Nem tudok tükörbe nézni, ez annyira beteg
2014 július 30., 20:45
Felejthetetlen rímeink: Csokonai ananászától az L.L. Junior által kétszer kimondott igenig
Ma van a magyar költészet napja. Bár a kortárs költők közül sokan bottal se piszkálnák meg a rímeket nagy nyilvánosság előtt, kedvencei mindenkinek vannak. Arra kértem néhány költőt, válasszanak egy lieblinget, de azt se bántam, ha valaki végül több rímpárt vagy egész versszakokat küldött.
Utánuk pedig a 444 munkatársai válogatnak immár nem a magas költészet, hanem a könnyűzene rímes kincsestárából.
Parti Nagy Lajos
Hát, ezt csak kapásból lehet, ahogy épp bevillan. Legyen Kosztolányi Szeptemberi áhitatából a
„darázs ma / garage-ba”.
Tóth Krisztina
Kamaszkorom óta kísért ez a mágikus erejű, titokzatos vers, és ezek a kedvenc soraim belőle:
„Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.”
(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)
Horváth Viktor
Nincs líblingem, mert sok van. Most ezzel a Zrínyi-idézettel élvezzük a szabálytalanságot meg az esetlen darabosság erejét. És a bosssssszúúúúút.
„Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,
Telhetetlenségednek eljütt órája;”
(Szigeti veszedelem, 15, 98.)
Csehy Zoltán
Én a kancsal rímet szeretem. Tudom, hogy nincs minden rendben vele, testi fogyatékos (bandzsít), gyerekesnek tartják, nem mernek semmi komolyat rábízni, tudom, hogy MÁS. De pontosan tudja, hogy a magasságot a mélységgel kell szembesíteni és viszont. És csöppet sem hivalkodó: van, aki észre sem veszi. Még az Ómagyar Mária-siralomban (kínzatul / veretül) vagy a népdalokban (felhő/holló) toleráltuk, a modern kor közröhej tárgyává tette. Devecseri Gábor Elszáll az én c. halálverse az egyetlen kivétel. Ebből a versből pár kedvenc rímpár:
„Sokat nem ér e porhüvely.
Lehetsz erős, mint egy bivaly.”
Vagy:
„Mert nem távol vagy s nem közel;
de mint a negatív kazal
a nagy nincs-aratás után
megbújsz a nemlét szegletén.”
Vagy:
„És nincs több lángzó alkonyat.
Nem szól a hárfa, kasztanyett.”
És egy ráadás:
„gyalog járkálsz, semmi se véd:
örökléttel volt randevúd”
Fenyvesi Orsolya
Az én kedvenc rímpárom ősi misztikumot idéz, magát a költészet lényegét fejezi ki:
„Koszorú, koszorú,
miért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú,
mert a nevem koszorú.”
Zseniális darab: zavarba hoz, elgondolkodtat, évekig halvány fogalmad sincs, mit jelent. Amikor végre megérted, akkor is csak mintha értenéd. Végzetszerű, mégis játékos, mint a legjobb költészet. Üzenete örök érvényű: az vagyok, vagy olyan vagyok, amire rímelek.
Így utólag megmagyarázza tán a Miért vagy szomorú, Morzsi? Hisz' jó gazdi az Orsi kezdetű, kiskutyámnak írt kisgyerekkori zsengémet is.
Amikor a lányom nagyon pici volt, én meg nagyon fáradt, a létező összes verzióban előadtam neki. Őt semmivel nem lehetett megvigasztalni, józan eszem megőrzéséhez azonban jelentősen hozzájárult, hogy Poporú, poporú, miért vagy olyan foforú? Azért vagyok foforú, mert a nevem poporú.
Peer Krisztián
Huszonéves koromban egy este felhívtam Lator Lászlót, akit egyébként nem is ismertem személyesen, hogy segítsen megtalálni egy verset. Napok óta zakatolt a fejemben, de csak ennyire emlékeztem belőle: Az a valami, az a valami, az a valami füstgomoly /az a valami, az a valami, az a valami nincs sehol. Persze már ennyiből is sejthető, sejtettem én is, hogy Arany. Jellemző még (rám), hogy a keresztrímből csak az egyik rímpár vésődött be. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy Lator rögtön rávágja a megoldást: Visszatekintés.
„Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol!”
Takács Zsuzsa
Pessoát fordítanom különös kaland volt. A Közgazdasági Egyetemre menet (ahol nem írnokként, mint portugál elődöm, hanem egyetemi oktatóként, általam nehezen értelmezhető szövegek alapján diplomáciatörténetet, társadalomtudományt, banki szövegeket tanítottam spanyol szakos nemzetközi hallgatóimnak), az egyetemre menet tehát a metrón, gondolatban Pessoa ópiummámorban fogant verseit fordítottam. Minden félig hivatalos dokumentumom háta Pessoa-rímekkel volt tele. Egyébként rajongok a rímekért.
