor kizárólag csak férfiakat találunk. Őt általában akkor keresik meg a lányok tanácsokért, amikor megszerzik a egyetemi diplomát. Hiszen ilyenkor mérlegelniük kell a lehetőségeiket, 23-24 évesen még négy év doktori áll előttük, de ha elmennek például a gyógyszeriparba dolgozni, akkor a fél éves próbaidő után vállalhatnak gyereket, viszont akkor csak a babával kell foglalkozniuk. Az a tapasztalat, hogy utána alacsonyabb pozícióba veszik vissza őket, mert közben a helyükre felvesznek mást.

Bálint Erika nagyon szeret utazni, a doktori alatt még a Kanári szigetekre is eljutott tudományos konferenciára, ami szakmai fejlődésében fontos szerepet játszott. Ebben az időszakban viszont csak magyarországi konferenciákra tud elmenni, oda is a családjával utazik, akik tudnak vigyázni a kislányára, amíg ő előad. Szeptember végén lesz Ljubljanában egy nemzetközi konferencia, ahol, lehetőség lenne előadást tartani, és együttműködéseket kialakítani. Szakmai szempontból nagyon jó lenne kijutni, viszont még mérlegelnie kell, hogy a két–három hónapos kisbabájával be merje-e vállalni az utazást.

Szerencsésnek érzi magát, mert mindezt nem kell egyedül végigcsinálnia, az anyósa, aki már nyugdíjas, a nagynénije, illetve a férje nagyon sokszor beugranak kisegíteni őt, így az előző gyerekvállalásnál sem esett ki a tudományos életből. A férje mindenben támogatja, mivel ő is kutató, megérti, hogy esténként és hétvégenként is dolgoznia kell. „De azt is el tudom képzelni, hogy egy olyan férj mellett, aki ezt kevésbé fogadja el, én sem tudtam volna ennyit dolgozni, és akkor ugrott volna a saját kutatásom is.”

A cikkírásban az sem akadályozza meg, ha a baba épp a karjában van

Dr. Cséfalvay Edit műszaki tudományok kategóriában vehette át a díjat, azért is tartja fontosnak az elismerést, mert ezen a területen nőként borzasztóan nagy a verseny, hiszen a pályázatokon a résztvevők 66 százaléka férfi, és csak 33 százaléka nő. A külföldön is elismert membránműveletekkel foglalkozó kutató többek között az iparban keletkező hulladékvizek szétválasztásával foglalkozik. Kifejlesztett egy olyan módszert, amivel az állati takarmányok előállításakor keletkező hulladékvíz a vegyi anyagoktól megtisztítva juttatható vissza a gyártási technológiába, ezáltal csökkentve az ipari vízfelhasználást.

A 37 éves kutató jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék docenseként dolgozik.Hasonló vagy magasabb pozíciókban rajta kívül nem dolgozik másik nő a tanszéken. Ő maga már húsz éve mozog a műegyetemi közegben, de nem tapasztalt diszkriminációt. A kutató egyébként is csak később szeretett volna gyereket vállalni, ezért ez a karrierjét sem tudta befolyásolni. Jelenleg viszont otthon tartózkodik a kisbabájával, ami szintén nem hátráltatja őt, mert mindent jó előre megtervezett és előkészített, és a távmunka is nagy segítséget jelent számára.

Dr. Cséfalvay Edit már egész kiskorától kezdve tudta, hogy egyetemre szeretne menni, műszaki szemlélete kialakulására nagy hatással volt az édesapja. Szerencséje is volt, mert pont akkor indult el az első környezetmérnök szak a BME-n, amikor egyetemre felvételizett. A diploma megszerzése után a doktori tanulmányait is ebben az intézményben folytatta, itt szeretett bele a kutatásba és döntötte el, hogy ezzel szeretne foglalkozni, pedig már akkoriban is többszörös fizetésekért csábították el a diákokat külföldi, vagy magyar cégek.

A kutatónak idén januárban született meg a kislánya, nem a karrierépítés fogta vissza, hanem mert 37 éves koráig nem is foglalkoztatta a gyermekvállalás gondolata. Ebben az életszakaszban viszont úgy érezte, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy családot alapítson. Docensként pedig elérte a karrierjének az egyik csúcsát, ami után egyébként is egy stagnáló időszak következik, mert az MTA doktori fokozat megszerzéséhez még további 10 év tapasztalat szükséges.

Mindent előre előkészített a munkahelyén, hogy amikor a baba megérkezik, az ne okozzon fennakadást a karrierjében. Kutatócsapatával jelenleg azon dolgozik, hogy milyen bio alapú anyagokkal lehet a hagyományos grillgyújtó folyadékokat kiváltani. A folyadékok égése közben füst és egyéb égéstermékek kerülnek a levegőbe, ezek nem csak a környezetre, hanem az emberi szervezetre is károsak, ezért már terhesen sem ment laborba, de koordinálni tudott az irodából. Úgy időzítette, hogy a kutatás kísérleti fázisa lezáruljon decemberre, onnan kezdve pedig nincs más dolga, mint a meglévő eredményeket tudományos közlemény formájában megírni. Emellett pedig vannak olyan kutatások is, amikhez nem kell kísérleteket végezni, csak adatbázisok kellenek, amikből tud otthon is dolgozni. A cikkírásban az sem akadályozza meg, ha a baba épp a karjában van, akkor a beszédfelismerő program segítségével diktálja le a szöveget.