Az EP-választáson a legtöbb pártra kevesebben szavaztak, mint a tavalyi parlamenti választáson, de ez természetes a jóval alacsonyabb részvétel miatt. A Fidesz például több mint 1 millióval kevesebb ember bizalmát nyerte most el, de még így is 3 százalékponttal jobb aránnyal végzett az élen, mint akkor (2018: 49,28%, 2019: 52,14%).

A DK és a Momentum tábora hirtelen nagyra nőtt

Két párt azonban majdnem megduplázta a szavazói számát a 2018 tavaszi eredményéhez képest: a DK, amelyik 308 ezerről 546 ezres támogatottságra nőtt, és a Momentum, amelyik 174 ezerről 325 ezerre. Ez nagyon komoly előrelépés a részükről. 

Mivel az ellenzéki szavazók nem lettek többen, sőt, arányaiban még valamivel kevesebben is voltak most, mint tavaly, ez arra utal, hogy az ellenzéki táboron belül kezdenek átrendeződni az erőviszonyok: a Jobbik és az MSZP szavazói tömegesen hagyták el e két pártot.

Nehéz magabiztosan azt állítani, hogy az elmozdulás végleges lehet az ellenzéki oldalon, hiszen az EP-választásokon mindig kicsit másképpen viselkednek a szavazók, mint az országgyűlésin: a 2014-es EP-választáson a DK például sokkal jobban szerepelt, mint aztán a 2018-as parlamentin, és 14-ben egyébként 7 százalék felett teljesített a mostanra megszűnt Együtt is. Van azonban egy jelentős különbség a 2014-es és a mostani EP-választások között: most az országgyűlési választásokat közelítően magas volt a részvétel, 41,6 százalékos, míg 2014-ben mindössze 29 százalékos. A mostani eredmények tehát pontosabb képet mutatnak. 

A most leszerepelt ellenzéki pártok, az MSZP, a Jobbik és az LMP is láthatóan rossz állapotban vannak, sokkal rosszabban, mint öt éve, egy magukhoz képest szintén csalódást hozó EP-választás után. A mostani gyászos eredmény pedig valószínűvé teszik, hogy mindhárom pártban fokozódhatnak a tavaly tavasz óta tartó belső leszámolások.

Gyurcsány karanténja már nem a régi

Az ellenzéki átrendeződés egyik nagyon fontos hatása az lehet, hogy Gyurcsány Ferenc DK-elnök szerepe megváltozik. 2010 óta ő volt a szimbóluma, és legtöbbször említett indoka annak, hogy Fidesz ellenzéke miért nem foghat össze. Ehhez képest most ő vezeti a legerősebb ellenzéki pártot. Ugyanakkor van ennek az eredménynek egy másik olvasata is: először a DK történetében nem Gyurcsány Ferenc, hanem felesége, Dobrev Klára lett a párt kampányának főszereplője. Gyurcsány hónapok óta visszafogott volt, már a decemberi ellenzéki tüntetéseken sem ő szólalt fel a pártja nevében. Hogy a DK azért nőtt ekkorát, mert nem Gyurcsány volt a főszereplő, vagy Gyurcsány felé kezdtek nyitni sokan az ellenzékiek közül, az vasárnap este még nem derült ki.

A Momentum a parlamenten kívülről növekszik

A Momentum majdnem 10 százalékos eredménye óriási előrelépés a pártnak, amely 2018-ban indult először választáson, és csak három százalékot tudott szerezni. Ha tavaly is ennyi szavazatot kaptak volna, a DK-nál is erősebb pártként jutottak volna a parlamentbe. Megerősödésük annak is a jele, hogy a Fidesz ellen szavazni vágyók közül sokan csalódtak a parlamenti ellenzékben, és valami teljesen újat akartak. Beleillik továbbá abba az összeurópai trendbe, amely szerint a hagyományos jobb-bal felosztású pártstruktúrák átalakulnak, és egyre inkább szuverenista–globalista vagy ha úgy tetszik nacionalista–Európa-párti szembenállás határozza meg a politikai játékteret. Ebben a felosztásban a Fidesz már elfoglalta a populista/szuverenista/nacionalista térfelet, a Momentum pedig az újhullámos liberális-globalista párt pozíciójába törekszik. Erre eddig nem sok esélye látszott, ez az eredmény az első komoly jel számukra.

A Jobbik, az MSZP és az LMP nagyon nehéz helyzetbe került

A Jobbik 2014 óta négy választáson is a legerősebb ellenzéki párt tudott lenni, mostani eredménye azonban azt mutatja, hogy a párt nagy bajban van. Régi radikális támogatóinak ott van a Fidesz és a Mi Hazánk, két, nála most már sokkal jobboldalibb formáció, míg a moderált ellenzékre vágyók közül sokan továbbra is szélsőségesnek tartják őket. A pártból kifogyott az erő, nem látszik egyelőre, hogyan tudnák újraszervezni magukat.

