Az ember nem is hinné, de egy minisztériumi háttérintézmény által elkészített érettségi megoldókulcs is el tud mondani annyit egy történelmi korról, mint mondjuk egy film vagy egy regény.

Olvasónk, F. küldte el nekünk az idei mozgóképkultúra és médiaismeret középszintű érettségi javítási útmutatóját, amit az azt készítő Oktatási Hivatal honlapjára tettek ki.

Az írásbeli mozgókép- és média érettségi egyik feladatában a diákoknak négy - egyébként helytelenül "hírportál'-nak nevezett weboldal címlapjáról mutattak egy-egy képet. (Az Origo és a 24 tényleg hírportál, a Hírcsárda paródiaoldal, a Mindenegyben pedig megosztásvezérelt hírblog).

Az érettségizőknek ezek alapján egyrészt azonosítaniuk kellett három olyan eszközt, amivel az adott oldalak maximalizálni próbálják a kattintások számát, másrészt meg kellett állapítaniuk, hogy melyikük sorolható be a mértékadó, melyik az ál- és melyik a megbízhatatlan vagy torzító hírportálok csoportjába.

Az utóbbi kérdés megoldókulcsában az OH szakemberei először is közlik, hogy a helyes válasz az Origo és a 24.hu esetében a "mértékadó", mivel "a hírrel kapcsolatos alapvető elvárásoknak megfelelnek". Hogy a következő, zárójeles mondat kordokumentummá avassa a megoldókulcsot:

"Amennyiben a vizsgázó az Origót a megbízhatatlan hírportálok közé sorolja és válaszát azzal indokolja, hogy a tulajdonosi kör erős befolyása miatt a portál ma már nem tekinthető mértékadónak, a válasz elfogadható."

Tehát volt egy feladat, amiben egymás kizáró kategóriákba kellett sorolni sajtótermékeket, ám a hivatalos verzió szerint létezik olyan lap, ami egyszerre sorolható be két, egymással 180 fokos ellentétben állóba, a mértékadóba és a megbízhatatlanba. Ez már akkor is vicces lenne, ha nem egy érettségi feladatról lenne szó, de így üt a dolog igazán. 

A NER lényegét alkotó személyes megalkuvás süt abból a megoldásból, hogy ugyanúgy egy pontot ér a nyilvánvalóan rossz, a hatalomnak ugyanakkor kedves, "narancssárga farokkal" ellátott válasz, mint a szakmailag nyilvánvalóan helyes második. 2019. Magyarországát pedig semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy olvasónk mindezt azzal kommentálta, a második válaszra utalva, hogy   

"A megoldókulcs szerzői viszont korrektek voltak, ami meglepő. (Szomorú, hogy a korrektség meglepő). "

Az pedig kifejezetten a hanyatló Kádár-kor hangulatát idézi, hogy mivel már egy közepesen értelmes érettségiző előtt is világos, hogy a kétféle válasz egyszerre nem lehet igaz, a megoldókulcsot olvasva egyből elsajátíthatják a sorok között olvasás klasszikusan Kádár-kori képességét.