Amióta megcsináltam életem első nutriába töltött borzát, gyakran álmodozom hentesnél nem kapható állatok megevéséről. Más talán drága autókról, dögös faszikról vagy szexi bukszákról ábrándozik, én inkább rántott sünről, rókalevesről és mókusfasírtról. 

Éppen ezért estem szó szerint extázisba, amikor Juli az előbb a következő képet küldte el nekem cseten:

Képtelen voltam folytatni, amivel foglalkoztam. Szuvidált pocokról, hirtelen sült pocoksteakről, bácskai rizses pocokról és nagykéssel gondosan felaprított pocoktatárról képzelegtem mindaddig, amíg Juli vissza nem hívott azzal, hogy a képet készítő barátjától megtudta, a Móricz Zsigmond téri, Húspalota nevű hentesnél készült a kép.

Túlzás nélkül remegő kézzel tárcsáztam a húspalotát és kamaszhangon rebegtem el a hentesnek, hogy nehezen merem elhinni, de tényleg rendelhetnék-e pockot és hogy mennyibe kerül. Kedélyes ember volt, egészen közel ahhoz, hogy hangosan röhögjön, de csak erősen remegett a hangja, amikor elárulta:

"Igazából mindig azt írjuk ki, hogy "pácokra rendelést felveszünk", csak a részegek mindig átírják pocokra. Beletörölnek."

Nagyot nevettem, de belül mélyen ott zokogott bennem az örök kis egerészölyv.