Takács Zsuzsa az Opiárium című verset (lásd itt) küldte el portugálul és a saját magyarításában, ebből választottam ki két versszakot:
Turi Tímea
Szerkesztőként olyan a viszonyom a versekhez, mint Gombóc Artúrnak a csokihoz: a nugátból és a töltött csokoládéból ugyanúgy elismerem a minőséget. De olvasóként és olyan emberként, aki maga is szokott verseket írni, egyfajta távolságtartással szemlélem a rímes verseket. A rímes vers reménye, hogy a tartalom és a forma összecsenghet, ezért mindig félek, hogy a rím hazudik, vagyis rímes versben sokkal nehezebb nem hazudni. Az önfeledt játékok azonban bámulatosak lehetnek, ebben Kosztolányi rímpárjai az etalonok, például:
„Bármennyi embert ölök rakásra,
nem teszek szert egy öröklakásra.”
Térey János
Néhány leg-.
Legmeghökkentőbb Somlyó Zoltán:
„És ahogy mentem a Nagyköruton,
sötét fejemmel, mint egy teuton:
őt zúgta Budapest…”
(Szűz Miléva)
És Pajor Tamástól szinte bármi:
„Azt mondod, itt egy Oldsmobile?
Azt mondom, itt egy Csernobil”
(Szabad vagy)
Legelegánsabb természetesen Kosztolányi:
„És dicsérvén a Poézis hatalmát
Átnyújtott volna versemért egy almát...”
(Ének Virág Benedekről)
És az ő nyomdokán József Attila:
„s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.”
(Csak az olvassa...)
Legmerészebb a maga korában Csokonai, aki először írta le az ananász szót magyarul, s a kanászra rímelteti:
„Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.”
(Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban)
A 444 munkatársai és a magyar dalköltészet
Bede Márton természetesen egy érzelemdús klasszikussal nevez:
„Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.”
Ács Dániel 2014 egyik nagy ígérete, Cetli Elment az internet című számának refrénjét nem tudja kiverni a fejéből:
„Kurva anyádat, Internet,
Hogy pont most kellett elmenned!”
link
Forrás
Király András és az ismeretlen MTK-ultra rigmusa:
„1888 óta
MTK, a kék-fehér csóda”
Haszán Zoltán is focival jön:
„Felcsút, Felcsút, győzni fogunk
Felcsút, Felcsút, kis hely, nagy játék
A Váli-völgy szíve teérted dobog, minden gól ajándék.”
link
Forrás
Boros Juli tartalom és forma összhangját találja meg a Zanzibár alkotásában:
„Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna.”
Sarkadi Zsolt és a halandzsanyelv:
„Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!
Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!”
link
Forrás
Horváth Bence hasonlót idéz Geszti Péter kimeríthetetlen életművéből („Ha nem tudsz róla, gond egy szál se, / Evribadi brumm brumm, i ták dálse!”), de végül választása T.K.O., Dopeman és Ganxsta Zolee és a Kartel közös nótája, a Nesztek! részletére esett:
„Megettétek a kajámat,
megittátok a piámat,
mit akartok még? A faszomat?
Nem adom!
Nekem is van spanom,
Gyurmának hívják!
Mit akartok tőlünk ti buzi bohóc brigád?”
Uj Péter talált tárgyon mutatja be a ragrímek működését. Az akaratlan vers szerzője és címe
Németh Szilárd: Nyúljával
link
Forrás
Magyari Péter szeme az Edda egyik különleges megoldásán akadt meg:
„Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.”
Czinkóczi Sándor egy 2017-es sláger nyitórímét ajánlja Hirótól:
„Engem elhagyott Kriszti, K.O.,
mert én nem vagyok Cristiano”
Herczeg Márk a Dupla Kávé Kék a szeme című szerzeményéből választott ún. önrímeket: ilyenkor ugyanaz a rímhívó szó és a felelő rím.
„Bedobok egy kávét, röviden, hosszan,
ideül egy jó csaj, szövegelek hosszan.
A telefonban, ugye megmondtam,
Hogy te ne keressél engem, csak ha elmondtam.”
link
Forrás
Ebben az alkategóriában a Hip Hop Boyz is nagyot ment, de lezárásként inkább olyan különlegességet mutatok, ahol egy raggal sikerül kisiklatni az önrímet is. Alighanem ez a rím nulla foka:
„Szép lány vagy, a legszebb itt, igen,
De nekem még nem mondtál igent.”
LL Junior: Ragamoffin
link
Forrás
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.