Felejthetetlen rímeink: Csokonai ananászától az L.L. Junior által kétszer kimondott igenig

irodalom
2019 április 11., 09:30
comments 263

Ma van a magyar költészet napja. Bár a kortárs költők közül sokan bottal se piszkálnák meg a rímeket nagy nyilvánosság előtt, kedvencei mindenkinek vannak. Arra kértem néhány költőt, válasszanak egy lieblinget, de azt se bántam, ha valaki végül több rímpárt vagy egész versszakokat küldött.

Utánuk pedig a 444 munkatársai válogatnak immár nem a magas költészet, hanem a könnyűzene rímes kincsestárából.

Parti Nagy Lajos

Hát, ezt csak kapásból lehet, ahogy épp bevillan. Legyen Kosztolányi Szeptemberi áhitatából a 

„darázs ma / garage-ba”.

Tóth Krisztina

Kamaszkorom óta kísért ez a mágikus erejű, titokzatos vers, és ezek a kedvenc soraim belőle:

„Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.”

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)

Horváth Viktor

Nincs líblingem, mert sok van. Most ezzel a Zrínyi-idézettel élvezzük a szabálytalanságot meg az esetlen darabosság erejét. És a bosssssszúúúúút.

„Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,
Telhetetlenségednek eljütt órája;”

(Szigeti veszedelem, 15, 98.)

Csehy Zoltán

Én a kancsal rímet szeretem. Tudom, hogy  nincs minden rendben vele, testi fogyatékos (bandzsít), gyerekesnek tartják, nem mernek semmi komolyat rábízni,  tudom, hogy MÁS. De pontosan tudja, hogy a magasságot a mélységgel kell szembesíteni és viszont. És csöppet sem hivalkodó: van, aki észre sem veszi. Még az Ómagyar Mária-siralomban (kínzatul / veretül) vagy a népdalokban (felhő/holló) toleráltuk, a modern kor közröhej tárgyává tette.  Devecseri Gábor Elszáll az én c. halálverse az egyetlen kivétel. Ebből a versből pár kedvenc rímpár:

„Sokat nem ér e porhüvely.
Lehetsz erős, mint egy bivaly.”
 

Vagy:

„Mert nem távol vagy s nem közel;
de mint a negatív kazal
a nagy nincs-aratás után
megbújsz a nemlét szegletén.”
 

Vagy:

„És nincs több lángzó alkonyat.
Nem szól a hárfa, kasztanyett.”
 

És egy ráadás:

„gyalog járkálsz, semmi se véd:
örökléttel volt randevúd”

Devecseri Gábor 1964-ben
photo_camera Devecseri Gábor 1964-ben Fotó: Fortepan

Fenyvesi Orsolya

Az én kedvenc rímpárom ősi misztikumot idéz, magát a költészet lényegét fejezi ki:

„Koszorú, koszorú,
miért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú,
mert a nevem koszorú.”

Zseniális darab: zavarba hoz, elgondolkodtat, évekig halvány fogalmad sincs, mit jelent. Amikor végre megérted, akkor is csak mintha értenéd. Végzetszerű, mégis játékos, mint a legjobb költészet. Üzenete örök érvényű: az vagyok, vagy olyan vagyok, amire rímelek. 

Így utólag megmagyarázza tán a Miért vagy szomorú, Morzsi? Hisz' jó gazdi az Orsi kezdetű, kiskutyámnak írt kisgyerekkori zsengémet is.

Amikor a lányom nagyon pici volt, én meg nagyon fáradt, a létező összes verzióban előadtam neki. Őt semmivel nem lehetett megvigasztalni, józan eszem megőrzéséhez azonban jelentősen hozzájárult, hogy Poporú, poporú, miért vagy olyan foforú? Azért vagyok foforú, mert a nevem poporú.

Peer Krisztián

Huszonéves koromban egy este felhívtam Lator Lászlót, akit egyébként nem is ismertem személyesen, hogy segítsen megtalálni egy verset. Napok óta zakatolt a fejemben, de csak ennyire emlékeztem belőle: Az a valami, az a valami, az a valami füstgomoly /az a valami, az a valami, az a valami nincs sehol. Persze már ennyiből is sejthető, sejtettem én is, hogy Arany. Jellemző még (rám), hogy a keresztrímből csak az egyik rímpár vésődött be. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy Lator rögtön rávágja a megoldást: Visszatekintés. 

 „Az az ábránd - elenyészett; 

Az a légvár - füstgomoly; 

Az a remény, az az érzet, 

Az a világ - nincs sehol!”

Takács Zsuzsa

Pessoát fordítanom különös kaland volt. A Közgazdasági Egyetemre menet (ahol nem írnokként, mint portugál elődöm, hanem egyetemi oktatóként, általam nehezen értelmezhető szövegek alapján diplomáciatörténetet, társadalomtudományt, banki szövegeket tanítottam spanyol szakos nemzetközi hallgatóimnak), az egyetemre menet tehát a metrón, gondolatban Pessoa ópiummámorban fogant verseit fordítottam. Minden félig hivatalos dokumentumom háta Pessoa-rímekkel volt tele. Egyébként rajongok a rímekért.

