• Összeül az Európai Tanács, hogy az EP-választás eredményét ismerve megvitassák, ki legyen az Európai Bizottság elnöke, és esetleg más fontos EU-s pozíciók viselője.
• Egy öt éve bevezetett rendszer alapján Manfred Webernek kellene lennie az új bizottsági elnöknek, de szerda reggelre lehet, hogy kiderül, nincs esély a megválasztására.
• A néppárti - szocialista nagykoalíció már kevés, így a liberálisok befolyása megerősödött. És ők nem akarják Webert.
• Még az is lehet, hogy Emmanuel Macron egy olyan politikust segít az bizottság élére, aki öt éve még Orbán Viktor támogatottja volt.

Kedd este összeülnek az EU-s tagállamok vezetői Brüsszelben, hogy az EP-választás után alig 48 órával elkezdjék az alkudozást Európa legfontosabb pozícióiról. Új elnököt kell jelölniük az Európai Bizottság élére, de a kérdést valószínűleg összekötik a többi betöltésre váró fontos tisztséggel is, hiszen az Európai Tanácsnak is új elnök kell, és az alku érintheti az EP elnöki tisztségét is, bár arról hivatalosan nem ők döntenek, illetve az Európai Központi Bank következő elnöke is szóba kerülhet.

A májusi nagyszebeni csúcstalálkozón Donald Tusk tanácsi elnök javasolta, hogy minél hamarabb üljenek össze az EP-választás után, de végleges döntést a bizottsági elnök személyéről majd csak a júniusi csúcson hozzanak. Ezzel a tanács gyorsan az alkudozás fő színterévé válhat, még mielőtt a diplomáciai és parlamenti kavarások túl bonyolulttá tennék a miniszterelnökök és államfők tanácsának helyzetét, viszont lesz még néhány hét, hogy a többi színtér vitáit is emésztgethessék.

A menetrendbe mindenki belement, de ami ezután jönne, abban már igen komolyak az ellentétek. A keddi vacsora fő kérdése annak látszik, hogy Manfred Weber álmai megmaradhatnak-e.

Weber mellett

Manfred Weber (német, CSU, néppárti) mellett szól, hogy ő volt az EP-választáson győztes EPP (európai néppárt) jelöltje a bizottsági elnöki posztra. Az EU szabályai szerint az elnököt jelölő tanácsnak "figyelembe kell vennie" a választás eredményét. De ez nem jelenti azt, hogy kötelező lenne Webert jelölniük. Az az ötlet csak az előző választás előtt merült fel, hogy az európai pártok előre jelöljenek valakit elnöknek, hogy így próbálják izgalmasabbá tenni az EP-választást, és erősítsék a parlament súlyát. A rendszer nem következik az EU-s jogból, de öt éve egyszer már jól működött.

A hivatalos menetrend szerint a tanács minősített többséggel jelöl valakit, akit aztán az EP-nek sima többséggel el kell fogadnia. Tavaly az EP megszavazta, hogy csak olyan embert fogadnak majd el, aki a fenti jelölési formának megfelel, és ez elvben azt vetíti előre, hogy Webernek kell lennie a jelöltnek. De nem az EU-ban volnánk, ha nem lennének kiskapuk: az egyik az, hogy ugyanezen határozat szerint olyat is elfogadnak, aki mögött az EP-s pártok többsége hivatalosan felsorakozik. A másik kiskapu az, hogy ezt az előző parlament szavazta meg, de a jelöltről már az új fog szavazni. 

Weber mellett szól tehát, hogy az öt éve kitalált szokásjog alapján neki járna a pozíció, és őt támogatja hivatalosan nyolc tagállam kormánya, köztük az igen befolyásos német is. Weber kampányzáró buliján ott volt a horvát és a bolgár miniszterelnök, és az osztrákok is feltétlen támogatásukról biztosították a bajor politikust. Van egy kilencedik néppárti tag is a tanácsban is, Orbán Viktor, de az ő tagságát márciusban felfüggesztették, és Szijjártó Péter külügyminiszter hétfőn hivatalosan is jelezte, hogy Magyarország Weber ellen szavaz majd.

Weber ellen

Weber ellen szól azonban, hogy a liberálisok nem értenek egyet ezzel az újdonsült szokásjoggal, márpedig úgy tűnik, hogy a liberálisok és informális vezetőjük, Emmanuel Macron francia elnök megkerülhetetlenek lettek a mostani jelöltállításkor.

