Hó és mágikus bizbaszok
2015 december 20., 08:39
Ha úgy nézzük, lehet, hogy a dolgoknak mégiscsak van lelkük
Nehezebben elinduló hétvégi délelőttökre kitalált sorozatunk ismét jelentkezik, ezúttal egy különleges hang-, és látványvilágú összeállítással.
A mai mix mögött egy együttműködés áll: a Szimplában kéthetente zajlanak a Makrokozmosz-estek, melyeken a legkülönfélébb hangokból és hangkeltő eszközökből építkező Panda alkot együtt a Makró VJ-párossal, akik mikroszkóppal, projektorral és itt-ott gyűjtött tárgyakkal teremtenek vizuált a zene mellé. Ezért, a sorozat történetében először, ma a szokásos mixcloudos, hallgatható válogatás mellett elérhető egy youtube-os verzió is, mely a makrófelvételek mellett az alkotókat is megmutatja időnként.
A mixcloudos, csak hallgatható verzió:
Ez pedig a videó, amely a hangok mellett látványokat is felvillant. Mindenki válasszon kedve és kedélye szerint:
link
Forrás
Panda egyszer már szerepelt a sorozatunkban, akkor részletesebben is leírtuk, mi mindent érdemes tudni róla. Legközelebb a Nemzeti Táncszínházban futó Képíró című darabban lehet élőben hallani zenéit. A Makró párosáról pedig minden további információt a Facebook-oldalukon lehet fellelni.
A mai közös munka mellé kaptunk Pandától egy részletes leírást is, íme:
„Ha úgy nézzük, lehet, hogy a dolgoknak mégiscsak van lelkük.
Lelke van a vajas kenyérnek, mert merő rosszindulatból mindig a vajas felével esik a földre, a windows frissítésnek, mert mindig a legrosszabb pillanatban kezd neki, vagy a közlekedési lámpának, amelyik meglátja hogy jövünk, ezért gyorsan pirosra vált. Ha kedvesen beszélünk a zárhoz, amit már régen ki kellett volna cserélni, talán kinyílik végre, és nem töri el a kulcsunkat. Dolgokkal vagyunk körülvéve, mondhatni: bekerítenek bennünket a dolgok. Függönyök, virágok, kávéfőzők és képernyők között élünk, hogy olyanokról ne is beszéljünk mint mondjuk a plakátok vagy a galambok.
Mi vagyunk a dolgok teremtői, és azért teremtjük őket, mert megteremthetőek.
Megnevezzük őket, mert megnevezhetőek; szeretjük, utáljuk, használjuk őket, vagy kikerüljük, átlépjük, elhesegetjük, nem törődünk velük.
Megszokjuk a dolgok helyét; addig van rend, amíg a dolgok a helyükön vannak.
Hatvanszoros nagyításban viszont ezek a dolgok kilépnek a megszokott helyükről, és elvesztik az eddigi jelentésüket: egy madártoll sűrű erdővé, egy pamutgombolyag külön bolygóvá válik, világok pusztulnak el, ha megpörkölődik egy papírdarab, és születnek újjá, ha jobban megnézünk egy vízcseppet. Hatvanszoros nagyításban fejest ugorhatunk egy szivacsba, és olyan közel juthatunk a rododendron levelén rohangáló hangyákhoz, ahogy azt gyerekként annyira szerettük volna.
Nagyítóval a kezében az ember megtanulhat újra csodálkozni; és amikor csodálkozunk, visszakaphatunk valamit abból, ami annyira kiapadhatatlannak tűnt amikor még csak derékig értünk.
Játszani is engedjük, szép, komoly fiainkat:
Például a Makró Vj duót, akik a körülöttük lévő tárgyakból, tengerparton talált csigákból, budai mohákból, ott felejtett sörösüvegből telefonra szerelt nagyítóval csinálnak vizuális aláfestést ehhez a mixhez, amiben azzal játszok, hogy megpróbálom a tiszta 'érintetlen' emberi hangot össszebarkácsolni mindenféle elektronikus rosszalkodással. Nem csak számok mennek egymás után, hanem sok szám részleteiből összeálló tételek, amik így egyben elkezdenek külön, új számként életre kellni; egy nagy utazás, de sok kicsi külön világ amire rácsodálkozhatunk, görög kórustól az acidon át a népzenéig.
A Szimplakertben kéthetenként jelentkező Makrokozmosz sorozat lenyomata ez a kisfilm, ami ilyen babzsákos - ambientes nyugi, miközben a Makrósok az orrod előtt csinálnak mindenből vizuált, a hajadtól, a nagypapád régi óráján át egészen a gyönyörű új ötszázasig.”
Sorozatunknak ez már sokadik része volt, a korábbiakat itt lehet meghallgatni.