Semmit nem jelentenek a megemlékezések a romagyilkosságok túlélőinek

• A közösségi megemlékezések csak a médiának és a közvéleménynek szólnak, a megölt szeretteik emlékét az őrzi igazán, ha a családban senki nem felejti el őket – vélik a 2008-2009-es romagyilkosságok túlélői és hozzátartozóik.
• Mondják ezt leginkább azért, mert családtagként valódi lelki támogatást nem kapnak ilyenkor a közösségüktől – ide értve a településükön élő romákat is. A túlélők részben a távolság, részben az eltelt hosszú idő miatt már alig tartják a kapcsolatot egymással, pedig egyikük szerint össze kéne fogniuk.
• “Mitől féltek? Ha nem beszéltek, nem tudja meg ország-világ, hogy mi történik velünk!” – mondja a videóriportban Csorba Erzsébet.
• Az abcúg.hu videóját Neuberger Eszter és Pivarnyik Balázs készítette.

A 2008-2009-es romák elleni rasszista támadássorozat eseményei közül leginkább a 2009. február 23-án történt tatárszentgyörgyi gyilkosság épült be a köztudatba, ennek a tíz éves évfordulójára szerveződött egyedül nagyobb megemlékezés, ahol mi is forgattunk. Nem sokkal később pedig Horváth Aladárral, a Roma Parlament Egyesület elnökével készítettünk interjút, aki a szolidaritás hiányát tette szóvá a magyarországi cigány kisebbségi körökben.

Most a halálos áldozattal járó támadások áldozatainak legközelebbi hozzátartozóival beszélgettünk. Az abcúg.hu videóriportjából egyedül a kislétai támadást túlélő Pótor Tímea Ketrin maradt ki. Őt is megkerestük, de a fiatal nő azt mondta, nem szeretne újra kamera elé állni.

Ha segíteni szeretne a riportban szereplő túlélőknek, a részletekről ezen az e-mail címen érdeklődhet: jozsegulyas@gmail.com.