Kevés figyelmet kapott eddig a Kanizsa lokálpatrióta hetilap, pedig az a minimum, hogy kijár neki a gyerekkatonák nem hivatalos lapja cím.
Az újság tulajdonosa a nagykanizsai önkormányzat cége, a Kanizsa Médiaház Nonprofit Kft. A felelős szerkesztő az a Péter Árpád, akit egy ország ebből a jelentből ismert meg.
A szerkesztőbizottság elnöke pedig az a Dóró János, aki még 2009-ben perelte be az akkori polgármestert, Marton István. Azért fordult a bírósághoz, mert a polgármester a már ekkor is ügyvezető-főszerkesztő Dóró munkáját egy közgyűlési értékelésen úgy minősítette, hogy
„szerinte ilyen munkakörben minden pillanatban elérhetőnek és teljes mértékben beszámíthatónak kell lennie, ami viszont nem biztos, hogy garantálható, ha valaki napi rendszerességgel leissza magát”.
Dóró keresetét elutasította a bíróság, mert egy közszereplőnek többet el kell viselnie. A főszerkesztő még próbálkozott azzal, hogy ő nem is közszereplő, de hiába, másodfokon sem marasztalták el az akkori polgármestert.
Marton már nem polgármester, Dóró viszont maradt a szerkesztőbizottság elnöke. A lap pedig hétről hétre bizonyít.
A keresztény magyar hazát védő gyerekkatona képét és az idézetet egy, Cseresnyés Péter fideszes államtitkár, képviselő által fővédnökölt eseményből emelte ki a lap.
A rendezvény Thúry Györgyre, a kanizsai vár egykori kapitányára emlékezett eredetileg, de Cseresnyés államtitkár nem hagyott kétséget afelől, miről is van szó manapság. „Most is veszély fenyegeti a keresztény európai kultúrát, és azon belül annak egy nagyon fontos részét és elemét, a magyar identitást, a magyar kultúrát is. Abban az esetben, ha a saját eszközeinkkel nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy ez megmaradjon, akár el is vehetik tőlünk. Összekeverhetnek bennünket úgy, hogy egyes nemzetek a saját identitásukat, örökségüket, hagyományaikat kezdik elhagyni, felszámolni".
Az biztos, hogy a Kanizsa című lapon nem fog múlni, a lakosság - a gyerekig bezárólag - már fel lett készítve a hadba vonulásra. Íme pár korábbi címlap:
A lap van egy hét témája rovat is, ez általában egy bátor kiállás a kormány mellett. A mostani például arról szól (jobbra)
hogy hiába a korábbi kemény diktatúrák, bizony most több százezren vállalják magukat a Fidesz-szimpatizánsai,
„névvel, címmel, elérhetőséggel. Nem félünk! Utcán is meg merünk állni a narancssárga dzsekis standjánál”.
A szerző felvillantja azt a talán nem túl távoli reményt, hogy
„Egyszer biztosan eljutunk oda, mint a boldog, diktatúrát sosem látott Amerika: köztudott, ki a regisztrált republikánus szavazó.”
Aztán gyurcsányozással csengeti le a cikket.
Akkor sem kell félteni a Kanizsát, ha a fideszes képviselő Cseresnyés Pétert kell őszintén bemutatni.
De bátran fel merik vállalni az irodalom korszerű, a baloldali hagyományokkal szakító értékelését is. Mint például itt, Ady esetében:
Az biztos, hogy Ady írásai aligha jelennének meg itt. A teljes archívum itt nézhető meg.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.