Öt éve még a néppárt és a szocialisták nagykoalíciója elég volt elrendezni a dolgokat, és lényegében Jean-Claude Juncker néppárti és Martin Schulz szocialista jelölt egymás között elintézték az alkut, kész helyzet elé állítva a kormányfőket is. 

Most viszont az Európai Parlamentben minimum hárompárti koalíció kell egy jelölt megválasztásához, és minden jel szerint a liberálisok benne lesznek ebben a koalícióban. Márpedig ők kezdettől ellenezték, hogy a győztes párt jelöltje automatikusan elnök legyen, hiszen esélyük sem volt arra, hogy győztes párt legyenek, viszont egy összetett háttéralku esetén reális lehetett, hogy érdemben beleszóljanak. Margrethe Vestager liberális dán biztos például vasárnap jelezte, hogy őt érdekelné az állás. 

A liberálisok annak köszönhetően juthatnak megkerülhetetlen pozícióba az EU-ban, hogy a brüsszelező euronacionalisták megerősödtek, és így a centrumban a liberálisok nélkül már nincs többség. A jobbszél relatív erősödése így végső soron a liberális befolyást növelte.

Macron a belga, a spanyol, a holland és a portugál kormányfővel alakítana egy blokkot Weber jelölése ellen, a társaság kedden együtt is ebédel, hogy még egy utolsó egyeztessenek. A spanyolok súlya különösen nagy e csoportban méretüknél fogva - a tanácsban a szavazatok súlya az ország lakosságától is függ. Úgyhogy Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök szívéért nagy a verseny most: hétfőn Macron hívta meg vacsorára, de kedden még a csúcs előtt Angela Merkel is elbeszélget vele négyszemközt. 

Sokak szerint Macron egyik fő célja, hogy otthon elmondhassa, megakadályozta, hogy egy német legyen a bizottság vezetője. A francia elnök minden jel szerint abba már belemenne, hogy egy néppárti, de francia politikus kapja az elnöki posztot: Michel Barnier, aki az EU Brexit-ügyi főtárgyalója most. Hogy jelezzük az EU-s alkuk sokszínűségét, érdemes felidézni, hogy 2014-ben Orbán Viktor egyedül a néppárti politikusok közül azért nem szavazott Junckerre, mert ragaszkodott Barnierhez, aki akkor második lett a néppárti jelöltek versenyén. Vagyis könnyen lehet, hogy Orbán öt évvel ezelőtti kedvencét a liberálisok vezetője hozza be elnöknek az idén, Orbán eddigi bajor szövetségeseivel szemben. És még egy csavar: azon 2014-es néppárti kongresszuson Angela Merkel is Barnierre szavazott. Éppen ezért sokan úgy tartják Brüsszelben, hogy Barnier akár már kedd este elveheti Weber helyét, mert egyszerre elfogadható a franciáknak és a németeknek is. A kérdés az e logika szerint gondolkodóknál az, hogy Merkel mit kérhet cserébe honfitársa, Manfred Weber feláldozásáért. Talán magának akarná a tanácsi elnöki posztot?

A parlamenti diktátummal, és így közvetetten Weberrel szemben foglalt állást a litván elnök, Dalia Grybauskaité is, ami azért nagyon izgalmas, mert brüsszeli pletykák szerint felmerült a neve, hogy lehetne belőle valaki a fontos állások elosztásakor. A jó vezetői képességein és elkötelezett integrációpártiságán kívül mellette szól, hogy keleti tagállamból való, nő, hivatalosan egyik nagy pártcsoporthoz sem tartozik (független jelöltként lett litván elnök), lejár mindjárt az utolsó mandátuma otthon, és jóban van Angela Merkellel. Egy baj van vele: állítólag a V4 csoport vezetői néhány hete Nagyszebenben azt mondták, hogy nem szeretik. Pedig a nyugatiak azt hitték, hogy a keletiek nagyon lelkesek lesznek egy közülük valótól. Elképzelhető, hogy a V4 nem akart ennyire orosz-ellenes és német-barát vezetőt látni a tanács vagy a bizottság élén, az volt a baj.