Takács Zsuzsa az Opiárium című verset (lásd itt) küldte el portugálul és a saját magyarításában, ebből választottam ki két versszakot:

Turi Tímea

Szerkesztőként olyan a viszonyom a versekhez, mint Gombóc Artúrnak a csokihoz: a nugátból és a töltött csokoládéból ugyanúgy elismerem a minőséget. De olvasóként és olyan emberként, aki maga is szokott verseket írni, egyfajta távolságtartással szemlélem a rímes verseket. A rímes vers reménye, hogy a tartalom és a forma összecsenghet, ezért mindig félek, hogy a rím hazudik, vagyis rímes versben sokkal nehezebb nem hazudni. Az önfeledt játékok azonban bámulatosak lehetnek, ebben Kosztolányi rímpárjai az etalonok, például: 

„Bármennyi embert ölök rakásra, 
nem teszek szert egy öröklakásra.”

Térey János

Néhány leg-.

Legmeghökkentőbb Somlyó Zoltán:

„És ahogy mentem a Nagyköruton,
sötét fejemmel, mint egy teuton:
őt zúgta Budapest…” 

(Szűz Miléva)

És Pajor Tamástól szinte bármi:

„Azt mondod, itt egy Oldsmobile?
Azt mondom, itt egy Csernobil” 

(Szabad vagy)

Legelegánsabb természetesen Kosztolányi:

„És dicsérvén a Poézis hatalmát
Átnyújtott volna versemért egy almát...”
 

(Ének Virág Benedekről)

És az ő nyomdokán József Attila:

„s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.” 

(Csak az olvassa...)

Legmerészebb a maga korában Csokonai, aki először írta le az ananász szót magyarul, s a kanászra rímelteti:

„Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.”

(Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban)

Pataky Attila, Csokonai Vitéz Mihály, Kosztolányi Dezső, Hooligans Endi, Kozsó, és gróf Zrínyi Miklós
photo_camera Pataky Attila, Csokonai Vitéz Mihály, Kosztolányi Dezső, Hooligans Endi, Kozsó és gróf Zrínyi Miklós Fotó: Kiss Bence

A 444 munkatársai és a magyar dalköltészet

Bede Márton természetesen egy érzelemdús klasszikussal nevez:

„Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.”

Ács Dániel 2014 egyik nagy ígérete, Cetli Elment az internet című számának refrénjét nem tudja kiverni a fejéből:

„Kurva anyádat, Internet,
Hogy pont most kellett elmenned!”

link Forrás

Király András és az ismeretlen MTK-ultra rigmusa:

„1888 óta
MTK, a kék-fehér csóda”

Haszán Zoltán is focival jön:

„Felcsút, Felcsút, győzni fogunk
Felcsút, Felcsút, kis hely, nagy játék
A Váli-völgy szíve teérted dobog, minden gól ajándék.”

link Forrás

Boros Juli tartalom és forma összhangját találja meg a Zanzibár alkotásában:

„Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna.”

Sarkadi Zsolt és a halandzsanyelv:

„Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!
Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!”

link Forrás

Horváth Bence hasonlót idéz Geszti Péter kimeríthetetlen életművéből („Ha nem tudsz róla, gond egy szál se, / Evribadi brumm brumm, i ták dálse!”), de végül választása T.K.O., Dopeman és Ganxsta Zolee és a Kartel közös nótája, a Nesztek! részletére esett:

„Megettétek a kajámat,
megittátok a piámat,
mit akartok még? A faszomat?
Nem adom!
Nekem is van spanom,
Gyurmának hívják!
Mit akartok tőlünk ti buzi bohóc brigád?”

Uj Péter talált tárgyon mutatja be a ragrímek működését. Az akaratlan vers szerzője és címe

Németh Szilárd: Nyúljával

link Forrás

Magyari Péter szeme az Edda egyik különleges megoldásán akadt meg:

„Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.”

Czinkóczi Sándor egy 2017-es sláger nyitórímét ajánlja Hirótól:

„Engem elhagyott Kriszti, K.O.,
mert én nem vagyok Cristiano”

Herczeg Márk a Dupla Kávé Kék a szeme című szerzeményéből választott ún. önrímeket: ilyenkor ugyanaz a rímhívó szó és a felelő rím.

„Bedobok egy kávét, röviden, hosszan,
ideül egy jó csaj, szövegelek hosszan.
A telefonban, ugye megmondtam,
Hogy te ne keressél engem, csak ha elmondtam.”

link Forrás

Ebben az alkategóriában a Hip Hop Boyz is nagyot ment, de lezárásként inkább olyan különlegességet mutatok, ahol egy raggal sikerül kisiklatni az önrímet is. Alighanem ez a rím nulla foka:

„Szép lány vagy, a legszebb itt, igen,
De nekem még nem mondtál igent.”

LL Junior: Ragamoffin

link Forrás

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.