Az MSZP volt a Fideszen kívül a rendszerváltás idejéről megmaradt utolsó párt, és úgy tűnik, hogy mostanra ők is a végét járják. Megpróbálkoztak vérfrissítéssel a Párbeszéd párttal, de hiába. A párt nagyon régóta súlyos belső háborúktól terhelt, ezek a feszültségek, szakadékok tulajdonképpen a kilencvenes évek vége, Horn Gyula háttérbe vonulása óta nőnek, már Gyurcsány Ferenc 2004-es miniszterelnökké választása is megosztotta a szocialista pártelitet, azóta szinte naponta romlik a helyzet. A Botka László megbuktatása óta gyorsulva újra és újraéledő belső válságok, az egyre arctalanabbá váló politizálás mind azt jelzik, hogy az MSZP lassan, de biztosan elveszíti mindenét, ami egykor meghatározó politikai erővé tette. A párt puhasága a Fidesz felé, a kollaborációs vádak, az időről időre előkerülő mutyik elkoptatták a maradék tábort is. A dühös ellenzékiek nagy része elfordult tőlük.

Az LMP teljesen összeomlott. Míg 2018-ban saját magukhoz képest ők erősödtek leginkább az ellenzéki oldalról, most a Kétfarkúak mögé kerülve, a 3 százalékot sem érték el. Ezen valószínűleg nem lepődnek meg, akik figyelik a magyar belpolitika esményeit. Az a cirkusz, ami az LMP vezetésében 2018 óta lezajlott, a Torgyán-féle Kisgazdapárt legkaotikusabb napjait idézte. A pártot elhagyta gyakorlatilag minden karakteresebb, ismertebb politikusa. 

Az LMP helyezkedése az ellenzéki tábor és a Fidesz között, az ellenzéki összefogás elutasítása nem látszik működőképes stratégiának. A DK jó szereplése is azt mutatja, hogy aki nem hajlandó a Fideszre szavazni, az nem egy óvatosan egyensúlyozó pártot akar választani, hanem egy harsányan indulatost. A kiábrándult fideszesek tábora, mint megszólítható választói réteg, egyelőre nem látszik. 

Küszöb alatt a Mi Hazánk lett a legerősebb

A Jobbikból kivált, és a Fidesz által sok jel szerint támogatott Mi Hazánk 110 ezer szavazata elég sok, egy ennyire új, alig pár hónapos párttól. Ha hozzáadjuk szavazataikat a Jobbikéhoz, akkor majdnem pont kijön a Jobbik 2014-es EP-eredménye. Öt éve az LMP csak 3 ezer vokssal kapott többet, és szerzett egy EP-mandátumot, mint amennyit a Mi Hazánk most elért.

A Kétfarkú Kutya Párt alig 10 ezer szavazatot vesztett a 2018-as választás óta, ez elég jó eredmény, de távol maradt most is az mandátumszerzéstől. Szavazataik több mint felét a fővárosban és Pest megyében kapták.

A helyzet újraírhatja az ellenzéki egyezkedést az önkormányzati választások előtt, annak ellenére is, hogy még a DK-ból sem lett igazán nagy párt. Lehetségesnek látszik azonban, hogy felmerül,  hogy nem az MSZP-P-nek kellene jelölnie főpolgármestert, és más, már kialkudott közös jelöltek helyzetét is újratárgyalják majd a pártok.

A vidék teljesen a Fideszé

A Fidesz csak Budapesten és Csongrád megyében maradt 50 százalék alatt, de utóbbi megyében is csak éppen hogy. Orbán rendszere 2014-re megerősödött, 2018-ra gyakorlatilag bebetonozta magát: hihetetelen erőforrásokat képes mozgosítani egy-egy választásra, felfoghatatlan mennyiségű pénz és médiaerő áll rendelkezésére. A mozgósítás és a minden többi párt teljes kampánykereténél legalább százszor több pénz meghozta az eredményét: a 21-ből megszerzett 13 mandátum akkor is egyedülálló eredmény Európában, ha éppen alatta marad a helyek kétharmadának. 

A Fidesz – ahogy 2014-ben – most is egymillióval kevesebb embert tudott elvinni az EP-választásra, mint a parlamentire. Viszont félmillióval többet, mint a 14-es EP-re.  A Fidesz erejét jól mutatja, hogy ha egymillióval kevesebben szavaznak rájuk, akkor is 50 százalék felett teljesítenek.

Orbán győzelmi beszédében ugyan korszakosnak nevezte a sikert, de a hangulat sem az emelvényen, sem előtte nem tűnt euforikusnak, sőt, a győzelem mértékéhez képest kifejezetten fáradt, kedvetlen benyomást keltettek a fideszes politikusok és híveik is. Talán az kedvetlenítette el őket, hogy nagy populista-nacionalista áttörést vártak Európában, és ez egyelőre elmaradt.

 Az európai politika porondján pedig most nem egyszerű a Fidesz helyzete, most azon is el kell gondolkodniuk, mit kezdjenek a 13 képviselőjükkel, miután az Európai Néppárttal ebben a kampányban csúnyán összekaptak, már majdnem szakításig jutottak, az új, nacionalista tábor viszont nem lett akkora, hogy velük együttműködve befolyásolni tudják érdemben az európai politikát.