Koalíciós számolgatás

Weber azt mondta a választás után, hogy tárgyalni akar a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel is egy nagykoalícióról. Ez igen széles tábor lenne, nagyon kényelmes többséggel az EP-ben. A kiszemelt partnerek közül egyik sem túl lelkes Weber jelölését illetően, azonban a szocialisták a jelölési rendszer iránti tiszteletből talán elfogadnák egy nagykoalíció esetében Weber elnökségét. Vagy legalább formálisan nem vállalnák magukra az elbuktatását. 

A Weber által felvetett nagykoalíciós terven kívül azonban van más is a napirenden. Frans Timmermans, a szocialisták holland bizottsági elnökjelöltje még nem tett le arról, hogy összehozzon egy koalíciót, amiben nincs benne a néppárt. Vagyis a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a baloldali frakció szövetségével magát választatná bizottsági elnökké. A társaságnak azonban hiányzik legalább 10 képviselő a többséghez. Ez a 751 fős parlamentben nem teszi reménytelenné teljesen a helyzetüket, hiszen sok a független, és a frakciók között szoktak ide-oda ülni néhányan. Akár az olasz 5 Csillag Mozgalom is ide csapódhat - ők tavaly amúgy is be akartak lépni a liberális klubba. A tervvel az a fő baj, hogy ha elő is állna a többség a ciklus elejére, egy ilyen szűk többséget egy ideológiailag ennyire heterogén klubban nagyon nehéz lenne fenntartani öt éven át. Hogy mást ne mondjunk, ehhez például a marxista ciprusiakat kellene egy akolban tartani a nagytőke iránt lojális német szabad demokratákkal. És ha a britek menet közben tényleg kilépnek az EU-ból, akkor a munkáspárti, zöld és liberális demokrata britek távozásával a koalíció rögvest kisebbségbe kerülne.

A fentinél stabilabb többséget tudna adni egy néppárti - szocialista - zöld koalíció. Ezzel a nagy ambíciókkal jelentkező Macront és liberális barátait ki lehetne zárni, viszont eléggé balra tolná a hangsúlyokat. A zöldeknek Weber már nagyon jobbos, a néppártiak közül sokaknak a zöldek már nagyon balosak, és az így létrejövő koalíció többsége is csak néhány képviselőn múlna. Viszont jó helyzetbe hozhatná a szocialistákat, akik középre kerülve a mérleg nyelve lehetnének minden vitában.

A legstabilabb a néppárti - szociáldemokrata - liberális hármas összefogás lenne valószínűleg. Erre elég nyitottnak látszanak az érintettek, csak úgy tűnik, hogy ennek az ára az lehet, hogy ne Weber legyen a bizottsági elnök. Illetve van egy még egyértelműbben kért ára, amit Macron kedden jelentett be: a néppárt tényleg zárja ki a Fideszt. 

Elvben egy egészen szűk többség összejöhetne egy néppárti, és a tőle jobbra állók koalíciójából is (ott jelenleg 3 frakció van, Kaczynskiék, Salviniék és Farage-ék), de ennek összeállását már a néppárt vezetői kizárták, és a konzervatív (Kaczynskiék) frakció is jelezte, hogy nem kérnek a tőlük is jobbra állókból. Orbán Viktor szerette volna a választás előtt, ha ez a csapat veszi át az irányítást, de erre most nincs esély.

A magyar miniszterelnök a Fidesz EPP-s felfüggesztése miatt nem vehet részt a keddi vacsora előtti néppárti egyeztetésén sem, ahova Merkel kancellár, a tegnap kinevezett új osztrák kancellár, Hartwig Löger, továbbá a ciprusi és a román elnökök, illetve a lett, az ír, a horvát és a bolgár miniszterelnökök hivatalosak. Közülük Bojko Boriszov bolgár kormányfőt Macron felhívta telefonon, hogy megkérdezze, mit kérne Weber elengedéséért. Boriszov egy EU-s intézmény Szófiába költöztetését vetette fel. Nyilván több tucat hasonló alkudozás lóg még a levegőben, amelyek mind meghatározhatják a keddi vacsora hangulatát.

Első körben az a kérdés, hogy Weber állva marad-e

Szerda reggelig aligha jelölnek bizottsági elnököt a tanács tagjai. A legtöbb ami kiderülhet, hogy Weber jelölése napirenden maradhat-e. Ez attól is függ, hogy Macron hogyan tud mozgósítani ellene, illetve akarhat-e és tud-e Merkel olyat adni neki, amivel elháríthatja a bajor politikusok elleni hadműveletet.