Házhoz ment a megalázásért a demokratikus viszonyoktól már teljesen elszokott magyar külpolitika Szlovéniában.

Kétszer verte le a ugyanis rajta a Mlnadina című lap és Tomaž Lavrič karikaturista, hogy Magyarország ljubljanai nagykövete, Szilágyiné Bátorfi Edit előbb olvasói levélben, majd példátlan módon a szlovén külügyminiszternek átadott diplomáciai jegyzékben tiltakozott egy, az újság címlapján megjelent Orbán Viktor-karikatúra miatt és

arra kérte a szlovén kormányt, hogy a jövőben akadályozza meg, hogy hasonló eset megtörténjen az országban.

Azon kívül, hogy alap erre reakcióként megcsinálta a kérdéses címlap olyan verzióját, ahol Orbán nem egy szélsőjobbos-náci vezér, akihez hozzárdörgölőznek a szlovén SDS nevű párt vezetői, hanem egy melegzászlós homoszexuális aktivista, akihez hozzárdörgölőznek a szlovén SDS nevű párt vezetői, a kép szerzője nyílt levelet is írt a magyar nagykövetnőnek.

Tomaž Lavrič karikaturista ebben egy diktatúra bűnbánó alattvalójának stílusában kér bocsánatot Szilágyiné Bátorfi Edittől.

“Hálás vagyok a magyar nagykövetnek, és arra kérem, fogadja el őszinte bocsánatkérésemet, amiért a miniszterelnökét a Mladina lapjain szemtelenül és teljesen valószerűtlenül ábrázoltam. Abszolút jogosan háborodott fel rajta”

- kezdődik a levél, ami az ilyen típusú nyilvános bocsánatkérések klasszikus koreográfiájának megfelelően a bocsánatkérő önostorozásával folytatódik, ami hamar átmegy a valódi bűnösök megnevezésébe.

“Az ön által küldött levél után mélyen magamba néztem, és felismertem, hogy hibáztam. Tudom, hogy ami történt, nem lehet semmissé tenni, de hadd hozzak fel néhány érvet védekezésképp, hiszen én is csak a körülmények ártatlan áldozata vagyok. Hadd mutassak rá a történet igazi bűnöseire.”

Na de kik ők? Tomaž Lavrič hármat is talált!

“Első helyen áll természetesen az a kommunista oktatási rendszer, ami agymosást végzett rajtam, és megtörte a nemzet- és vallástudatomat. Bűnösök még a lap főnökei és szerkesztői, akiket jobban kéne figyelni és időben megállítani, hiszen tudják, hogy én milyen felelőtlen és naiv vagyok politikai kérdésekben, meg hát mindenről elhiszem, hogy az úgy van, ahogy. És végül, de nem utolsósorban, bűnös a mi elnéző igazságszolgáltatásunk, ami nem bünteti az ennyire kirívó társadalmi szabálytalanságokat.”

A levél vége megint klasszikus, amennyiben a bűnös maga kér még keményebb büntetést a saját fejére:

“Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta."

Arról egyelőre nincs hír, hogy a közpénzen fizetett sajtólevelező erre is reagált-e.

(Az eredeti nyílt levelet a Karikatúra Klub fordításában idéztem.)