Rendkívül érdekes következtetéseket vontak le dán tudósok egy bronzkori sír tanulmányozása után. A lengyelországi Koszycében feltárt sírban 15 csontvázat találtak, a kormeghatározás alapján valamikor i. e. 2880-2776 között temethették el őket.

A genetikai és egyéb vizsgálatok érdekes tényeket tártak fel. A sírban talált 15 áldozat egy nagy család lehetett. A tudósok négy nukleáris családot azonosítottak, melyek rokonságban álltak egymással. További érdekesség, hogy az áldozatok mind nők vagy fiatal gyermekek voltak, harcra képes férfiak nem voltak köztük. Viszont a sírban talált valamennyi hímnemű áldozat azonos ősre vezethető vissza.

A nagy indoeurópai síkságnak a nyugati vidéke ekkoriban nagy változásokon ment át. Ekkoriban érkezett egy új népcsoport a vidékre, rohamtempóban kiszorítva az addig ott élőket. A koszycei áldozatok a régebbi csoporthoz, az ún. gömbamfőra-kultúrához tartoztak. Ez a csoport a genetikai vizsgálatok alapján az Európát dél felől meghódító anatóliai csoportokkal állt kapcsolatban, és keveredhetett az őshonos európaiakkal. Nem sokkal a koszycében történtek után ez a génállomány eltűnt, helyét egy másik csoport, a zsinegdíszes kerámia kultúrájának génállománya vette át.

Mindkét kultúra állattartó volt, vagyis nagy területeken legeltettek. Ebbe mindig is bele volt kódolva a konfliktus, a pásztorkodó népek vizsgálatából kiderült, hogy származástól függetlenül gyakori körükben a harc, akár az állatokért, akár a területekért. A koszycei tömegsír környékén nem találtak semmi, a támadók kilétére utaló nyomot, így nem egyértelmű, hogy az újonnan érkező népek, vagy a gömbamfóra kultúrájához tartozó csoportok belharcának eredménye volt-e a mészárlás.

Az viszont biztos, hogy mészárlás történt, mert a csontvázak vizsgálata alapján megállapították, hogy az áldozatok, akikkel mind a fejükre mért csapást végzett, nem védekeztek. A genetikai vizsgálatok alapján az is valószínűsíthető, hogy a halottakat családtagjaik - feltehetőleg a támadás idején távol levő férfiak - temethették el. Erre abból következtetnek, hogy ugyan a 15 holttestet egy gödörbe temették, de egyrészt használati tárgyaikkal együtt, másrészt figyelve arra, hogy a rokonok egymás mellé kerüljenek. Így egymás mellett feküdt egy anya az 5 és 15 éves gyermekével, egy másik anya a kamaszlányával és ötéves fiával. A sírban talált egyik csecsemő szüleinek nem találták meg a maradványait, az a csontváz közeli rokonai, talán a nagynénjei vagy nagyszülei mellé volt temetve.

Vagyis az áldozatokat olyanok temették el, akik tisztában voltak a rokoni kapcsolatokkal. (Via Ars Technica)