Takács Zsuzsa nagyszerű verseskötete nyerte az Aegon-díjat

irodalom
2019 március 27., 11:03

A hagyományosan átpolitizált és egyre vállalhatatlanabb állami elismerések, illetve a szabad szemmel alig látható jutalommal járó alternatív kezdeményezések mellett van néhány magándíj, amely ha elég ideig kitart, akkor igazodási pont lehet a művészetekben.

A tizennegyedik alkalommal átadott Aegon Művészeti Díj mára ilyen lett. A 3 milliós díjhoz több milliós média-megjelenést csatol az alapító Aegon Biztosító, de legalább olyan fontos, hogy a 10 jelöltről oktatási anyagokat, óravázlatokat készítenek magyartanárok, ami bizonyosan az egyik legfontosabb kezdeményezés a kortárs irodalom közvetítésére.

Idén ezeket a tavalyi megjelenéseket választotta a zsűri:

  • Dragomán György: Rendszerújra
  • Garaczi László: Hasítás, Magvető
  • Kemény István: Nílus, Magvető
  • Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Magvető
  • Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Magvető
  • Márton László: Két obeliszk, Pesti Kalligram
  • Simon Márton: Rókák esküvője, Jelenkor
  • Szvoren Edina: Verseim, Magvető
  • Takács Zsuzsa: A Vak Remény, Magvető 
  • Tolnai Ottó: Szeméremékszerek (A két steril pohár), Jelenkor

Ma pedig bejelentették, hogy a győztes Takács Zsuzsa gyűjteményes kötete, 

amelynek egyik különleges verséről a 444-en is írtunk már.

Takács Zsuzsa
photo_camera Takács Zsuzsa Fotó: Valuska Gábor/Litera

Takács Zsuzsa gimnáziumi tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte, majd 1957–58-ban a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar hallgatója is volt párhuzamosan. 1958-tól spanyol és olasz irodalmat hallgatott az egyetemen, hat évvel később pedig már anyanyelvi lektorként dolgozott Kubában, a havannai egyetemen. Versei a 60-as évektől jelentek meg az Élet és Irodalomban, majd az Új Írásban, a Kortársban, a Jelenkorban és az Alföldben. 1964-től közel négy évtizeden keresztül tanított diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1995-ben szerezte tudományos fokozatát spanyol filológiából. Fordítói tevékenysége olasz, spanyol, katalán, francia és angol költők munkásságára terjed ki. Számtalan elismerése mellett 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben a Digitális Irodalmi Akadémia a tagjai közé választotta, 2014-ben pedig Artisjus irodalmi díjat kapott Tiltott nyelv című kötetéért. Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2019-ben nyerte el. (via Litera)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.