A Camões-díjat harminc éve alapította a portugál és a brazil kormány, ez a legfontosabb irodalmi elismerés a 300 milliós luzofón világban. Azóta a portugál nyelvű alkotók közül olyan - többé-kevésbé itthon is számon tartott - klasszikusok kapták meg a nem mellesleg 100 ezer euróval járó díjat, mint a brazil Jorge Amado, a Nobel-díjas José Saramago és ikertornya, António Lobo Antunes, a filozófus Eduardo Lourenço vagy a mozambiki mágikus realista, Mia Couto. A magasirodalom állócsillagai után idén aztán 

váratlanul egy énekes-dalszerzőt, Chico Buarquét választotta - egyhangúlag - a többnemzetiségű zsűri.

Az indoklás szerint Chico alakította a kulturális eszmélést minden országban, ahol portugálul beszélnek.

Az egyik zsűritag arról beszélt, hogy nem sok olyan erős verset írtak, mint például a fent hallható, Construção című sláger szövege, amivel már el is kezdődött a vita a mennyire irodalom a popzene? vonalon. A portugál köztársasági elnök lelkendező közleménye egyenesen folytonosságot lát Bob Dylan három évvel ezelőtti Nobel-díjával, és a dalszerzők irodalmi teljesítményét elismerő tendenciáról értekezik.

A zsűri elnöke sietett is hozzátenni, hogy „nem a zenészt, hanem az irodalmi embert díjazták”. A 74 éves Buarque ugyanis korábbi színdarabjai mellett a 1991 óta írt öt regényt is, eladott belőlük jó sok példányt és nyert néhány díjat otthon és külföldön. De azért nagyon messze járt attól, hogy - az összes korábbi díjazotthoz hasonlóan - a műfaj nagyjai közé sorolják.

A magyar olvasó is meggyőződhet róla, hogy Buarque regényíróként több lelkes amatőrnél, de bőven nem hibátlan. Budapest című regénye fordításban is olvasható, benne a szellemíróként életek és nyelvek között sodródó főhőssel, és

 egy sor nevetséges közhellyel Magyarországról. 

Ezek közül a legszebb, hogy majd' minden hely és ember az aranycsapat tagjairól van elnevezve: Hidegkuti István író, Puskás Sándor titkár, Grosics felügyelő, Czibor tér és Bozsik sugárút. A brazil-magyar koprodukcióban, Hámori Gabriella szereplésével készült film a regénynél is sokkal nyálasabbra sikerült.

De nem csak poétikai, hanem politikai természetű vitákra is számítani lehet. Kényes, kellemetlen helyzet, hogy a díjat felerészben a brazil kormány adja, sokszor személyesen a brazil és a portugál elnök. Márpedig  Buarque nem csak kritikusa Bolsonaro elnöknek, hanem konkrétan az üldözöttje volt annak a rendszernek, amelyet a szélsőjobboldali elnök büszkén képvisel.

Az 1964-es puccs után két évtizedig tartó jobboldali katonai diktatúra alatt a música popular brasileira (MPB) több zenészéhez hasonlóan Buarque is az emigrációt választotta. Rövid európai tartózkodás után visszatért Brazíliába, de a dalait továbbra is cenzúrázták. Az Apesar de Você elsőre átcsúszott 1970-ben, de amikor egy újságíró arról írt, hogy gyerekek úgy éneklik már, mint a himnuszt, akkor sikerült értelmezni a szöveget, amely arról szólt, hogy hiába ragadta meg a hatalmat Valaki, egyszer nélküle is lesz nap. A rendőrség megszállta a kiadót, a lemezeket elkobozták, és még a figyelmetlen cenzort is megbüntették.

Egy idő után annyira rászálltak, hogy Buarque kitalált egy álnevet, akinek a dalai átmentek a gyanútlan hivatalon. De pimasz játékokat is űzött a cenzúrával. Egyik leghíresebb példája ennek a Gilberto Gillel közösen írt Cálice. A dal címe kelyhet jelent, és a refrénje a Bibliából való: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely!” A közönség figyelmét persze nem kerülte el, hogy a portugálban a cálice ugyanúgy hangzik, mint a cale-se!, vagyis a hallgass! felszólítás. Egy másik sor úgy szól, hogy 

benzingőzt akarok szívni, 

amiről a bennfentesek szintén tudták, mire utal: Stuart Angel politikai fogolyra. Buarque személyes ismerősét úgy kínozta halálra a politikai rendőrség, hogy a száját egy autó kipufogócsövére szorították.

Ezek után talán nem meglepő, hogy Chico Buarque mindent megtett, hogy ne válasszák meg a katonai diktatúrát dicsőítő Bolsonarót, a rendszer katonatisztjét elnöknek. Nem csak nyílt levelet írt a diktatúra visszatérésének veszélyeiről, hanem kampányrendezvényeken is kiállt a szocialista ellenjelölt mellett.

A vonalas brazil média nem is nagyon tud egyelőre mit kezdeni a tegnap bejelentett díjjal. Emlékezetes spektákulum lenne, ha elődjeihez hasonlóan személyesen Bolsonaro adná át a díjat a Rio de Janeiro-i állami ceremónián.